Az európai vállalatok valóban úgy érzik, hogy egyre nehezebb megfelelni a növekvő brüsszeli bürokráciának, különösen az új, fenntarthatósági előírások és adatgyűjtési kötelezettségek miatt, ahogyan azt a Magyar Nemzet „Brüsszel modern gyarmatosítást végez – állítják a vállalatok” című cikke is részletesen bemutatja. Számos európai vállalkozás – mint például a Mann+Hummel – az EU-s adminisztratív terhekről számol be.

A túlzott EU-s bürokrácia következtében számos európai vállalkozó szívesebben keres finanszírozást az amerikai kockázati tőkésítőktől, és a tengerentúli piacra lépnek be; a Draghi-jelentés szerint 2008 és 2021 között az Európában alapított „unikornis” cégek (azaz olyan startupok, amelyek értéke meghaladja az egymilliárd dollárt) közel 30%-a külföldre tette át a székhelyét, és túlnyomó többségük az Egyesült Államokba költözött. A fiatal, növekedő szakaszban lévő európai cégek, vállalkozások gyors elveszítése az EU versenyképességét ássa alá. A Csehországban, Szlovákiában és hazánkban is kirobbant februári gazdademonstrációk során a gazdák és mezőgazdasági termelők panaszkodtak az adminisztratív terhek miatt. Egyrészt, az új európai közös agrárpolitikában 2023-tól bevezetett változások és környezetvédelmi kötelezettségek – amelyeket az Európai Zöld Megállapodás (EU Green Deal) tovább erősít – jelentős bevételkiesést okoz, és a megnövekedett bürokrácia és adminisztrációs terhek miatt az összes uniós mezőgazdasági dolgozóra jelentős plusz munka hárul.

Az ESG és az ezzel kapcsolatos jogszabályok

Az ESG az Environmental (környezeti), Social(társadalmi) és Governance (irányítási) angol szavak rövidítése. A mozaikszó egy olyan keretrendszert jelöl, amelynek célja, hogy a pénz- és tőkepiaci szereplők a fenntarthatóság szempontjából egységes sztenderdek és szempontok alapján, a korábbiaknál jóvalobjektívebben ítélhessék meg a gazdálkodó szervezetek tevékenységét.

Az ESG-vel kapcsolatos jogszabályok és az ESG jelentéstételi kötelezettségek mögött meghúzódó cél helyes, ugyanis ezáltal a nagyvállalatoknak (illetve fokozatosan a KKV szektornak is) figyelemmel kell lenniük környezetvédelmi, munkajogi, irányítási, kockázatkezelési, compliance és átláthatósági szempontokra, valamint arra, hogy a tevékenységük milyen hatással van a társadalomra, mindezekről pedig szabványszerű jelentésekben kell riportálniuk. A elképzelés elfogadható, azonban a megvalósítás rendkívül aggályos, az újabb és újabb szabályokhoz a vállalkozások nem tudnak ennyire gyorsan adaptálódni, ezáltal pedig reputációs vagy akár jogi kockázatokkal is szembe kell nézniük.

Csak az elmúlt években a témában elfogadottfontosabb uniós jogszabályok:

  •  Taxonómia rendelet: a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló 2020/852 EU rendelet, ez határozza meg, hogy mikor zöld egy tevékenység, illetve mennyire zöld egy vállalat.
  •  SFDR: azt szabályozza, hogy milyen információkat kell megjeleníteni a befektetési termékek kapcsán (hatály: 2021-től)
  •  NFRD: nem pénzügyi kimutatással kapcsolatos irányelv (hatály: 2017-től)
  •  CSRD: fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv (hatály: 2024-től)
  •  CSDDD: a beszállítói lánc átvilágításáról szól, ezt a legnagyobb cégeknek kell követelniük a beszállítóiktól (a német LKSG az alapja, LKSG: a német ellátási láncok vállalati átvilágítási kötelezettségről szóló törvény), egyelőre nem hatályos

Vállalati adminisztratív terhek az EU-ban

Az Európai Unió versenyképességének helyreállítását a magyar uniós elnökség is egyik fő prioritásként kezeli, így Magyarország öt évre szóló, új európai versenyképességi paktum elfogadására tesz javaslatot annak érdekében, hogy az adminisztratív terhek, a túlszabályozás csökkenthető legyen az EU-ban, hogy megfizethető energiaárak és egy valóban fenntartható, zöld iparpolitika lehessen Európában.

Ez a paktum a magyar kormány elképzelései szerint kitérne az uniós belső piac megerősítésére, az áruk és szolgáltatások, a tőke és munkaerő mozgását feleslegesen, azaz racionális okok nélkül akadályozó korlátok felszámolására, miután – az uniós versenyképesség mai helyzetét értékelő ún. Draghi-jelentés számai alapján – csak ezek a túlzottan bürokratikus szabályok fölemésztik az európai GDP egytizedét.

A jogalkotással kapcsolatos elvárások

Miközben az európai vállalatok komoly kihívásokkal küzdenek a háborús infláció, az energiaválság, a Covid-bezárások részbeni utóhatásai, az ellátási láncok problémái, a nyersanyagok szűkössége miatt, és közben be kell fektetniük, hogy alkalmazkodjanak az új európai Green Deal szabályaihoz és a digitális átálláshoz, az EU jogalkotása és a mögötte álló progresszív politikai erők főleg önmagukra alapozva, a más gazdasági és társadalmi szereplőkkel történő egyeztetés és konszenzus kényszere nélkül, az európai vállalkozásoknak a szükséges felkészülési időt nem biztosítva, a célhoz kötöttség elvét félretéve alkotnak új uniós jogszabályokat.

Ez a jogalkotási dömping túl azon, hogy szétfeszíti a nemzeti jogrendszeri kereteket, már nem teszi lehetővé, hogy a világosan, egyértelműen meghatározott cél, jogosultság-gyakorlás és a viharos sebességgel előírt kötelezettségek teljesítése érdekében, praktikusan kezelhető helyzetet teremtsen az új szabályozás keretei között az európai vállalkozásoknak.

Az új uniós szabályozás nem lehet indokolatlanul gyors, párhuzamos vagy többszintű, reálisabb átállási időt és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat is rögzíteni kell a vonatkozó EU-s jogi normákban. A kapcsolódó jogalkotási folyamatra vonatkozó alapvető elvárások és követelmények célja a jogalkotás minőségének és demokratikus legitimitásának fenntartása, a tagállami jogrendek tiszteletben tartása, azonban a jogalkotási dömping és az adminisztratív kötelezettségek növekedése során több alapvető elv sérült.

Az EUMSZ 296. cikke rögzíti a célhoz kötöttség elvét, amikor kimondja, hogy a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyan javaslatra, kezdeményezésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak.  Az EUSZ 5. cikkének (4) bekezdése deklarálja az arányosság elvét. Az arányosság elvének megfelelően az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

Az adminisztratív kötelezettségek növekedése és a szabályozási dömping következtében kérdésessé válik, hogy valóban csak a szükséges és arányos mértékben szabályoznak-e. Tapasztalható, hogy az adminisztrációs terhek aránytalanok a cégek teherbíró képességéhez képest, és nem állnak arányban a jogszabály céljával, amely így a költséghatékonyság követelményével szembemegy.

A (2.) jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról 5. cikke szerint az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit egy külön feljegyzésben részletesen taglalni kell. Ennek a feljegyzésnek adatokat kell tartalmaznia a tervezet előrelátható pénzügyi hatásairól, továbbá – irányelv esetében – a tagállamok, illetve adott esetben a régiók által annak végrehajtására elfogadandó jogszabályokra vonatkozó hatásairól.

Ez alapján az Unió intézményeinek kötelessége a jogalkotási folyamat során az idő biztosítása a megfelelő alkalmazkodásra. Azonban a cégeknek nincs elegendő idejük az új követelményekhez való alkalmazkodásra, ami jelentős adminisztrációs és költségterheket eredményez, így sérül a kellő felkészülési idő elve.

A Vischim kontra bizottság (T-380/06. sz. ügy) 2009. október 7-i elsőfokú bírósági ítéletének 81. pontja szerint „emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalanyokra vonatkozó közösségi szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve a jogalanyok számára jogaik és kötelezettségeik egyértelmű megismerését, és azt, hogy ennek megfelelően járjanak el.”

A fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségek összetett kötelezettségeket rónak a vállalatokra, amelyek betartása gyakran rendkívül bonyolult és gyors alkalmazkodást igényel. Az adminisztratív kötelezettségek gyors változása nem feltétlenül világos a vállalkozások számára, hiszen nincs elég idejük az új szabályok értelmezésére.

Az uniós versenyképesség alakulása Amerikához és Kínához képest

A Política Exterior” c. magazin összehasonlító elemzést tett közzé az Európai Unió, az Egyesült Államok és Kína gazdasági növekedéséről, és megállapította, hogy 15 évvel ezelőtt az európai gazdaság mérete 10%-kal volt nagyobb, mint az Egyesült Államoké, 2022-re azonban 23%-kal kisebb volt; az Európai Unió GDP-je (beleértve a Brexit előtti Egyesült Királyságot is) ebben az időszakban 21%-kal nőtt (dollárértékben kifejezve), szemben az Egyesült Államok 72%-os és Kína 290%-os növekedésével.

A Le Monde francia lap idézi a Wall Street Journal cikkét, amely szerint másfél évtizede az eurózóna szinte versenyben állt az USA-val, mára azonban már 80%-os arányban elhúzott Amerika az EU valutaövezetéhez képest; ugyanis a számok alapján, 2008-ban az eurózóna és az USA bruttó hazai terméke (GDP) folyó áron 14,2 billió dollár, illetve 14,8 billió dollár volt (13,1 billió és 13,6 billió euró), míg manapság, tizenöt év elteltével az eurózóna GDP-je valamivel több mint 15 billió dollár, míg az Egyesült Államok GDP-je 26,9 billió dollárra nőtt 2023-ra.

  • Kína GDP-je 2024 harmadik negyedévében 4,6 százalékkal nőtt.
  • Az USA-ban az idei második negyedévben 3 százalékkal nőtt a GDP.
  • Ezzel szemben 2024 első negyedévében az EU GDP-je csupán 0,3%-kal nőtt.

Az amerikai IRA

Az elmúlt évtizedben az USA protekcionista gazdaságpolitikai fordulatot vett. Az irányváltás Donald Trump elnöksége alatt kezdődött a Kínával szembeni kereskedelmi háborúval, majd az EU-USA között tervezett transzatlanti partnerségi (TTIP) tárgyalások felfüggesztésével, valamint a Csendes-óceáni Kereskedelmi Egyezményből (TPP) való kilépéssel folytatódott. Joe Biden alatt pedig kétpárti konszenzus alakult ki arról, hogy az amerikai gazdaságot át kell alakítani, és a Kínától való függőségből a stratégiai gazdasági nacionalizmus új formája felé kell elmozdulni. Az amerikai protekcionizmus, habár elsősorban Kína ellen irányul, az európai gazdasági kapcsolatokat is veszélyezteti. Eklatáns példája ennek a 2022. évi inflációcsökkentő törvény, amely a 738 milliárd dolláros teljes keretéből 391 milliárdot fordít az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra, vagyis oda, ahol az európai gazdasági érdekeltségek is erősek vagy jelentősek.

A 2022. évi inflációcsökkentő törvény (Inflation Reduction Act, IRA) az Egyesült Államok mérföldkőnek számító szövetségi szintű jogszabálya, amelynek névleges célja az infláció megfékezése a költségvetési hiány csökkentésével, a vényköteles gyógyszerek árának mérséklésével, valamint a tiszta energiafelhasználás előmozdítása mellett, a hazai energiatermelésbe való befektetéssel.

Valójában a zöld átállást és szociális ügyeket magába foglaló átfogó fejlesztési programról van szó. A törvényt az Egyesült Államok 117. kongresszusa fogadta el és Joe Biden elnök 2022. augusztus 16-án írta alá. A jogszabályértelmében 2032-ig az USA egy összesen 738 milliárd dolláros keretből 391 milliárd dollárt fordít az energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra, 237 milliárd dollárt a költségvetési hiány csökkentésére és további forrásokat a megfizethető egészségügyi törvény (Affordable Care Act) hároméves támogatására, a vényköteles gyógyszerek árának csökkentésére és egyéb adóreformokra.

A törvény az USA történetében a legnagyobb beruházást jelenti a klímaváltozás kezelésére. Egyes elemzők szerint 2030-ra akár 40%-kal is csökkenhet az USA üvegházhatású gázkibocsátása a 2005-ös szinthez képest. A kormány célja a klímasemlegesség 2050-re. Ez a harmadik olyan jogszabály 2021 vége óta, amely az USA gazdasági versenyképességének, innovációjának és ipari termelékenységének javítását célozza. A kétpárti infrastrukturális törvény (Bipartisan Infrastructure Law, BIL), a CHIPS&Science Actés az IRA részben átfedő prioritásokkal rendelkeznek, és együttesen 2 milliárd dollárnyi új szövetségi kiadást vezetnek be a következő tíz évben. Az EU és az uniós vállalkozások versenyképességét leginkább gyengítő pontja az IRA-nak a zöldiparágakat – az elektromosautó-, a napelem- vagy az akkumulátorgyártást – érintő támogatások és adókedvezmények, ugyanis a rendelkezések néhány kivételt (Kanada, Mexikó és az USA egyéb szabadkereskedelmi partnerei) leszámítva kizárólag az amerikai gyártású termékeket támogatják.

A törvény céljai között szerepel, hogy katalizálja a hazai gyártási kapacitásokba történő beruházásokat, ösztönözze a kritikus fontosságú áruk hazai vagy szabadkereskedelmi partnerektől  történő beszerzését, valamint, hogy beindítsa a kutatás-fejlesztést, és olyan csúcstechnológiák, mint például a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás, valamint a tiszta hidrogén kereskedelmi hasznosítását. A Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) becslése szerint a törvény a következő évtizedben 238 milliárd dollárral csökkenti a költségvetési hiányt.

Fontos intézkedések keretében az IRA törvény több mint két tucat tiszta energiára vonatkozó adókedvezményt tartalmaz, amelyek a tiszta energiával kapcsolatos technológiák elterjedésének ösztönzését célozzák. Emellett az intézkedések a következő generációs technológiák – például a tiszta hidrogén és a fejlett nukleáris energia – megújuló energiaforrásokra vonatkozó adókedvezményeket is tartalmaznak. Az IRA egyik jelentős változtatása a tiszta energiára vonatkozó adókedvezményeken az, hogy azokat visszatéríthetővé és átruházhatóvá teszi.

Ezen túlmenően az IRA a fogyasztók számára 7500 dolláros kedvezményt tartalmaz az új, valamint 4000 dolláros adójóváírást a használt elektromos járművek (EV-k) vonatkozásában. A jóváírásra való jogosultság feltétele, hogy a jármű végső összeszerelése Észak-Amerikában történjen. Az intézkedés azt is előírja, hogy az elektromos járművek akkumulátorában lévő kritikus ásványi anyagok 40 százalékát az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Államokkal szabadkereskedelmi megállapodással rendelkező országban termeljék ki vagy dolgozzák fel, vagy Észak-Amerikában dolgozzák fel újra.

Az akkumulátorok kritikus ásványianyag-tartalmára vonatkozó követelmény 2027-re 80 százalékra emelkedik. Ezen felül, az akkumulátorok alkatrészei nem származhatnak kifejezetten szankcionált országból. Az ún. szankciós listán jelenleg Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán szerepel. Az EV-adójóváírás igénybevételének jövedelemhatára 300 000 dollár lesz egy házaspár esetében, és 150 000 dollár az egyéni kérelmezőknél.

Jól látható, hogy az USA úgy készül a zöld átállásra, hogy közben nem gyengíti a saját iparát (szemben Brüsszellel), sőt épp, hogy elszívja az európai nagyvállalatokat, akik közül sokan, a törvény szerinti kedvezményekre tekintettel, az Egyesült Államokba helyezik át a székhelyüket és/vagy a gyártási kapacitásaikat.

Forrás: Alaptörvényblog

Fotó: Pixabay