Nehezebb időszakokban több munkát kell belefektetni mindenbe.
Több mint hét évnyi lengyelországi szolgálatot követően nyáron tért haza Varsóból Kovács Orsolya Zsuzsanna nagykövet. Az egykori diplomatát a Wacław Felczak Intézet tervezett bezárásáról, az ezeréves lengyel-magyar barátságról és a kulturális diplomácia háborús időszakban betöltött szerepéről kérdezte a Mandiner.
Kovács Orsolya Zsuzsanna első nőként és a leghosszabb szolgálati idővel töltötte be a misszióvezetői posztot Varsóban. Idén júniusban Andrzej Duda köztársasági elnöktől a Lengyel Köztársasági Érdemrend Parancsnoki Keresztje kitüntetést vehette át. Továbbra is hisz a lengyel–magyar barátságban. Meggyőződése, hogy a varsói székhelyű Wacław Felczak Intézetnek, amelyet most készül bezárni a lengyel kormány, politikai irányzatoktól függetlenül létjogosultsága van. Az orosz–ukrán háború kitörését követően a diplomatáknak új kihívásokkal kellett szembenézniük.
Ha a lengyel kormány felszámolja a lengyel-magyar kapcsolatok ápolására létrehozott varsói székhelyű Wacław Felczak Intézetet, a budapesti Wacław Felczak Alapítvány elveszíti lengyelországi „testvérét”. Ennek kapcsán a korábbi nagykövet kijelentette:
meggyőződése, hogy a Wacław Felczak Intézetnek minden körülmények között van létjogosultsága.
„Az Intézet és az Alapítvány azzal a céllal született meg 2017-ben, hogy a lengyel-magyar barátság történelmi hagyományát a jövő nemzedékeinek továbbadja. Alapvetően társadalmi, tudományos, oktatási és kulturális célokat szolgál, ifjúsági programokat szervez. Nagykövetségünk több rendezvény és kezdeményezés kapcsán szorosan együttműködött az Intézettel és az Alapítvánnyal is. Varsóban a felszámolás előtt álló Intézet volt az egyik fő támogatója a lengyel középiskolások számára a lengyel–magyar történelmi kapcsolatok témakörében évről-évre meghirdetett versenynek, amelyen Lengyelország minden szegletéből részt vettek diákok. Felkészültségük mindig elismerést váltott ki a szervezőkből. Minden generáció felelős azért az örökségért, amelyet továbbad utódainak. Éppen ezért tartom sajnálatosnak a Felczak Intézet felszámolására irányuló szándékot.
Az ezeréves lengyel–magyar barátság azonban sok mindent kibírt már. Ezt is ki fogja bírni”.
Kovács Orsolya Zsuzsannának néha az az érzése, hogy Magyarországon jobban ismert és nagyobb tiszteletnek is örvend Wacław Felczak, mint Lengyelországban. Felczak a szabad és független Lengyelországért folytatott küzdelem hőse és a XX. századi magyar-lengyel kapcsolatok építésének talán leghitelesebb személyisége. A II. világháború alatt a földalatti lengyel állam és a londoni emigráns kormány közötti kapcsolattartás budapesti futárbázisának irányítójaként dolgozott Budapesten. Többször letartóztatták, többször megszökött, végül a kommunista Lengyelországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Megtörni azonban nem tudták. 1956 őszén éppen a magyar ’56-os forradalom hatására bekövetkezett enyhülésnek köszönhetően szabadult. Évtizedeken át a krakkói Jagelló Egyetemen tanított, magyar történelemmel foglalkozott. Az 1980-as években vendégoktatóként az ELTE Eötvös Kollégiumában tartott előadásokat. A korábbi nagykövet édesapjával – Kovács István történésszel – baráti viszonyt ápolt. Sokszor szállt meg náluk.
„Így lett a keresztapám és az első lengyel, akit megismertem” – árulta el Kovács Orsolya Zsuzsanna.
Felvetődik a kérdés, hogy mennyire él a lengyel köztudatban a „polak, wegier – dwa bratanki”, azaz „lengyel, magyar – két jó barát” mondás? Az orosz-ukrán háború kitörését követően többen kongatták a vészharangot, hogy vége a magyar-lengyel barátságnak. A korábbi nagykövet szerint ez a mondás még a fiatalabbak körében is ma is ismert.
„De hogy egy jól hangzó köszöntésnél mennyivel jelent többet, az sok tényezőtől függ. Köztudott, hogy a lengyelek pártállástól függetlenül másképpen viszonyulnak a lassan három éve a szomszédságunkban dúló háborúhoz, mint mi. Ez a nagykövetség számára sokszor eredményezett nehezen kezelhető helyzetet. A diplomatáknak ugyanakkor mindig az a feladata, hogy az ilyen körülmények között is megtalálják az összekötő kapcsokat. Magam mindig a személyes találkozókban láttam a megoldást.
A félreértéseket őszinte beszélgetésekkel sokszor lehetett tisztázni.
Én erre törekedtem. A tények és az elvégzett munka tudja legjobban cáfolni a lejárató véleményeket”.
A korábbi nagykövet arról is beszélt, hogy mennyire erősek a katolikus hagyományok Szent II. János Pál országában.
„Vidéken és Kelet-Lengyelországban erősek a katolikus közösségek, és tartják is az ünnepeket, ragaszkodnak a tradíciókhoz, de a szekularizáció minden területen komolyan érzékelhető. A fővárosban és a nagyvárosokban rohamosan nő a deklaráltan ateisták aránya, és ez a folyamat a világjárvány alatt csak felgyorsult. Mintha a lengyel társadalom egy része hirtelen és gyorsan meg akarná változtatni a lengyelségről, mint katolikus nemzetről évszázadok alatt kialakult képet. Idén májusban Varsóban a főpolgármester kezdeményezésére betiltották a vallási jelképek, így a keresztek kihelyezését is a közintézményekben. Vannak persze ellentétes példák is. Érdemes megemlíteni Szent II. János Pál pápa kultuszát, bár annak kikezdésére is történtek kísérletek az utóbbi időben. Élő az Auschwitzban mártírhalált halt Szent Maximilian Kolbe atya öröksége is. Érdekesség, hogy az általa 1922-ben alapított Rycerz Niepokalanej című folyóiratot – amelynek kiadását kortársai nem nézték jó szemmel – még ma is kiadják” – összegezte Kovács Orsolya Zsuzsanna, aki azt is leszögezte:
nehezebb időszakokban több munkát kell belefektetni mindenbe.
„Ugyanakkor sikerként könyvelhetjük azt is, hogy a turizmus a két ország között egyre intenzívebb. Idén nyáron a lengyel turisták 810 ezer vendégéjszakát töltöttek el hazánkban. 5,3 százalékkal többet, mint a múlt évben” – mutatott rá.
A teljes interjút a Mandineren olvashatja.
Borítókép: Kovács Orsolya Zsuzsanna volt varsói nagykövet
Forrás: MFA/Burger Zsolt
