A tisztánlátás kedvéért a politikai pártok viselkedésének elemzésével érdemes meghatároznunk, hogy országunk vezetéséért a felelősséget kik viselik. A népfelség elvének alapja a négy évenként sorra kerülő országgyűlési választások eredménye – az elemzést innen érdemes indítani. Az önkormányzati és az ötévenkénti EP képviselői választások csak elemei a hazai és az európai választási következményeknek – írja blogbejegyzésében Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke.
A hazai pártok szereplésének mutatóit tekintve azt láthatjuk, hogy parlamentünkben a jelenlegi ciklust tekintve a FIDESZ-KDNP kétharmados többséggel alakíthatott kormányt, ennek megfelelően a választópolgároktól megkapta a bizalmat és az ezzel járó, nem kismértékű felelősséget. Feltételezhetjük, hogy
a választópolgárok kétharmados többsége a kormányzás meghatározott céljait magáénak tekintette és annak végrehajtásában magára kötelezően is részt vállalt.
Különleges eseményeket félretéve, a választópolgárok a négyéves ciklus végén értékelik a közösen végzett munka eredményeit.
Természetes jelenség, hogy a világban, Európában és Magyarországon is, politikai és gazdasági tényezőket figyelembe véve, gyorsan változik a helyzet. Azt is feltételeznünk kell, hogy a választópolgárok és az általuk választott kormány közössége a kijelölt célt egyaránt el kívánja érni. Nemcsak feltételezés, hogy a politikai és gazdasági stratégia lényeges elemeit nem feladva
a választási ciklusban törekedni kell, akár a váratlan események folytán is, a taktikai elemek kiigazítására.
A kormányzási ciklus alatt hasonlítsuk a különböző ellenzéki pártok eszmeiségének érvényesítését egy hosszútávú (tízezer méteres) futóversenyhez. Ebben az esetben többször láthattuk, hogy a lefutott métereket figyelembe véve a helyezés többszörösen változhat. Minden szurkolónak az a fontos, hogy az általa favorizált versenyző érkezzen elsőnek a célba (ki nevet a végén?).
Megengedőnek tarthatjuk, hogy az érintett választópolgárok a nyújtott teljesítményeket tények alapján értékeljék. Talán az sem mondható véletlennek, hogy döntő szerepet játszanak e tekintetben az ország gazdasági eredményei. Az életszínvonal növekedése, a jövőbe vetett hit alapjairól beszélünk, amikor az értékelés legfontosabb elemének tekintjük az egyének és családok boldogulását.
Szélesebb kitekintésre is szükség van.
A politikai teljesítmény és a gazdasági mutatók együtt karonfogva járnak.
A választást követő ciklusban a lakosság, illetőleg a választópolgárok, mivel bizalmukat a kormánynak adták, elvárhatják, hogy e két nélkülözhetetlen, társadalmi szempontból fontos tényezőt a kormány javukra felelősségteljesen koordinálja.
Foglalkoznunk kell azokkal a civil tényezőkkel, melyek nélkül a választott kormány a legaktívabb hozzáállása mellett sem képes a társadalom egésze számára fontos ígéreteit teljesíteni. Amikor a népfelség elvéről beszélünk, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy országunk eredményességét gazdasági szempontból nemcsak vezetőink, hanem a munkavállalók és munkaadók hozzájárulása határozza meg. Fizikai és szellemi munkára egyaránt szükség van. Mindazok, akik az országgyűlési választáson győztesnek tekintik magukat, meg kell mutassák, hogy elképzeléseik megvalósítását saját feladatuknak is tekintették.
A győztesek feladata, hogy kivívott sikerüket tovább vigyék.
Az az összetartás, amely majd 15 éve a magyar társadalom többségének elégedettséget okozott, nem másból fakadt, mint a többségi választói akaratból és a FIDESZ-KDNP, valamint Orbán Viktor miniszterelnök osztatlan együttműködéséből.
Amit ezalatt az idő alatt az ellenzéki pártformációk nyújtottak polgárainknak, finoman szólva sem sikertörténet. A 2010 előtti kormányzati tevékenység maradandó sebeket okozott politikai és gazdasági értelemben is hazánknak. Levonhattuk a tanulságokat.
Tény tehát, hogy
a választópolgárok hazugságokkal, jópofáskodással, beteges egoizmussal csak ideig-óráig vezethetők félre.
Erősítse ezt egy önbevallás („hazudtunk reggel, éjjel meg este”). Megtanultuk, hogy országunk vezetésére alkalmasságot nem biztosít a táncparketten nyújtott ugrálás és a felelősség nélküli hordószónoklás. Ugyanakkor értékelni tudjuk a rátermettséget, az erkölcs tiszteletét, a számba vehető pozitív eredményeket, a világban történő eligazodást. Mindehhez hozzáadandó a hazaszeretet és a hűség.
A magyarok a rendszerváltás előtt meg voltak győződve arról, hogy nyugaton kolbászból van a kerítés. Hol van ez már? Ma szembesülünk azzal, hogy számos nyugati ország és az Egyesült Államok is betonból és vasból építi védelmi vonalát, kerítéseit.
Az Európai Unió egyenrangú tagjának gondoljuk magunkat, és így is cselekszünk. Véleményünket nem véka alá rejtve, társaink figyelmébe ajánljuk, hogy itt az ideje az orosz-ukrán háború befejezésének, az erőszakos illegális bevándorlás megakadályozásának és annak az erőfeszítésnek, amely megállítja a zsidó-keresztény kultúra szőnyegbombázását.
Kezünkben a lehetőség, hogy kétkezi és szellemi munkánkkal a belső és külső támadások ellenére megvédjük hazánk és eszmeiségünk szuverenitását.
Együtt kell haladnunk a világ természetes változásával. Történelmi múltunkból merítve a politikai és gazdasági blokkosodást kerüljük el, mert azon csak rajta veszthetünk. Harcoljunk a mesebeli vörösrókák ellen, akik szeretnék kiénekelni szánkból a sajtot.
Csak rajtunk múlik, hogy Európában is irigyelt polgárokként, erkölcsileg szilárd alapon állva, közös munkán eredményeként, ismételten győzelemre ítéltessünk.
Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke
Fotó: civilek.info
