El is kellene zavarni valahová, mondjuk oda, ami p-vel kezdődik. Aztán ott ücsöröghetne az idők végezetéig az önplágium trónusán, és videójátékozhatna.
Felkel reggel a Rácz, belenéz a tükörbe, megretten és elszomorodik, mert ő a Rácz, és ez így marad immár az idők végezetéig.
És ez így megy minden reggel. Vagyis: önplágium.
Tesz-vesz a Rácz egész nap, és olyan nagyon felesleges ő, mint minden, ami ő és olyan, mint ő.
És ez így megy minden nap. Vagyis: önplágium.
Szakért a Rácz. Mert ő „szakértő”. Élő, két lábon járó és megfellebbezhetetlen bizonyítéka Csurka István kikezdhetetlen igazságának: „A szakértelem ócska bolsevista trükk.”
Szakért a Rácz. Mert ő „Oroszország-szakértő”. Ezt onnan lehet tudni, hogy ha lát egy videójátékot, amin tankcsata van, akkor azt hiszi, az orosz–ukrán háború valamelyik valóságos ütközetét látja, és megszakérti. Legközelebb, ha egy másik videójátékon nagy pallosokkal fognak vívni, azt is meg fogja szakérteni mint az orosz–ukrán háború egyik fontos pillanatát.
Hülye a Rácz, és minden nap hülye – ez élete alapvető önplágiuma, amiből szintúgy nincs neki menekvés.
S mert ez a helyzet, s mert végtelenül felesleges is a Rácz, arra tette fel az életét, hogy önplágiumokat fog felfedezni.
Ki muskátlit locsol, ki gyereket nevel, ki csak úgy olvasgat, a Rácz önplágiumot kutat.
Amúgy jó kis szó ez az önplágium. Olyan éppen, mint a Rácz: hülye és felesleges. Persze most úgy kell csinálni, mintha ez komoly lenne, mert a 444.hu meg a 24.hu meg a többi (ugyanolyanok, mint a Rácz, hülyék és feleslegesek) napi húsz-harminc cikket szentel a témának.
Reggel erre keltem: „Rácz András egyetemi tanár feltárta, hogy Orbán Balázs doktori disszertációjában 9 oldalnyi, hivatkozás nélkül átvett szöveg szerepel. Orbán egy Árpási Botonddal közösen jegyzett cikkből emelt át részeket, így önplágium.” A 444.hu-n a Windisch Jucika hívta fel erre a figyelmemet.
Tegnap pedig erre szundikáltam el: „Rácz András: 9 oldalnyi átvett szöveg szerepel hivatkozás nélkül Orbán Balázs disszertációjában. Orbán Balázs disszertációjának végleges verziójában a plágiumkereső szerint legalább kilencoldalnyi szó szerinti vagy átfogalmazott átvétel szerepel, hivatkozás nélkül – írta a Facebook-oldalán Rácz András egyetemi tanár, Oroszország-szakértő. Rácz csütörtök délelőtt nézte át Orbán Balázs disszertációját az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Doktori Iskola Titkárságán.”
Úgysem fogják elhinni, de erre nem más, mint Windisch Jucika hívta fel a figyelmemet. November 28-án, csütörtökön, 15.04-kor. Ma meg, pénteken, november 29-én, 07:30-kor.
Izgatottan várjuk november 30-át, szombatot, vajon milyen újdonsággal fog előállni a Windisch Jucika…
Szóval, csak óvatosan, mert a „szakma” és a „szakértelem” nagyon komoly pofát vág hozzá.
Forgács Pista már megírta, érdemes megszívlelni:
Azt mondja a nagyon tudományos ember, hogy önplágium. Halkan nevessetek, mert proliknak tűntök, ha hangosan teszitek. Hihetetlen. Önplágium. Lol.
Nahát, mondom én!
És addig, ameddig várjuk Windisch Jucika újabb nagyívű beszámolóját, vizsgáljuk meg unalmunkban, mit lehet olvasni és tudni erről az „önplágiumról”.
Orbán Balázs nem maradt egyedül – nemzetközi térbe került az ELTE-botrány
Kezdjük az érintettel, vagyis az ELTE egyik meghatározásával:
„Plágiumvizsgálat
A feltöltött dolgozatokat megvizsgáljuk a Sztaki kopi plágiumkereső segítségével, amely szövegszerű egyezéseket keres az adatbázisában szereplő dokumentumok és a magyar nyelvű Wikipédia tartalmával. A tapasztalatok alapján a KOPI által generált eredményben néhány százalékos egyezés valódi plágium nélkül is előfordul, de körülbelül 10%-os egyezéstől kezdődően alaposan megvizsgáljuk az egyes eseteket. (…)
Hosszabb teljes mondat, illetve szövegrész idézőjelek nélküli átvétele plágiumnak minősül. Kivétel az »önplágium«: saját egyéb munkából átvehetők szó szerinti részek, ebben az esetben a forrást idézni is csak a saját korábbi kutatási eredményekre vonatkozóan szükséges (a régi és az új eredmények egyértelmű megkülönböztethetősége érdekében).
Mivel a plágium (akár a jó ízlés) határai pontosan nem meghatározhatók, minden gyanús esetet egyenként vizsgálunk meg, az érintett hallgató és témavezetője bevonásával. Csak az egyértelműnek ítélt eseteket szankcionáljuk és hozzuk nyilvánosságra, a BTDK vezetőségének kollektív döntésével. Bízunk benne, hogy erre sohasem lesz szükség.” (Olvasható itt.)
Aztán Hankiss Elemér is „bűnbe esett” már, erről ezt olvashatjuk:
„Hankiss Elemér: A befejezetlen ember – második kiadás – Helikon Kiadó, 2015 – 344 oldal, kemény kötés – ISBN 9789632274966. Hankiss Elemér idén januárban bekövetkezett halála olyan hiányt teremtett, amit nem igazán akarunk felfogni. Pedig ha valamikor, akkor most lenne szükség arra a nyitott és friss gondolkodásra, amit oly egyedi eleganciával volt képes művelni. Most lenne szükség arra a gondolkodóra, akit nem nyűgöz le s nem béklyóz meg a sémákban gondolkodás koordináta-rendszere. Még szerencse, hogy (újra) megjelent A befejezetlen ember. Így legalább kicsit olyan, mintha reflektálna bornírt hétköznapjainkra! Hankiss Elemért nem kisebb ember vádolja plágiummal, mint Hankiss Elemér. Ráadásul önplágiummal! Önvallomás formájában, a könyv bevezetőjének 3. lábjegyzetében, s hogy egészen nyugodtak lehessünk – meg a keretes szerkezet is meglegyen! – a függelékben közli a plagizált könyvek listáját is. Néhány évvel ezelőtt az ilyesmire azt mondtuk volna, hogy frivol játék, most inkább – a legpozitívabb – pimaszságnak, fricskának tűnik.”
Olvasható itt. (A cikk címe amúgy: Hankiss Elemér és az elfogadható plágium)
S végül idézzünk egy szigorúbbat is:
„Az idézettség fontos szempont a tudományos publikációk esetében, azonban nem mindegy, hogy a magas hivatkozási szám a kutató szakmai hatását mutatja,vagy csak a kivételesen nagy mennyiségű önhivatkozások eredménye.
A tudományban gyakori, hogy a kutatási cikkek szerzői egy korábban megfogalmazott mondatot, szövegrészletet újból felhasználnak, és a soron következő cikkükbe is beillesztik, ha az kapcsolódik a témához. Ez a self-citation, magyarul önidézés gyakorlata. Olyan esetekben, amikor a szerző rávilágított egy tényre, vagy olyan kutatást végzett, amelyre új felfedezéseket épít, természetesen a korábbi munkát hivatkozni kell. Minden esetben így kell tenni, akkor is, ha a hivatkozott cikk a sajátunk, akkor is, ha más szerzeménye. A helyesen kivitelezett self-citation a publikáció eredetiségét erősíti meg, emellett segít az olvasónak a munka mögé látni, és megérteni, hogy a kutatás hogyan fejlődött, mire az aktuális állapotát elérte.
A szó szerint átvett részletek többszörös újrafelhasználását magyarul »önplágiumnak« nevezhetjük. Ellentmondásnak érzed? Jogos lehet az észrevétel, hiszen hogyan lophatnád el a saját ötleteidet magadtól?
Fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy az idézés nem csak arra való, hogy hitelt adj egy-egy ötletnek, más célt is szolgál. A megfelelő hivatkozással gondoskodhatsz arról, hogy az olvasó visszakövethesse a kutatás fejlődését, a felfedezések előrehaladását, valamint alátámasztja a közlemény eredetiségét is.
Hogyan kerüld el?
Arra nem igazán van szabály, hogy mikor elfogadható a saját szövegrészleteink szó szerinti újrahasznosítása. Minden esetben számításba kell venni a tudományterület szokásrendszerét, a készülő közlemény műfaját, a szerkesztők, kiadók és az olvasók elvárásait, továbbá a szerzői jogokat is.” (Olvasható itt.)
Nos, nagyjából ennyi. Illetve van itt még egy apróság. Mert nagyon szigorú ám a hülye és felesleges Rácz, de nem mindenkivel, magával például nem, már ami az önplagizálást illeti.
Mutatom:
„Rácz András nem bír leállni: most épp olyannal támadja Orbán Balázst, amit ő maga is ugyanúgy csinált:
A már nem annyira jó hírű Oroszország-szakértő, Rácz András továbbra is Orbán Balázs doktori disszertációjával van elfoglalva, ráadásul olyasmivel támadja, amit láthatóan maga is megcsinált. (…) Mindez már csak Rácz András doktori disszertációja miatt is érdekes vádaskodás, mivel az alábbi két példa azt mutatja, hogy Rácz András doktori disszertációjában olyan szövegrészek szerepelnek, amelyeket egy – vélhetőleg – hasonló időben készült másik tanulmányában is felhasznált. Ráadásul egyik esetben sem található utalás arra, hogy hivatkozna saját magára, a szövegek korábbi forráshelyére. Rácz András 2008-as doktori értekezésének 38. oldalán egészen pontosan az alábbi szövegrész szerepel: »A szöveg az angol eredetiben használt ‘might’ kifejezést alapul véve azt jelenti, hogy a CFSP idővel vagy elvezet a közös védelemhez, vagy nem. A szerződés nem lépett, nem léphetett túl ezen a kétértelmű megfogalmazáson, mivel a nemzeti szuverenitás egyik kulcselemét jelentő védelmi önállóságról a tagállamok nem szándékoztak lemondani.«”
Ezzel párhuzamba állítva Rácz András 2008-as, a Biztonságpolitikai Szemlében publikált, Az ESDP fejlődésének első évtizede című tanulmányának 45. oldalán az alábbi szövegrész szerepel: „A szöveg az angol eredetiben használt ‘might’ kifejezést alapul véve azt jelenti, hogy a CFSP idővel vagy elvezet a közös védelemhez, vagy nem. A szerződés nem lépett, nem léphetett túl ezen a kétértelmű megfogalmazáson, mivel a nemzeti szuverenitás egyik kulcselemét jelentő védelmi önállóságról a tagállamok nem szándékoztak lemondani.”
Valamint könnyen találhatunk ehhez hasonló, egyértelmű példát ugyanezen az oldalon, mikor Rácz András 2008-as doktori értekezésének 38. oldalán az alábbi szövegrészhez érünk: „A maastrichti szerződés tehát nem rendelkezett a közös védelem kialakításáról. Az 1996–1997-ben a szerződés megreformálására tartott kormányközi konferenciák egyik fontos eleme volt, hogy a CFSP-n belül konkrét védelmi jellegű intézkedések szükségességét hangsúlyozták.”
A 2008-as, a Biztonságpolitikai Szemlében publikált, Az ESDP fejlődésének első évtizede című tanulmány 45. oldalán ezt is megtalálhatjuk:
„A maastrichti szerződés tehát nem rendelkezett a közös védelem kialakításáról. A szerződés megreformálására 1996–1997-ben tartott kormányközi konferenciák egyik fontos eleme volt, hogy a CFSP-n belül konkrét védelmi jellegű intézkedések szükségességét hangsúlyozták.”
Méltán merül fel a kérdés: saját magával szemben miért nem annyira szigorú Rácz? Lehet, hogy azért, mert a személyes bosszú hajtja Orbán Balázzsal szemben. Emlékezetes, Rácz András szakértői titulusa már 2022 májusában, az orosz–ukrán háború kitörése után nem sokkal komoly csorbát szenvedett.
Történt ugyanis, hogy az ATV Heti napló című műsorában Sváby András műsorvezetővel közösen néztek, illetve elemeztek egy harckocsis csatajelenetet, amiről később kiderült, egy videójátékból való.
Rácz több prognózisa egyébként azóta is alaposan félrement, gyakran megjósolta például Oroszország térdre kényszerülését vagy a szankciók hatékonyságát is.
Nem sokkal később, 2022 júliusában érkezett a hír: Rácz András szerződését nem hosszabbította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az erről beszámoló posztjában a szakértő egyebek mellett arról értekezett, hogy a pontos okot nem tudja, csupán pletykákat hallott, ám jellegükből adódóan ezeket nehéz verifikálni, másrészt a végeredményt tekintve alapvetően lényegtelenek.
Az a bizonyos pletyka információnk szerint azt jelenthette, hogy Orbán Balázs volt az, aki nem akarta a hosszabbítást. Mostani ténykedése a politikai igazgató doktorija körül aligha függetleníthető ettől a körülménytől, akár afféle bosszúként is értelmezhető. (Olvasható itt.)
Nagy huncut ez a Rácz, igaz?
El is kellene zavarni valahová, mondjuk oda, ami p-vel kezdődik. Aztán ott ücsöröghetne az idők végezetéig az önplágium trónusán, és videójátékozhatna.
Kiemelt kép: Kaszás Tamás / Index
