A politikai tőke, sőt a legitimitás csökkenése a Bizottság szempontjából mindenekelőtt azt jelenti, hogy az intézmény működése formálisan továbbra is megfelel a Szerződéseknek, ugyanakkor meggyengül az a demokratikus és erkölcsi alap, amelyre az uniós végrehajtó hatalom tényleges elfogadottsága épül.
Az Európai Unió politikai legitimitása klasszikusan három, szerződéses alapokon nyugvó pillérhez köthető: a jogszerű felhatalmazáshoz, a demokratikus részvételhez, valamint az átláthatósághoz és elszámoltathatósághoz.
Az első pillér az jelenti, hogy az uniós intézmények, így a Bizottság is a Szerződések alapján jöttek létre és azok keretei között működnek. A Bizottság jogalapját az EUSZ 17. cikke, valamint az EUMSZ 244–250. cikkei biztosítják, amelyek rögzítik a testület összetételét, feladatait és függetlenségét. Az EUSZ 17. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Bizottság teljesen független, tagjai nem fogadhatnak el utasításokat kormányoktól, intézményektől vagy egyéb szervektől. E jogszerűség önmagában azonban csak formális legitimitást teremt.
A második pillér a demokratikus részvételhez kapcsolódik. Bár a Bizottság tagjait nem közvetlenül választják az uniós polgárok, működésük közvetett demokratikus legitimációját az biztosítja, hogy az Európai Parlament – amelynek tagjait közvetlen választások útján delegálják – jóváhagyja a Bizottság elnökét és testületét, valamint folyamatos politikai kontrollt gyakorol felette. Ennek szerződéses alapja az EUSZ 17. cikk (7)–(8) bekezdése, illetve az EUMSZ 233–234. cikke, amelyek az éves beszámoltatást és a bizalmatlansági indítvány lehetőségét is rögzítik.
A harmadik, és jelenleg leginkább sérülékeny pillér az átláthatóság és elszámoltathatóság. E körben az EUMSZ 15. cikk (1)–(3) bekezdése kimondja, hogy az Unió intézményei a lehető legnyíltabban működnek, és a polgárok számára biztosítani kell a dokumentumokhoz való hozzáférést. Ezt részletezi a 1049/2001/EK rendelet, amelynek célja kifejezetten a dokumentumokhoz való hozzáférés „a lehető legszélesebb körű” biztosítása.
Amikor a Bizottság vezetése megsérti e normákat, a politikai legitimitás funkcionálisan sérül: az intézmény jogszerűen létezik, de működése egyre kevésbé tekinthető demokratikusan ellenőrizhetőnek.
Hiába mutatnak a közvélemény-kutatások időszakosan javuló képet az Unió egészének megítéléséről, az EU Tudományos Központja szerint 2025 tavaszán az európai polgárok mindössze 52%-a bízott az EU-ban. Bár a 2008-as gazdasági válság óta ez a legmagasabb mért érték az EU iránti bizalom tekintetében, önmagában beszédes, hogy ez mindössze a polgárok körülbelül felét jelenti.
Címlapkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – Fotó: X/@vonderleyen
