A hír egy komoly névtelen e-mailben érkezett, éppen úgy, mint Pelikán József gátőr ellen, amikor illegális disznóvágást követett el. Az is egy komoly, géppel írt névtelen feljelentés volt.
Olvasom, hogy a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) kiáll a Magyar Hang mellett. Eredetileg nem akartam olvasni, mert ismerem a szervezet liberál-bolsevik mentalitását, de elfelejtettem törölni a hírt e-mail fiókomból és most, az újévi „tisztogatás” alkalmával megint megláttam. Ezúttal – az azóta történtek ismeretében – mégis elolvastam és nem csalódtam. Ez az alakulat nem változott semmit.
Aki nem tudná, miről van szó, íme dióhéjban: a Magyar Hang egy „névtelen bejelentő” közlése alapján azt állította, hogy a Szíriából elmenekült Basár el-Aszad repülője Magyarországon landolt és, hogy hitelesebbnek tűnjön a közlés, egy fényképet is mellékeltek az íráshoz. Igaz, egy régi, ráadásul nem is nálunk készült fotót, de valahogy „elfelejtették” jelezni, amit minden komolyan vehető orgánum megtesz, hogy „Képünk illusztráció”.
Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy nem zárható ki a szándékos tévedés esete sem…
A Magyar Hang mea culpája nem maradt el (ez a legkevesebb, amit egy álhírt terjesztő portál meg kell tegyen), na ez után jött múoszék szerecsenmosdatása. Mert ugye:
„Egyetlen súlyos szakmai hiba nem tehet tönkre egy hiteles lapot”.
Igaz, egy hiteles lapot nem. De mióta hiteles a Magyar Hang? Elárulom: amióta kormányellenes. Ez a MÚOSZ számára a hitelesség értékmérője. És ez nem tegnap óta van így.
Mikor horgad fel a MÚOSZ illetékeseiben a sajtómunkások melletti kiállás? Természetesen akkor, ha a védendő személy vagy szervezet „az ő kutyájuk kölyke”. Bőszen rázták virtuális ökleiket – jelzem joggal -, amikor a Magyarnak hazudott Péter vallási hovatartozás szerint kezdte listázni az ATV munkatársait, ellenben egyetlen nyikkot sem szóltak, amikor ugyanaz a gazember konzervatív újságírókra uszította csőcselékét, vagy éppen amikor a Hír tv riporterét kidobatta az étteremből Manfred Weber csicskája.
Nekem akkor lett elegem a MÚOSZ-ból, akkor léptem ki a szervezetből, amikor 2004-ben a tősgyökeres kommunistát, a Népszabadság volt főszerkesztőjét, Eötvös Pált választották meg elnökké. Azt az embert, akinek ténykedése alatt a lapban megjelent egy Zeley László által hamisított, az elhunyt atomtudós, Teller Ede nevében megírt levél, amely az akkor ellenzékben lévő Fideszt gyalázta. Mármost milyen szervezet az, amelyet egy etikailag elfogadhatatlan alak vezet?
Én, örök optimista, azt feltételeztem, hogy a MÚOSZ az idők folyamán levetkőzi komminista, neoliberális (a kettő szinte ugyanaz) vonásait és független szervezetté válik, hála az ifjú törököknek, a sajtómunkások új és újabb generációjának. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Az utódok talán még vadabb bolsevikok, mint az elődök,
pedig azt mondjuk, hogy rendszerváltás történt, az egypártrendszer híveit felváltották a valódi demokraták. Egy frászt!
De hogyan is lehettem annyira naív, hogy változást reméltem? Az ifjú újságírók a „nagy elődöktől” tanulnak, akik szemében – hiszen bolsevik szemlélettel léptek át az „új rendszerbe” – a konzervativizmus egyenlő a nácizmussal, a keresztény szemlélet a „klerikális reakcióval”, a hagyományos értékek a begyöpösödött elmaradottsággal. Ezt tanulták és ezt oktatták.
És nem nagyon jön új, keresztény-konzervatív utánpótlás. Hogyan is jöhetne? Ahhoz nemzeti szemléletű oktatásra és nevelésre lenne szükség, de a tanárok jó része sem ezt képviseli.
Megmutatkozott ez abban is, hogy a diákokat kormányellenes tüntetésekre hurcolták magukkal, nagy ívben téve arra az alapszabályra, hogy az iskola nem lehet a politika színtere. De abban is tetten érhető a szemléletmód, hogy mit tanítanak – és mit nem tanítanak. A folyamat a középiskolákban folytatódik és az egyetemeken, főiskolákon teljesedik ki. Ezek ismeretében ne is várjuk, hogy a végül újságíróvá silányuló fiatalok a konzervatív eszmék harcosaivá váljanak.
Így volt ez már jóval korábban is. Egyetlen, ám annál beszédesebb példa: 2012-t írunk, még a Bródy Sándor utcában működik a rádió, ahová a szomszédos Pázmány Péter Katolikus Egyetem média-szakos hallgatói (talán így hívták, talán máshogy) szakmai gyakorlatra jártak. Még egyszer: Katolikus!!! Egyetem. Vajon mit mondtak ezek a keresztény (???) diákok? Hogy
nekik kínos a „kormánypárti közrádióban” tanulni, mert jöhet egy kormányváltás és akkor hátrányos helyzetbe kerülnek.
Persze mondtak ők még ennél is cifrábbakat, de ez nem a mostani írás tárgya.
Csoda-e, hogy a MÚOSZ odáig süllyedt, hogy a liberálbolsevik (globalista) oldal nagy támogatójává és a konzervatív kormány ellenségévé alakult? Csoda, hogy a szélsőségesen kormányellenes, álhírgyártó Magyar Hang istápolója, védelmezője? Csoda-e, hogy a köztudottan hiteltelen orgánumot hitelesnek hazudják? A MÚOSZ politikai támadást emleget, amely szerintük elfogadhatatlan, hiszen a Magyar Hang levette az ominozus álhírt és bocsánatot kért a közlése miatt.
Ja, akkor minden oké, tessék oszolni, nincs itt semmi látnivaló.
Más lenne a helyzet, ha ugyanilyen hibát valamelyik kormánypárti média vétene, mert akkor éppen a MÚOSZ követelné visítva, hogy legyen megtorlás, hulljanak fejek, szüntessék meg az álhírterjesztő orgánumot és még az emlékét is töröljék az annalesekből. Akkor a hiba szándékos hírhamisítássá nőné ki magát, amit a közölt hamis fénykép egyértelműen bizonyít.
A Magyar Hang esetében a hamisítás csak hiba, a fényképről pedig ne is essék szó. Egyébként is a hír egy komoly névtelen e-mailben érkezett, éppen úgy, mint Pelikán József gátőr ellen, amikor illegális disznóvágást követett el. Az is egy komoly, géppel írt névtelen feljelentés volt.
Hálát adok a Teremtőnek, hogy már 2004-ben megvilágosított és idejében otthagytam ezt a társaságot. Kilépési nyilatkozatomban így fogalmaztam: az előző (Fidesz) kormány alatt túl hangosan kiabáltak, a mostani (balos) alatt meg túl hangosan hallgatnak.
Úgy látom, ma sincs másként.
Szerző: Ifj. Tóth György
Címlapkép: A Magyar Hang szerkesztősége. Fotó: Magyar Hang / YouTube
