A Deutscher Landkreistag (DLT) egy 294 közigazgatási körzetet tömörítő német ernyőszervezet, amely a helyi önkormányzatok háromnegyedét, az ország területének mintegy 96 százalékát, és – 57 millió főjével – Németország lakosságának 68 százalékát képviseli. Az általuk készített és a kormány számára sem ismeretlen, a napokban előterjesztett javaslat szerint Németországnak változtatnia kell a migrációs politikán. Ezt bizonyítja – többek között – a solingeni támadás is.

Németországban az elmúlt tíz évben közel 2,8 millió menedékkérelmet nyújtottak be. Emellett 2022 óta mintegy 1,2 millió ukrajnai menekültet fogadtak be az országba (ez több mint egynegyedét teszi ki azoknak az embereknek, akik Ukrajnából Európába menekültek). Az önkormányzatok kapacitása a menekültek befogadására és integrálására tehát kimerült. Sürgősen szükség van az illegális migráció szigorú korlátozására. Ennek fényében a Deutscher Landkreistag üdvözli a német kormány 2024. augusztus 29-én előterjesztett biztonsági csomagját, amely az őrizetbe vételi és menekültügyi jogszabályok szigorítását is előírja. A Deutscher Landkreistag ugyanakkor úgy véli, hogy egy ilyen átfogó koncepciónak a meglévő jogszabályok következetes végrehajtásán túl a következő pontokat kellene tartalmaznia:

1. A menekültjog alapjainak kiigazítása: a kiegészítő védelmi jogállás eltörlése; védelem biztosítása a szomszédos országokban

Felül kell vizsgálni a Németországban és Európában nyújtott védelem jogalapját, hogy az még mindig megfelel-e a jelenlegi kihívásoknak. Ez különösen azokra a szabályozásokra vonatkozik, amelyek az egyéni (politikai) üldöztetés elleni védelmet – a menekültjog történelmi magját – a háború és polgárháború elől menekülő menekültekre is kiterjesztik. Európai szinten ez különösen a kiegészítő védelem státuszára vonatkozik.

A Németországban elismert menedékkérők mintegy negyede kapja meg ezt a státuszt; ez különösen a Szíriából érkező menekültekre vonatkozik. A Deutscher Landkreistag véleménye szerint ez az eszköz nem bizonyult megfelelőnek. Mivel a szubszidiárius védelmi státuszt a kötelező nemzetközi jog legfeljebb csak kezdetlegesen határozza meg, az Európai Unió tagállamai teljesen eltörölhetik. Ha ez nem sikerül, akkor alapvetően meg kell reformálni, és struktúráját világosabban meg kell különböztetni az elismert menekült státusztól.

A Deutscher Landkreistag szorgalmazza, hogy azoknak a polgárháborús menekülteknek, akiket nem fenyeget egyéni (politikai) üldöztetés – az Európai Unió támogatásával – az érintett ország szomszédos országaiban nyújtsanak védelmet. Ez megkímélné az érintetteket a gyakran veszélyes Európába meneküléstől, és lehetővé tenné számukra, hogy amint az ottani helyzet megnyugszik, visszatérhessenek hazájukba. Továbbá feltételezhető, hogy a befogadó társadalomba való beilleszkedés a szomszédos országokban lényegesen kisebb kihívást jelent, mint az Európai Unió tagállamaiban.

2. Jelentősen növelni a visszatérések és kitoloncolások számát – Szíriába és Afganisztánba is történjenek meg a kitoloncolások

Jelenleg 227 000 olyan ember él Németországban, akinek el kell hagynia az országot. Közülük 44 ezren nem rendelkeznek megtűrt tartózkodási engedéllyel, ezért azonnal ki lehetne őket toloncolni. Ennek fényében a kitoloncolás előtt még fennálló akadályokat gyorsan meg kell szüntetni. Szükség esetén a jogi eszközöket is ennek megfelelően szigorítani kell.

A kitoloncolások gyakran azért hiúsulnak meg, mert az érintett személy személyazonossága nem állapítható meg. A jövőben biztosítani kell, hogy a személyazonosság tisztázása már a menedékjog iránti kérelem benyújtásánál előfeltétel legyen. Ennek megfelelően az európai és a nemzeti jognak egyértelművé kell tennie, hogy el lehet utasítani azon személyek menedékjog iránti kérelmét, akiknek a személyazonossága nem állapítható megbizonyossággal a személyazonosító okmányok vagy hasonló dokumentumok alapján.

Továbbá biztosítani kell, hogy a Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatal (Bundesamt für Migration und Flüchtlinge – BAMF) haladéktalanul reagáljon a származási országok biztonsági helyzetének javulására (szükség esetén az elismerések visszavonásával). E tekintetben különös figyelmet érdemel a münsteri OVG nemrégiben hozott ítélete. A bíróság úgy ítélte meg, hogy Szíriában már nem áll fenn a polgári lakosság életét vagy testi épségét fenyegető súlyos, egyéni veszély. Három évvel a tálibok hatalomátvétele után Afganisztánban is viszonylag stabil a helyzet, amit nem utolsósorban az afgán menedékkérők számos dokumentált „hazautazása” bizonyít. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a kitoloncolandó személyek szökését, előfordulhat, hogy őrizetbe kell venni őket a kitoloncolásig. E tekintetben a jogalapot a közelmúltban már megszigorították a hazatoloncolás javításáról szóló törvénnyel.

Most már kötelező biztosítani a szükséges számú fogva tartási helyet ennek érdekében, a DTL javaslata alapján a Dublin III. rendelet értelmében Németország sok esetben nem felelős az olyan menedékkérők menedékkérelmének elbírálásáért, akik korábban az Európai Unió más tagállamaiban tartózkodtak. Álláspontjuk szerint a dublini rendszer működése jelenleg már nem biztosított, elsősorban azért, mert az egyes országok egyoldalúan felmondták az együttműködést, illetve megtagadják vagy késlekednek a jogos befogadási kérelmek jóváhagyásával (pl. Görögország és Olaszország). Ez számukra elfogadhatatlan éppen ezért azt gondolják, hogy a rendszer működőképességét jelentősen növelné, ha a dublini eseteket a német határokon kiutasítanák. Ha pedig ez az uniós jog szerint jelenleg nem lehetséges, akkor a vonatkozó rendeleteket haladéktalanul módosítani kell.

3. A határellenőrzések folytatása

A következetes határellenőrzés a dublini ügyek elutasításának előfeltétele. A következetes határellenőrzések „lenyűgözően bizonyították hatékonyságukat az illegális migráció ellenőrzésének és korlátozásának eszközeként […] ezért ki kell terjeszteni és bővíteni kel őket”.

4. A védelmet kereső személyek előnyeinek csökkentése – a vonzó tényezők csökkentése

Az országban nyújtott magas szintű szociális juttatások különösen vonzóvá teszik Németországot, mint célországot a menekültek számára, és elősegítik a menekültek egyenlőtlen eloszlását az Európai Unión belül. A menedékkérők ellátásairól szóló törvény SS 1. § (4) bekezdésének 1a. pontja szerinti, már ma is létező jogosultsági korlátozások azt mutatják, hogy a megfelelően indokolt csökkentések – a szövetségi alkotmánybíróság szigorú ítélkezési gyakorlatának keretében – elvileg lehetségesek. Ezért a szövetségi kormány azon javaslata, amely szerint bizonyos dublini esetekben a szociális ellátások németországi igénybevételét nagymértékben ki kell zárni, szintén üdvözlendő.

Ezt a javaslatot szerintük ki kell terjeszteni minden olyan menedékkérőre, akinek a kérelméért más uniós tagállam felelős, valamint az egyéb, tűrés nélkül távozásra kötelezett személyekre. Nekik csak a központi kitoloncolási létesítményekben történő elhelyezés és ellátás formájában kellene ellátásokat biztosítani. Mindez jelentős ösztönzést teremtene Németország önkéntes elhagyására, és jelentősen növelhetné az önkéntes visszatérési programok hatékonyságát is.

Az elutasított menedékkérők ellátásait, akik csak megtűrt tartózkodás alapján tartózkodnak jogszerűen Németországban, szintén az alapellátás szintjére kellene csökkenteni. Ez ösztönözheti az érintetteket, hogy önként elhagyják az országot, illetve növelheti a hajlandóságot, hogy segítsenek elhárítani a kitoloncolás útjában álló akadályokat. Az integrációs és szociális juttatások európai szintű harmonizációja – vagyis, hogy az egyes tagállamok szociális normáinak egyenértékűnek kell lennie –, szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy Németország, mint célország kevésbé legyen vonzó, ezáltal megtámogatva a menekültek egyenletesebb eloszlását Európában.

5. Az önkéntes befogadási programok leállítása – a családegyesítés felfüggesztése

A Deutscher Landkreistag megismétli korábbi felhívását a menekültek önkéntes befogadási programjainak azonnali leállítására. Ennek oka, hogy amíg az illegális migrációt nem lehet hatékonyan korlátozni, addig nincs mozgástér további menekültek önkéntes befogadására.

Emellett – amennyire ez jogilag lehetséges – a családegyesítést is fel kell függeszteni. Erre az uniós jog lehetőségeket nyit a nemzeti jogalkotók előtt, különösen a kiegészítő védelemre jogosult személyek esetében. Ennek megfelelően Németország 2016-ban először két évre teljesen felfüggesztette a kiegészítő védelemre jogosultakkal történő családegyesítést, majd 2018-tól korlátozta azt. Azóta a családegyesítésre havonta 1000 főben meghatározott korlát vonatkozik (S 36a AufenthG). A jelenlegi helyzetre tekintettel a kiegészítő védelemre jogosultakkal történő családegyesítést ismét teljesen fel kell függeszteni.

6. A Közös Európai Menekültügyi Rendszer reformjának gyors végrehajtása és továbbfejlesztése

A Közös Európai Menekültügyi Rendszerről (KEMR) folytatott többéves viták után az európai jogalkotó 2024 tavaszán hivatalosan elfogadta az új menekültügyi és migrációs csomagot. A változtatások összhangban vannak a Deutscher Landkreistag régóta hangoztatott követeléseivel, és azokat a lehető leggyorsabban végre kell hajtani. A határ menti tranzitközpontokban a gyorsított eljárásokat azonban ki kell terjeszteni a menekültek minden csoportjára. Emellett az uniós jogban egyértelművé kell tenni, hogy a jövőben a védelmet kérők csak Európában jogosultak menedékjogi eljárásra.

7. Ideiglenes nemzeti befogadási tilalom, mint végső megoldás

Mind a nemzeti alapjog a menedékjoghoz, mind a nemzetközi menekültjog a sürgősségi záradék hatálya alá tartozik. Ennek megfelelően egyetlen állam sem köteles olyan mértékben befogadni menekülteket, amely az intézményei működésének akut veszélyeztetésével jár. Az ilyen akut veszélyre utaló jelek közé tartozik az adminisztratív túlterhelés (például a menekültügyi eljárások végrehajtása során), a befogadási kapacitások kimerülése vagy a nyelvi vagy társadalmi beilleszkedési lehetőségek hiánya.

Sok tekintetben ezek a határokat már elérték, sőt túllépték. Ezt támasztja alá a menekültügyi bírósági eljárások hosszú időtartama; az a tény, hogy a menedékkérőket sok helyen csak szükségszállásokon lehet elhelyezni; integrációs kurzusokra való hosszú várakozási idő, valamint az óvodákban és iskolákban uralkodó tarthatatlan helyzet, ahol a külföldiek magas aránya veszélyezteti a német fiatalok sikerességét. Éppen ezért, amennyiben a fent felsorolt intézkedések nem vezetnek a közeljövőben az illegális migráció jelentős visszaszorulásához, a Deutscher Landkreistag indokoltnak tartja a befogadott menekültek számának jelentős korlátozását, vagy a befogadás átmeneti felfüggesztését.

Ennek során figyelembe kell venni az EUMSz. 72. cikkét, amely kimondja, hogy az uniós jog migrációs jogi követelményei nem érintik a tagállamoknak a közrend fenntartására és a belső biztonság védelmére vonatkozó feladatainak gyakorlását. Különösen igaz ez egy olyan időszakban, amikor az egyes tagállamok szándékos mulasztásai miatt kétségek merülnek fel az összeurópai szolidaritás fenntarthatóságával kapcsolatban, valamint, amikor az illegális migránsok évek óta tartó korlátlan beáramlása a közös európai menekültügyi rendszer kudarcát sugallja. Éppen ezért semmiképpen sem zárható ki, hogy egy különösen hátrányosan érintett tagállam (például Németország) az EUMSZ 72. cikk rendelkezésére hivatkozva, egyoldalú intézkedéseket hoz a befogadás korlátozására.

8. A helyi hatósági ernyőszervezetek kötelező bevonása

Végezetül – hangsúlyozza a DTL – az önkormányzatokat, amelyek nagyrészt az elhelyezésért, az ellátásért és az integrációért felelősek, ernyőszervezeteiken keresztül sürgősen és időben be kell vonni a szövetségi kormány, a parlamenti ellenzék és a szövetségi tartományok közötti további tárgyalásokba.

Szerző: ifj. Lomnici Zoltán / alaptorvenyblog.hu

Címlapkép:
A Német Muzulmánok Békekonferenciáján részt vevõ gyermekek német zászlókat lengetnek Karlsruhéban 2018. szeptember 7-én. A Szeretet mindenkinek, gyûlölet senkinek mottójú konferenciát az egyik legnagyobb németországi iszlám közösség, a több mint 45 ezer aktív tagot számláló és több mint 50 mecsetet mûködtetõ Ahmadíjja szervezte. (MTI/EPA/Ronald Wittek)