Léteznek kormányok – illetve tudomásom szerint Európában csak egy, a magyar – amelyek kíváncsiak arra, mit gondolnak a választók az ország szempontjából fontos kérdésekről. És vannak pártocskák, amelyek nem.

Ha csöppnyi ész szorult volna ezekbe a szinte láthatatlan, de azért még most is hangoskodó politikai lúzerekbe, akkor nem arra buzdítanának, hogy ne töltsék ki az emberek a nemzeti konzultációs nyomtatványokat, hanem átvennék egykori vezetőjük, Gy. Ferenc elkövető módszerét. Az említett alak kormányzása ugyan megérdemelte, hogy egy 1974-ben készült magyar film címét viselje: Illatos út a semmibe, egyetlen sikere azonban – sajnos – volt, az ominózus népszavazás.

Akkor nem arra buzdított, hogy ne szavazzanak, hanem arra, hogy szavazzanak – a kettős állampolgárság ellen.

(Aki nem látta, vagy nem emlékszik az említett filmre, abban három vezető elvtárs sikkasztásának eltussolási kísérletét láthattuk – értsd: trükkök százaival hoztuk vissza a kormányzást a sz@ból, amikről nem kell tudnotok.)

A már csak a virtuális térben fellelhető MSZP mindhárom maradék tagja összedugta a fejét és kiszenvedett magából egy közleményt. Tudom, hogy ha akár csak három mondat erejéig foglalkozom is velük, máris túlértékelem jelentőségüket, de valahogy nem vagyok képes a tömény hülyeséget szó nélkül hagyni.

Ezek a szerencsétlenek a nemzeti konzultációról azt állítják, hogy nem a társadalmi párbeszéd hiteles eszköze. Persze, hogy nem, inkább kisnyúl. Vagy ródlipálya. Hiszen ha megkérdezzük a polgárok véleményét, az csak populizmus lehet (ami mellesleg csak szerintük pejoratív, szerintünk egy kormánynak kutya kötelessége populistának, azaz elitellenesnek és antiglobalistának lenni), mert a nép, az istenadta nép buta, a balliberális, globalista oldal ellenben okos és az ő joguk – helyettünk! – megmondani a tutit.

Újabb sületlenség rogáni propagandát emlegetni, meg azt, hogy az emberek megkérdezése csak arra jó, hogy a „Kubatov-listát” frissítse a Fidesz. Komoly pofátlanság, de a komcsiktól megszokott, hogy azzal vádolnak minket, amiben maguk a hunyók. Tán Bajnai elvtárs és a DatAdat nem létezik? És nem juttatták ki (külföldre) sok ezer magyar állampolgár adatait?

Míg a vélelmezett Kubatov-lista létezése csak legenda, a DatAdaté egyértelműen valóságos.

Persze a valóság a globalistákat csak annyiban érdekli, hogy zavarja őket, tehát nem is foglalkoznak vele. Az, hogy mennyire nem, kitűnik a további sületlenségeikből. Növekvő, pontosabban egyre súlyosbodó szegénységről vizionálnak és persze gazdasági nehézségeket szajkóznak.

Utóbbi, a gazdasági nehézség tény, jóllehet nem a magyar gazdaságpolitika hibái miatt. Jól tudja ezt az ellenzéki oldal minden katonája is, de illendő úgy tenniük, mintha nem tudnák.

Mintha nem a teljes uniós tagság szenvedne a „vezérkar” butaságától illetve annak következményeitől. Mintha a magyar gazdaság nem függene a német sikerétől vagy hanyatlásától.

Egyszerűbb és politikailag kamatozóbb (legalábbis annak hiszik), ha úgy tesznek, mintha az egész a magyar kormány sara lenne.

Ami meg a szegénység növekedését, sőt súlyosbodását illeti, nem ártana, ha valaki a pártocska felső vezetéséből megtanult volna olvasni. Akkor megtudhatnák – és ezt nem én mondom, de a kormánnyal kevéssé szimpatizáló Világgazdaság honlapján olvasható –, hogyan is állunk ezzel. Idézem:

„Magyarországon 2015 és 2021 között 30,6-ról 19,4 százalékra csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, ami 1,1 millió fős csökkenést jelent. A mutató 2018 óta kedvezőbb az uniós átlagnál.”

Érdekes, a szegénység nálunk különleges módon súlyosbodik, méghozzá úgy, hogy közben folyamatosan csökken. Persze, tudjuk, balos barátaink szerint az a gyanús, aki nem gyanús, így érthető, hogy az lesz egyre szegényebb, aki nem szegényedik.

Mindezt az egykori (?) vörösök azért harsogják világnak, hogy elővehessék a rossz emlékű momentumos módszert és felszólítsák az „Orbán-ellenes erőket”, ne vegyenek részt a nemzeti konzultáción, kitöltetlen kérdőíveiket juttassák el nekik. Azt nem nagyon értem, mire lenne ez jó, hacsak arra nem, hogy anyagi nehézségeiket az összegyűjtött papírok értékesítésével kíséreljék meg enyhíteni. Azaz: irány a MÉH-telep. Hűek a szoci szlogenhez: Gyűjtsd a papírt (eredetileg vasat) és a fémet, ezzel is a békét véded!

Mert mi is történik, ha X darab konzultációs ívvel kevesebb jut el az értékelőkhöz? Semmi a világon.

Legfeljebb annyi, hogy a kormányprogramot támogató vélemények még nagyobb túlsúlyba kerülnek, mint kerülnének akkor, ha a fentebb már idézett Gy. Ferenc-féle „szavazz nemmel” alapállást vennék fel és erre buzdítanák csekély számú híveiket.

Megsúgom, hogy a konzultáció nem népszavazás, itt nincs érvényességi küszöb, tehát nincs értelme a papírgyűjtő akciónak.

De ha ez nekik imponál, hát gyűjtögessenek csak, gyűjtögetett már más is, azt úgy hívták, hogy Momentum.

Nomen est omen, mi is történt velük? Csak apró, bár igen káros momentumot jelent létezésük a politikai palettán.

De csitt, halottról vagy jót, vagy semmit. Úgyhogy semmit.

Ifj. Tóth György

Borítókép: Javában zajlik a konzultációs ívek kézbesítése
Forrás: MTI Fotó/Balogh Zoltán