A legegyszerűbb megoldás a só bevitel csökkentése lenne, ez azonban nem is annyira egyszerű.
Az előző részben bemutattam az elhízással kapcsolatos riasztó globális és hazai adatokat és általános iránymutatást próbáltam adni, arról hogyan étkezzünk megfelelően.
A mostani részben – ígéretemhez híven – megkezdem annak részletes tárgyalását, hogy milyen, többségében egyszerű változtatással tehetjük egészségesebbé a magunk és környezetünk életét, miközben néhány tévhittel is leszámolunk.
A szervezet számára a nátrium-klorid köznapi nyelven konyhasó elengedhetetlen az ásványi anyag háztartás fenntartásához. Azonban belőle igen kis mennyiség szükséges, s ezt a kiegyensúlyozott táplálkozás bőven fedezi. Hazánkban ugyanakkor a WHO ajánlásának (5 g/nap) több mint a háromszorosát fogyasztjuk. 2009-ben végzett felmérés megmutatta, hogy Magyarországon az átlagos konyhasóbevitel nőknél 12 gramm, férfiaknál 17 gramm.
A növekedés pedig egyenes arányban jár a vérnyomás emelkedésével és így a magas vérnyomás (orvosi szóval hipertónia) betegség kialakulásával. Ezt a kórképet néma gyilkosnak is nevezzük, lévén hogy viszonylag enyhe vagy netán semmiféle tünetet nem okoz, de hosszabb távú (akár pár éves) fennállása tragikus végkifejletű betegségek egész során eredményezi. A hipertónia a felelős a szívinfarktus, szívelégtelenség, érelmeszesedés, veseelégtelenség jelentős részéért és az agyvérzések túlnyomó többségéért.
A legegyszerűbb megoldás tehát a só bevitel csökkentése lenne, ez azonban nem is annyira egyszerű.
Tény sajnos, hogy az élelmiszergyártók egy része bizony ellenérdekelt. A só a legolcsóbb ízfokozó; megtartja a vizet, így nő a termék tömege; ha sósabb az étel, logikus hogy szomjasak leszünk, ezért sokkal több üdítő fogy – ezt még kutatás is alátámasztja.
A nem magas színvonalon működő éttermek alapvetően kicsit sósabban készítik az ételeket, egyes rossz nyelvek szerint ezzel is növelve az italfogyasztáson keresztüli bevételüket.
A hazai lakosság konyhasóbevitelének 65-70 százaléka a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából származik, 20-25 százaléka a pedig a főzés során hozzáadott sóból, vagy éppen az asztali sózásból adódik.
A legtöbb sót tehát a félkész és kész ételekkel visszük be a szervezetünkbe.
Az előre csomagolt élelmiszerek, az éttermek-menzák, hozatott ételek sótartalmát befolyásolni nem tudjuk.
De hogy miben találunk nagyobb mennyiségű konyhasót?
Például az úgynevezett kényelmi termékekben:
a csak melegítésre váró készételekben, a levesporokban. De nagyon magas a nem általunk készített öntetek, a mustár, a ketchup, az ételízesítők, a sós pékáruk tartalma is, hogy a különféle nassolnivalókról (chipsek, mogyorók) ne is beszéljünk.
Hát igen, az első tennivaló, hogy ezekből kevesebbet fogyasszunk.
Ugyanakkor a bevitel 20-25 %-át a főzés során hozzáadott mennyiség vagy külön a sózás adja. Mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, akik kóstolás nélkül, automatikusan megsózzák az ételt, külön sót szórnak a paradicsomra, sósan eszik a kenyeret… Holott, mint írtam a normál, vegyes táplálkozás esetén egy átlagos napi étrend tartalmazza az ajánlott mennyiséget.
Ugyanakkor – és lehet ez lesz a legmeglepőbb sokak számára – az ételek sótartalmának 15-20 százalékos csökkentését nem is vennénk észre! És ha jelentősen is csökkentjük a főzés során használt sómennyiséget csupán pár hét kell ahhoz, hogy hozzászokjunk a kevésbé sós ízhez.
Ezt e sorok szerzője is megerősítheti, akinek családjában orvos édesapja tanácsára már pár évtizeddel ezelőtt jelentősen csökkentették a használt mennyiséget. Egy hónapig furcsa volt, utána teljesen hozzászoktunk, sőt elkezdtük felfedezni az ételek eredeti ízeit.
Nem kell rögtön átalakítani a főzési technikákat (bár szabad próbálkozni), de azt megtehetjük, hogy a sótartót eltüntetjük az asztalról. Ez legyen az első lépés. Számos tanulmány támasztja alá, hogy ezzel az egyszerű lépéssel sokat tettünk egészségünkért. És gyermekeink egészségéért is. Náluk különösen fontos a csökkentés, márcsak azért is, mert a gyermekkorban kialakult ízvilág az egész életre kihathat.
A hivatkozott tanulmányok a szerzőnél érhetők el.
Kiemelt kép: RitaE/Pixabay
