Semmibe véve a történet főnév meghatározását, elharapódzott a mai nyelvhasználatban a szó használata akkor is, ha nincs semmiféle eseménysor, és egyáltalán nincs sztori.
Tárgyunk szavának tudniillik ez a jelentése: ’valóságos vagy kitalált események, cselekvések sora, láncolata’. Van története településnek, találmánynak, van az irodalomnak, a zenének, a képzőművészetnek, a filozófiának stb. Előadhatják élőszóban, rögzíthetik írásban. Filmre vihetnek megtörtént eseményeket vagy fikciósort. A lényeg, hogy ha történetről beszélünk, minden esetben van sztori. Van eseménysor, cselekmény. Pl.: Herczeg Ferenc Bizánc című tragédiája „örök érvényű történet arról, hogyan tudnak az emberek alakoskodni bizonyosfajta változáskor, hogyan próbálnak meg mindenáron előnyhöz jutni, minden erkölcsi és ideológiai határ nélkül átállni a másik oldalra”. „Szávitrinak, a halállal viaskodó, szerelmes királylánynak a története a régi Indiát idézi fel, az ezer és ezer éve elsüllyedt világot…” – írta Illés Endre a Szávitri című kisregénye utószavában. „Igaz történeten alapul” A király beszéde című film. Ezekben és hasonló esetekben a történet szó alkalmazása hibátlan.
Ám az újabb nyelvhasználatban afféle jolly joker-szóvá, számtalan kifejezés pótlójává lett ez a lexéma. A mai beszédben és írásban olyan helyekre kószált, ahol semmi keresnivalója.
Betévedt a gasztronómia berkeibe: „Egész héten arra vágytam, hogy valami csokitörténetet egyek” – nyilatkozta egy show-műsor résztvevője. Korrekten: csokit tartalmazó édességet kívánt. A történet ilyen szövegösszefüggésben – ha ugyanis nincs sztori – szótévesztés, sőt képzavar. Aztán: „a hagymás-szalonnás-tejfölös történet sokkal jobban ízlett mindenkinek!”; „jól sikerült az aszalt szilvás történet”. Precízen akkor fűzték volna a szót, ha például ételkülönlegességet, ételspecialitást írnak.
„Nem tudom elképzelni, hogy úgy terít meg, hogy asztalterítő és hasonló történetek” – hangzott el egy tévés programban. A teljes átfogalmazást igénylő, csetlő-botló mondat egészének korrigálása helyett itt és most csak a kurziváltat cseréljük: (hagyományos) tálalási kellékek.
A konyha világán kívül számos más területen burjánzik a sztori nélküli történet. Íme: „Nem Svédországban indult el a falas történet, hanem Japánban.” Inkább a falas játék (vetélkedő), hiszen logikai játékon alapuló show-műsor a szóban forgó.
„Egy motorülés elkészítése nem annyira nehéz történet.” Itt elhagyható a megjelölt szó: Egy motorülést elkészíteni nem annyira nehéz. Vagy helyettesíthető: Egy motorülés elkészítése nem annyira nehéz munka (vagy: nem annyira nehéz foglalatosság, teendő).
Egy pénzügyi tanácsadási oldalon olvasom: „…egyszerű a történet, mert csak az e-mailben kapott linket kell követni”. Hasonlóra bukkanunk a kiváló minőségű fényképek készítését segítő magyarázatban: „…elég egyszerű a történet, hiszen megnyitjuk a kameraappot, a »Több« menüpontra kattintva pedig kiválasztjuk a »Szuperhold« funkciót”. Választékosan: egyszerű a művelet, ügymenet, feladat; módszer, eljárás, módozat, eljárásmód.
„Ez a bojler fűtőszálas történet?” – kérdezik egy netes fórumon, a készülék, berendezés helyett, illetve fölöslegesen használva a szóban forgó kifejezést. Tudniillik elég lett volna ennyi: Ez a bojler fűtőszálas?
„Legjobb tudomásom szerint nem lehet rajta állítani, automata történet” – írják egy másik, egy autós fórumon a tengelykapcsolóról. Itt is cserélendő a történet szó – eszközre, kuplungra, tengelykapcsolóra –, illetve mellőzhető. Tehát így pontos: Legjobb tudomásom szerint nem lehet rajta állítani, automata.
Másutt ezt olvasom: ez a „matrachuzat egy működő történet, valóban klinikai tesztek vannak mögötte”. Magyarul: a huzat jól bevált, a célnak kitűnően megfelel, kiváló minőségű stb.
A maga helyén tehát tartalmas nyelvi elem a történet, de sztori híján, eseménysor nélkül szótévesztés, képzavar, pongyolaság ennek a főnévnek az alkalmazása. Amikor „elcsavarog”, s a félreérthetőségén kívül még elcsépelt divatszóvá is válik, helyettesítendő. Láttuk: erre egy sor szinonima áll rendelkezésére a nyelvhasználónak – a pontos nyelvhasználat érdekében. Már aki nem rest megkeresni a szövegkörnyezetbe leginkább illő szavakat…
Szerző: Arany Lajos
