Gumiabroncsok és szeméthegyek égtek az útkereszteződésekben, füstölgő kukák állták el az autók útját, melyek között arcukat eltakaró fiatalok száguldoztak robogóikon. Öt éve, azon az őszön, sofőrünk közölte: szálljunk le, nem tud behajtani Bejrútba. Gyalogolnunk kell a szállodánkig.

A Gems Hotel a város másik felén volt, túl a parlamenten és az elnöki palotán, ami előtt két napja a tüntetés elkezdődött. Délután még ott sétálgattunk az államelnöki rezidencia parkjában, este pedig azt láttuk a televízióban, hogy tízezrével vonultak az utcára az emberek, tiltakozásul a kormány 17 pontból álló megszorító csomagja ellen, amelyet a kabinet a Nemzetközi Valutaalap hitelnyújtásának fejében volt kénytelen kihirdetni. Ebben az üzemanyag árának drasztikus emelésén túl az is szerepelt, hogy jelentősen megdrágítják a fiatalok által használt kommunikációs rendszert is. Állítólag ezért ők a lázadás magja.

– Libanon nem ez, higgyék el! Mi nem ilyenek vagyunk – szabadkozott a bolttulajdonos, aki látva, hogy nem önszántunkból gyalogolunk „kelet Párizsában” a tikkasztó hőségben, megajándékozott bennünket egy-egy kis palack ásványvizzel.

Három óra barikádok közti bolyongás után lépünk be szálláshelyünk halljába, ahol egy cseh csoport várta a kinti híreket. Ők egész nap ki sem mozdultak a szállodából. Az, hogy mi ezen a napon a magyarországi idegenvezetőnk bátorságának és a helyi kalauzunk terepismeretének köszönhetően a Hezbollah bázisán, Baalbekben jártunk, döbbenetet váltott ki az európaiakból. Ámulva hallgatták, hogy láttuk Csontváry cédrusait, a Bekaa völgyet romjaiban is uraló egykori Héliapoliszt, a „Nap városát”, de a iszlamista síita milicia ellenőrző pontokon posztoló fegyvereseit, valamint a szervezetet több mint negyed százada vezető sejk félháznyi portréját is.

Most szeptemberben őt és feleségét is elpusztította az izraeli légierő Bejrút belvárosának bombázásakor. De a gépek megszórták Szíriát is. Ennek következtében több településről is elvonultak a kormányerők.

Azóta a szíriai lázadók már ellenőrzésük alatt tartják az ország nagyságrendben második városát, Aleppót is.

Miután a 2011 óta tartó polgárháborúba tíz éve a kormány oldalán Oroszország is beavatkozott, az ukrán harctéren is szinte ugyanazok az erők állnak szemben, mint Szíriában. A többségében szunnita lázadókat néhány arab ország mellett az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország is támogatja. Ehhez tessék most hozzáadni azt a brüsszeli javaslatot, hogy az Európai Unió országai a jövőben, a GDP-jük meghatározott részét költsék Ukrajna katonai támogatására!

Az év legsötétebb hónapjában járunk, de a lelkünk mélyén reménykedünk. A világosság, a megvilágososdás, a fény sötétség fölötti győzelmére készülődünk. Mindeközben a világ pedig a helyi háborúk terjedésére készül.

Elszakadt a gurtni az Európai Unió központjában is. Az EP-képviselők összes ablakára rázuhant a redőny Strassbourgtól Brüsszelig. Kísértet járja be Európát – a sötétség kísértete – írhatnám Marx után szabadon, ha utalásommal nem lépnék magam is a földtől elrugaszkodott árnyékvilágba. Az Európai Néppárt frakcióvezetője egyenesen azt állítja, hogy a jobboldali erőktől neki kell megvédenie szeretett Európáját. Weber úr szerint ezek az erők – Németországtól Franciaországon át Magyarországig – nem politikai ellenfelei az Európai Néppártnak, hanem egyenesen ellenségei.

Név szerint kiemelte Jaroslav Kaczynskit, Marine Le Pent és Orbán Viktort. Hitet tett Magyar Péter mellett, és folytatja harcát a Fidesz és Magyarország miniszterelnöke ellen.

Sötéten látja a világot, és sötét szemüvegén át hiába tekintget vissza Németországba, ott számára nem fonnak babérkoszorút, miután az egykoron Bajorországból indult, kereszténydemokrata ifjúsági politikus mostanra olyannyira belefeledkezett az Európai Néppárt balra taszigálásába, hogy már hallgatni is csak a szocialisták és a liberálisok szája íze szerint képes. Cselekvéseiben, és megszólalásaiban az EP baloldali előimádkozójának szerepét öltötte magára, legyen szó az illegális bevándorlásról, az orosz – ukrán háború támogatásáról, vagy éppen a családpolitikáról, gyermekvédelemről. Ha pedig Magyarországot szapulhatja, akkor a szeme is elsötétül.

Fejében informális tanácskozásra gyülekeznek a gyűlöletdopaminok, és bárkivel szövetkezik, akitől Orbán politikai lemészárlását remélheti. Legyen az a mára már lejárt Péter, a Márki Zay, vagy az éppen most forgalmazott másik, a Magyar.

Közben utcai támadások, infrastruktúrát megrongáló merényletek, betonelemekkel körbezárt – adventelenített – vásárok, terrortámadás veszélye miatt fokozottan őrzött kommunikációs kábelek, gázvezetékek és erőművek között járva hallgatja rettegve a híreket az Úr eljövetelére készülő európai polgár. Reménnyel telve nézegeti az asztali koszorú gyertyáit, zsebében szorongatja a gyújtóját, de nem meri végighúzni a foszforfejes pálcikát a doboz oldalán, mert

mi lesz, ha ez a minden sötétséget legyőzni képes csöppnyi láng nem az adventi gyertyát, hanem a robbanásig feszült világ valamelyik gyújtózsinórját lobbantja lángra?

Vajon akarja-e, képes lesz-e valaki a világégés veszélyét hordozó apró lángot a fény, a tisztánlátás szolgálatába állítani?

Borítókép: Manfred Weber és Magyar Péter
Forrás: Magyar Nemzet/Teknős Miklós