A francia államfő nem kíván lemondani, nem tervez előrehozott elnökválasztásokat, az erre irányuló követeléseket „politikai fikciónak” tartja.
A 2024. júniusi előrehozott választások eredményeként a francia Nemzetgyűlésben 3 fő politikai tömb alakult ki: Macron liberális pártszövetsége (Ensemble), a jobboldali Nemzeti Tömörülés (RN), és a baloldali Új Népfront (NFP). Egyik tömb sem szerzett abszolút többséget, ami megnehezítette a stabil kormányalakítást.
Franciaország GDP-arányos költségvetési hiánya 7 százalékra emelkedett, míg az államadósság meghaladta a GDP 110 százalékát. Ezek miatt az Európai Bizottság (EB) túlzottdeficit-eljárást indított az ország ellen.
A Barnier-kormány olyan megszorításokat tervezett, mint a nyugdíjrendszer átalakítása, adóemelések, és a mezőgazdasági támogatások átalakítása. Ezek a reformok társadalmi elégedetlenséget váltottak ki. Az új kabinet nem tudott megfelelő kompromisszumot kötni az ellenzékkel a költségvetés elfogadása érdekében. Az RN és az NFP a nyugdíjemelések és az energiaadók visszavonását követelte, amit a kormány nem fogadhatott el a brüsszeli elvárások miatt.
A kormány az alkotmány 49. cikkére hivatkozva próbálta elfogadtatni a költségvetést parlamenti szavazás nélkül, ami tovább növelte az elégedetlenséget, a reformok részben az EU elvárásainak való megfelelésből fakadtak, melyek például a költségvetési hiány csökkentésére és a tőkepiaci unió előmozdítására irányult. Ezek a lépések azonban nem élvezték a francia társadalom támogatását.
A közszférában dolgozók, a mezőgazdasági termelők és más érdekcsoportok folyamatos sztrájkjai és demonstrációi tovább növelték a politikai feszültséget.
Milyen feltételek vonatkoznak a költségvetés elfogadására?
A francia alkotmány 49. cikke szerint a miniszterelnök, a Minisztertanáccsal való konzultáció után, a Nemzetgyűlés előtt felvetheti a kormány felelősségének kérdését programjáért, vagy esetleg valamely általános politikai nyilatkozatáért. A Nemzetgyűlés bizalmatlansági indítványról való szavazással vetheti fel a kormány felelősségét. Az indítványt sikeresen csak akkor lehet előterjeszteni, ha a Nemzetgyűlés tagjainak legalább egytizede aláírja. A szavazásra legkorábban az előterjesztést követő 48 óra múlva kerülhet sor. Csak a bizalmatlansági indítvány mellett leadott szavazatokat számolják össze, amely csak a Nemzetgyűlést alkotó tagok többségi szavazatával fogadható el.
A miniszterelnök, a Minisztertanácsban való megvitatás után, a Nemzetgyűlés előtt felvetheti a kormány felelősségének kérdését valamely költségvetési vagy társadalombiztosítás finanszírozásáról szóló törvényjavaslat megszavazásával kapcsolatban. Ebben az esetben a szöveget elfogadottnak tekintik, kivéve, ha az azt követő 48 órán belül benyújtott bizalmatlansági indítványt megszavazzák az előbbi bekezdés szerinti feltételek szerint. A miniszterelnök emellett az ülésszakon kezdeményezheti az újrafelvételt más törvénytervezettel vagy törvényjavaslattal kapcsolatban, illetve kérheti a Szenátustól valamely általános politikai nyilatkozat jóváhagyását.
A bizalmatlansági indítvány benyújtásához és elfogadásához szükséges szavazatok száma
A francia alkotmány 49. cikke szerint az Nemzetgyűlés a kormány felelősségét kérdőjelezi meg a bizalmatlansági indítvány megszavazásával. Ilyen indítvány csak akkor fogadható el, ha azt aNemzetgyűlés tagjainak legalább egytizede aláírja.
A bizalmatlansági indítvány elfogadásához a nemzetgyűlés tagjainak abszolút többségére van szükség, ami 289 szavazatot jelent az 577 fős alsóházban.
Marine Le Pen fémjelezte RN által kezdeményezett bizalmatlansági indítvány 331 szavazatot kapott. Az előző választáson három nagy tömb alakult ki, ezek közül a két ellenzéki párt egyaránt benyújtotta a bizalmatlansági indítványt: a baloldali NFP koalíció és a jobboldali, Le Pen-féle RN.
A miniszterelnök lemondása és az új miniszterelnök kinevezése, mikor lehet legközelebb parlamenti választás, Macron megbukhat?
A francia alkotmány 8. cikke szerint az elnök nevezi ki a miniszterelnököt. Az elnök tisztségéből felmenti a miniszterelnököt, ha az benyújtja a kormány lemondását. A miniszterelnök javaslatára kinevezi, és tisztségéből felmenti a kormány többi tagját.
A francia jogrendszerben nincs konkrét alkotmányos vagy törvényi rendelkezés, amely részletesen szabályozná az ügyvivő kormány működését ilyen helyzetekben. Azonban a gyakorlatban kialakult szokásjog alapján a leköszönő kormány tagjai ügyvivő minőségben maradnak hivatalban az új kormány megalakulásáig. Ez biztosítja az államigazgatás zavartalan működését és a hatalom folyamatosságát.
2024 júliusában Gabriel Attal miniszterelnök és kormánya lemondását Emmanuel Macron elnök elfogadta, de a leköszönő tárcavezetők ügyvivő minőségben a helyükön maradtak néhány hétig. Az elnök az alkotmány 8. cikke alapján kinevezi az új miniszterelnököt. Az alkotmány nem határoz meg konkrét határidőt a kinevezésre, de a politikai stabilitás érdekében ez általában gyorsan megtörténik.
2024 januárjában Élisabeth Borne lemondását követően Emmanuel Macron elnök még aznap kinevezte utódját. Az új miniszterelnök javaslatot tesz a miniszterek személyére, akiket az elnök nevez ki. Az alkotmány nem ír elő parlamenti jóváhagyást a miniszterelnök vagy a kormány kinevezéséhez, így a Nemzetgyűlésnek nincs formális szerepe ebben a folyamatban.
A francia alkotmány 12. cikke kimondja, „ismételt feloszlatásra a választásokat követő évben nincs lehetőség” – ez megtörtént már egyszer idén, ezért csak jövőre lehetséges.
Az alkotmányos szabályok szerint elnök, a miniszterelnök és a Parlament két háza elnökével való konzultáció után feloszlathatja a Nemzetgyűlést. Az általános választásokat, a feloszlatást követő legalább 20, legfeljebb 40 napon belül kell megtartani. A Nemzetgyűlés, jogszabály erejénél fogva, a megválasztását követő második csütörtökön ül össze. Ha erre az ülésre a rendes ülésszakok számára előírt időszakon kívül kerül sor, az ülésszak jogszerűen 15 napig tart.
Ismételt feloszlatásra a választásokat követő évben nincs lehetőség.
Emmanuel Macron jelenlegi politikai helyzete instabil, nincs könnyű helyzetben, viszont bukására nincs reális esély.
A legnagyobb probléma, hogy Franciaországnak nincs elfogadott 2025-ös költségvetése. Az ennek elfogadásához szükséges parlamenti többséget vagy az NFP, vagy az RN táborából kell megszerveznie. Emellett pedig egy Franciaországban hagyományos sztrájkhullámra is számítani lehet, a közlekedési szektortól az oktatásig több területen is sztrájkkal fenyegetőznek a szakszervezetek.
Macron mindenesetre elmondása szerint nem kíván lemondani, nem tervez előrehozott elnökválasztásokat, ezeket a követeléseket „politikai fikciónak” tartja.
Érdekes fejlemény, hogy Marine Le Pen, az RN elnöke újabban nem követeli Macron lemondását, inkább azt hangoztatja, hogy egy új kormányfőt támogatnának, ha egy „mindenkinek megfelelő” költségvetést tudna összerakni.
Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök
Forrás: MTI/EPA/AFP pool/John Thys
