Széchenyi István, a legnagyobb magyar életműve a mai napig alapvető hivatkozási pont a magyar történelemben. Örökségének megőrzése és történetének továbbadása nemcsak nemzeti, hanem személyes ügy is – erről mesélt a gróf ükunokahúga, Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány elnöke.
A Széchenyi család a történelem viharai során szinte mindenét elvesztette. Az egyik leszármazott, Széchenyi Tímea a Duna Ridikül című műsorában megosztotta, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor megalapították családi alapítványukat, még az is kérdéses volt, hogy létezik-e bármi kézzelfogható emlékük.
„Örökségünk nem maradt, mert mindenünket elvették. Még egy fényképünk sem”
– osztotta meg. A sors azonban meglepő fordulatot hozott.
„Ránk talált egy hölgy, aki egy eltartási szerződés kapcsán jutott hozzá az apai nagyapám, gróf Széchényi Pál hagyatékához. Így került vissza hozzánk a többi között egy íróasztal, aminek fiókjában családi fényképekre és levelezésekre leltünk” – mesélte.
Széchenyi Tímea arra is kitért, milyen lelki küzdelmek nehezítették Széchenyi István életét, amelyeket az utókor sokszor félreértett.
„Sokféleképpen hivatkoznak Széchenyi Istvánra, de én semmiképpen sem nevezném őt elmebetegnek. A családunk álláspontja az, hogy az a nagyság, amit meghagyott az utókornak nem lehetett egy beteg elme szüleménye” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy
az alapítvány munkája a múlt feldolgozása mellett annak továbbadásáról is szól: nemcsak családjuk, hanem a magyar társadalom összegészének is értéket teremt.
A teljes beszélgetés, amelyben más híres ősök leszármazottai, Albertné Görgey Zsuzsanna, a Görgey Kör elnöke, Gróf Nádasdy Borbála írónő és Aba Béla György, az Aba nemzetség leszármazottja beszélgetnek, újranézhető a Médiaklikken.
Borítókép: Széchenyi Tímea
Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
