Az elmúlt másfél-két évtized közeledése, a magyar érdekvédelmi szervezet – budapesti „hátszéllel” megerősített – politikai ténykedése, a magyar civil szféra magára találása meghozta az enyhülést, és már nem próbálják tagadni-titkolni a magyarság hozzájárulását Arad 19. századi fejlődéséhez.
Több, az 1920-as és ’30-as években lebontott magyar vonatkozású köztéri szobrot szolgáltattak vissza az aradi magyar közösségnek a közelmúltban. A műalkotásokat – amelyek közül néhányat már elveszettnek hittek – egyházi vagy oktatási intézmények udvarán helyezték el, vagy helyezik el a közeljövőben, de van olyan is, amelyet közterületen állítanának fel ismét (még ha nem is eredeti helyükön). A Szabadság-szobor húsz évvel ezelőtti újbóli felállítása áttörte az elutasítás falát, ma már a helyi román kultúrpolitika is elfogadóbban viszonyul az aradi magyar kultúrtörténeti örökséghez – számol be a kronikaonline.ro.
Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum „velejárója” volt a hatalomváltás, és
az új román közigazgatás az 1920–30-as években módszeresen számolta fel a magyar múltra emlékeztető alkotásokat, legyenek azok szobrok, festmények, vagy egyéb emlékjelek.
Megpróbálták kitörölni a közemlékezetből azokat a jeles személyiségeket, akiknek a város építészeti, társadalom- vagy infrastruktúra-fejlesztési szempontból sokat köszönhetett. A tiszteletükre állított szobrokat eleinte csak bedeszkázták, majd lebontották, az elemekre bontott talapzatokat és műalkotásokat raktárak mélyeire száműzték, némelyik közülük eltűnt, másokat sokáig elveszettnek hittek.
Az elmúlt másfél-két évtized közeledése, a magyar érdekvédelmi szervezet – budapesti „hátszéllel” megerősített – politikai ténykedése, a magyar civil szféra magára találása, a ritkaságszámba menő műalkotások egyetemes értékének kihangsúlyozása
meghozta az enyhülést, és már nem próbálják tagadni-titkolni a magyarság hozzájárulását Arad 19. századi fejlődéséhez.
Pecsovszky József szobrát a Németországban élő unokája jelenlétében avatták fel • Fotó: Pataky Lehel Zsolt / Krónikaonline.ro
Tavaly szeptemberben az Arad megyei önkormányzat kommunikációs igazgatója Andó András osztotta meg a közösségi oldalán, hogy belátható időn belül visszaállítják Darányi János néhai aradi főorvos mellszobrát. Az évtizedeken át eltűntnek vélt büsztöt az Arad Megyei Múzeum és a közgyűjteményt fenntartó megyei tanács vezetőségének jóváhagyásával, Péró Tamás RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő kezdeményezésére hozták fel a múzeum raktáraiból, a szintén elveszettnek hitt eredeti Csiky Gergely- és Fábián Gábor-szobrokkal egyetemben, azzal a céllal, hogy restaurálás után ismét közkinccsé teszik azokat.
Aradi Szabadság-szobor / Fotó: Wikipedia
Az „enyhülés” kezdetét a Szabadság-szobor 2004-es újbóli köztérre állítása jelentette Aradon. Köztudomású, hogy az eredetileg 1890. október 6-án felállított alkotást 1925-ben lebontották, a kompozíció elemeit a színház raktáraiban, majd az aradi várban őrizték, onnan pedig román–magyar kormányközi megállapodásnak köszönhetően sikerült kihozni 1999-ben. Öt év múlva nyílt lehetőség a felavatására – ha nem is eredeti helyén, a Szabadság téren, hanem az egykori Attila téren –, amivel az aradi magyar közösség több mint hét évtizedes álma vált valóra, hiszen az 1849-ben Aradon kivégzett 13 mártír honvédtábornok emlékműve, Zala György monumentális alkotása a helyi magyar közösség szabadság- és önrendelkezési törekvéseinek a jelképe.
A teljes cikk ITT olvasható.
Címlapkép: Aradi Szabadság-szobor, Hungária alak / Fotó: Wikipedia
