Most lesz igazán érdekes! Van valaki, akit a román hatóságok egészen primitív okokból kitiltottak ugyan az országból, de január 1-je után a fejükre is állhatnak, mégsem tarthatják határukon kívül az „elítéltet”. Nesze nektek játszadozást!

Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, alkotmánybíró abban a kétes megtiszteltetésben részesült, hogy a román hatóságok 3 évre megtiltották, hogy az ország területére lépjen. Állítólag. Mert a döntésről tájékozódni akarók ködös mondatoknál világosabb választ nem kaptak kérdéseikre. Ha valóban megtörtént a tilalom, úgy Tóth Kálmánnal, a Vasvári Pál Polgári Egyesület társelnökével együtt 3 évig kerülniük kell Romániát. Természetesen a döntés indokával kapcsolatban sem kaptak egyenes választ, de a jelek arra vallanak, hogy az ok két ártatlanul, terrorváddal elítélt magyar fiú, Beke István és Szőcs Zoltán kitüntetése lehetett, őket az egyesület kiszabadulásuk után Vasvári-díjjal jutalmazott.

– Ha valóban ki van tiltva keleti szomszédunktól, akkor most főhet a román hatóságok feje. Hogyan szerezhetnének érvényt abszurd döntésüknek, ha január 1-je után országuk a schengeni övezet része lesz? Hol a szabad mozgás kötelme?

– A románok azt a gyakorlatot vezették be, hogy a kitiltásáról szóló határozatot nem küldik ki az érintetteknek, hanem a határ átlépésekor kapják meg, és ott derül ki, hogy nem léphetnek be Románia területére. Nekem egyébként egy picit sem fáj, hogy a román hatóságok nem szeretnek, de mindenesetre furcsa volt ez az egész helyzet. Egyébként korábban Dabis Attilával is ugyanezt egyszer már eljátszották. A Székely szabadság napja alkalmából rendezett autonómiatüntetésre tartott, és a határon adták át neki a döntést arról, hogy nem léphet be 3 évig Románia területére. Én nem is próbálkoztam a határátlépéssel, mert megfogadtam azt a tanácsot, hogy ne adjak alkalmat nekik, hogy a román állam megalázzon egy magyar állampolgárt. Írtam levelet az Európai Bizottság vezetőjének és rámutattam, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy a határra kell utazni ahhoz, hogy kiderüljön, ha valaki nem tetszik a román államnak. Mondjuk azért, mert az ott élő legnagyobb kisebbség érdekében valamit tett vagy valami számukra elfogadhatatlant képvisel. Mi a konkrét esetben a székely politikai foglyoknak nyújtottunk segítséget és éppen a Vasvári-díj átadásában vállaltam szerepet, ami miatt ezt a megtisztelő kitiltást rótták rám. A lényeg az, hogy

a román állam részéről mindenkit, aki a magyar nemzethez tartozást fontosnak érzi, azt minden lehetséges módon távol akarják tartani.

Zaklatják, amilyen hátrányt csak tudnak, azt okozzák is. Viszont azt, aki komolyan veszi a nemzethez tartozást, a nemzet egységének eszméjét, ettől az ügyeskedésük nem fogja tudni eltántorítani.

– Akkor most elmegy Romániába?

– Január 1-je után igen.

– Biztos, hogy ezek után nem fenyeget továbbra is az a veszély, hogy nem kívánatosnak minősítik és nem engedik be? Láttunk már ilyet, amikor Sólyom László köztársasági elnököt akadályozták meg abban, hogy belépjen Szlovákiába, amihez mellékesen nem lett volna joguk, hiszen Szlovákia is a schengeni övezethez tartozott.

– Az a szerencse, hogy eltelik a 3 év, ez a maximális idő, amennyire egy külföldi állampolgárt kitilthatnak, tehát ez a veszély már nem áll fenn. Annak idején, ahogy mondtam, reálisnak ítéltem, hogy ha mégis megpróbálnék Romániába menni, csak rontanék a helyzeten. Pedig még tévés stábok is felajánlották, hogy elkísérnek és felveszik, ahogy nem engednek be, de kár lett volna próbálkozni. Ne felejtsük el, hogy a szlovákiai esetben az Európai Bíróság végül is Magyarország panaszát elutasította.

Perre vihettem volna az ügyet, de láttuk, hogy mi történt Dabis Attila esetében. Pert indított és meg is nyerte, csak éppen az ítélet valahogy csak a 3 év letelte után született meg. Az pedig,

hogy ártatlanul elítélteknek Vasvári-díjat adtunk és ezért kitiltás járt, mutatja, mennyire jogállam Románia. Szerintem nem az.

– Ön nem csak ebben az ügyben volt érintett, de a szlovákiai magyarság érdekében is szót emelt az Unióban. Méghozzá azért, mert Szlovákia megfosztotta állampolgárságától azokat az ottani magyarokat, akik kettős állampolgárságot nyertek, azzal, hogy a magyart is felvették. Milyen eredménnyel?

– Két petíciót is benyújtottunk Brüsszelnek, konkrétan Tamás Ilonka néni ügyében, ami persze az ott élő valamennyi magyar ügye is. Az elsőt szlovák nyomásra levették a napirendről, de másodszor is beadtuk. Aztán nemrégiben kaptam egy levelet, amelyben az Európai Bíróság értesít, hogy gratulálnak, igazam volt, biztosítani kell a jogorvoslatot a felvidéki jogfosztottak számára. Nagyon örültem és vártam, hogy a szlovákok majd módosítják a állampolgárságról szóló törvényt, de azóta sem történt semmi. Ilyenkor mit lehet tenni?

Kaptam egy papírt arról, hogy igazam volt és közben semmi nem változik.

De akkor is harcolni kell a kisebbségben élők jogaiért, mert ugyan nem egy országon belül, de mégis egy nemzethez tartozunk.

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: civilek.info