Mi történik Németországban? Valódi migrációs fordulatot látunk, vagy csak a mainstream pártok választás előtti „szokásos” megvilágosulását, amely a választás után “elmúlik”? A CDU/CSU azon döntése, hogy az AfD támogatásával fogadjanak el egy politikai határozatot, fenekestül forgatta fel a német politika állóvizét. Spoiler: Nagy változásra kevés az esély, vagy ahogyan Metternich herceg mondta: “Sok apró dolgon kell ahhoz változtatni, hogy a nagy dolgok ne változzanak!” – írja Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója a Mozgástér Blogon.

A mainstream pártok mindig el akarják kerülni, hogy az adott választási kampány a migrációs kérdésről szóljon, aztán az élet — sajnálatos formában — mindig közbeszól. Nem volt ez másképp tavaly augusztusban, a három kelet-német tartományi választás előtt sem, amikor egy olyan szír migráns késelt Solingenben három embert halálra, akit már tette előtt két évvel ki kellett volna utasítani Németországból. A német politika akkor (is) felkiáltott, hogy „Elég volt!” és „keményebb” bevándorláspolitikát ígért, ám a sokadszori fogadkozásokból akkor csak 28 afgán állampolgárságú bűnelkövető látványos kitoloncolására futotta. A Qatar közvetítésével megvalósult akcióról mindenki tudta, hogy a választásnak szól, amit mi sem mutat jobban, hogy azóta sem hajtottak végre ilyen nagyságrendű akciót. A legtöbb kitoloncolás a Nyugat-Balkánra történik, ahonnan a migránsok már hazatérésük másnapján visszaindulnak Északnak.

A február 23-i előrehozott választás kampánya a gazdaságról szólt volna, amiben hagyományosan a CDU számít kompetensnek, így „simán” megnyerték volna a választást és egy sokadik nagykoalíciót alkottak volna azzal a szocdem párttal, amely 1998 óta — négy év kihagyással — folyamatosan kormányon volt. Az élet, pontosabban egy afgán migráns, ismét közbeszólt, aki a bajorországi Aschaffenburg városában egy óvodáscsoportra támadt, megölve egy kétéves kisfiút és egy, a védelmére siető 41 éves férfit. A kampány legkésőbb innentől immáron hivatalosan is a migrációról szól. Azt már korábbi felmérésekből is tudni lehetett, hogy a migráció a top három téma között van. Angela

Merkel 2015-ös kapunyitása („Minden szírt befogadunk és senkit sem küldünk haza!”) annyira megváltoztatta a német hétköznapokat, hogy a téma akarva-akaratlanul aktuális.

Pontosabban a mainstream nem akarja, hogy erről beszéljenek, míg a bal- és jobboldali proteszt pártok annál inkább. A migráció, a háború támogatása és Sarah Wagenknecht ambíciója volt a Balpárt (Linke) szakadásának egyik fő oka, az anyapárt ugyanis a „nyitott kapuk politikáját” támogatta, míg az új párt (BSW) iráni apától a kelet-német Jenában született elnök asszonya és Hamburgban született társelnöke (Amira Mohamed Ali) kritikusak a bevándorlással szemben. Az AfD-nek pedig ez az egyik fő témája.

Ahogy a német elit félrekezeli a migrációt, úgy növekszik az AfD támogatottsága.

Az AfD támogatottsága persze a mainstream általi támadások miatt is nő, elvégre sokan az „Ellenségem ellensége a barátom” elv mentén szavaznak. Sok német már nemcsak sárga, de piros lapot mutatna a politikának, érdemi politikai változást várva, ezért direkt arra a pártra szavaznak, amelyet a mainstream a legjobban támad, ez most az AfD. Az AfD szárnyalásának megakadályozására tehát a legegyszerűbb mód a német — és az általa befolyásolt európai uniós — politikának a korábbi (józan) mederbe való visszaterelése lenne, amire a jelenlegi német (és uniós) politikai elit képtelen, mivel szembe kéne menniük az elmúlt 15 év általuk meghatározott és a német szavazók felé képviselt politikájával.

A legmesszebb a CDU és a CSU ment balra, magára hagyva konzervatív törzsszavazóit, akiket Angela Merkel kancellár személye és politikája által “pótolni tudott” középről és balról érkező szavazókkal. A CDU/CSU támogatottsága most a Merkel alatti legrosszabb értékeknél (28-29%) van, és ha Friedrich Merz pártelnök nem tesz semmit, akkor az Ukrajna és a ritka népszerűtlen Zöldek melletti kiállása tovább amortizálja a nevükben keresztény pártok népszerűségét,

az SPD mellett szükségessé téve egy negyedik koalíciós partner bevonását, ami a mostani hárompárti jelzőlámpa koalícióhoz képest is instabilabbá tenné az új kormányt.

Merz tehát elővette pártja tavaly novemberi ötpontos migrációs csomagját és „nem tiltakozott”, ha azt a bal- és jobbszél is támogatja. Ahogyan az várható volt, az SPD, a Zöldek és a Balpárt rögtön elhatárolódott, a baloldali tömegszervezetek utcai tüntetéseket rendeztek és sokan látványosan kiléptek a CDU-ból, vagy visszaadták német állami kitüntetéseiket. Egy valami azonban megváltozott, és ez a médiabeli visszhang. A — combosodó második nyilvánosság javára teret vesztő — mainstream média most nem ugrott egységesen a CDU/CSU-nak, a szokásos ideológiai és erkölcsi prédikációk helyét a jobbközép sajtóban felváltotta a meglepően és üdítően tárgyilagos elemzés, amit a következők szerint lehet összefoglalni:

A CDU/CSU konzervatív szavazói Bajorországban a Szabad Választók (FW) és az AfD felé vándorolnak, míg a többi országrészben az AfD felé. Ha nem történik változás, a CDU/CSU eredménye közelebb lenne a 25 százalékhoz, mint a harminchoz. Merz pártelnök ezért „vállalta be” a kemény migrációs politikát, mert ezzel nemcsak megállítani akarja a szavazói elvándorlását, de meg is akarja azt fordítani. Az, hogy ez a számos (osztrák, francia és olasz) ellenpélda dacára sikerül-e neki, most még nem látszik. Az SPD és a Zöldek az általuk az elmúlt három évben tovább rontott gazdaságpolitika romjairól visszamászhatnak a „szélsőségek elleni harc” erkölcsi magaslataira, és onnan szidhatják — politikai arcélüket élezve — a CDU elnökét, ami az ő szavazóikat erősíti meg és aktivizálja.

A CDU/CSU törvényjavaslatának öt pontja mind racionális és a magyar jogi / fizikai határzár rezsimből ugyanúgy visszaköszön, mint Donald Trump régi-új politikájából.

A „Beáramlás korlátozásáról szóló” törvényjavaslat még az uniós joggal is javarészt kompatibilis, ám hiába szavaznák meg azt az ellenzéki pártok és az FDP támogatásával a Szövetségi Gyűlésben, ahhoz, hogy az törvényerőre emelkedjen, a tartományok képviselőiből álló felsőháznak, a Szövetségi Tanácsnak, is meg kellene azt szavaznia, amire esély sincsen.

A CDU elnökének Deus ex machina előretörése minimum három dologra alkalmas: Felkavarja a német politika fatalista sodródását, a mérsékelt pártok “jó” üzenetekkel kerülnek vissza a hírekbe. A migrációs vita elismeri, hogy ebben a kérdésben a mainstreamtől jobbra alakul ki konszenzus, és megpróbálja a választás utáni kormányzati politikát ehhez igazítani. A kontinens közepén fekvő Németország migrációs politikájának szigorítása továbbra is egy “európai” probléma szintjén tartja a migrációt, amit a mainstream „európai megoldással” (=kötelező kvótával) kezelne. Ez pedig beleillik abba a brüsszeli politikába, miszerint Trump „America First!” politikájára az EU a “Europe United!” formulával válaszolna. A migrációs politikában is.

Forrás: alaptorvenyblog.hu

Címlapkép: Friedrich Merz és Jens Spahn / Fotó: Facebook / Friedrich Merz