Az Európai Bizottság elnöke nemrég arról beszélt, hogy be kívánják vezetni a (EUMSZ) 122. cikk szerinti sürgősségi eljárást, amelyet elmondása szerint pontosan azokra az esetekre terveztek, amikor „súlyos nehézségek merülnek fel bizonyos termékekkel való ellátásban”. Más szóval, a 122. cikk lehetővé teszi számunkra, hogy pénzt szerezzünk, hogy kölcsönadjuk azt a tagállamoknak, hogy azok védelmi beruházásokat hajthassanak végre. Ez az egyetlen lehetséges módja a sürgősségi pénzügyi támogatásnak, és most erre van szükségünk Von der Leyen szerint.

Az Európai Unió szükségállapoti és veszélyhelyzeti jogi kerete

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) és másodlagos jogforrások biztosítanak bizonyos mechanizmusokat válsághelyzetek kezelésére.

EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése szerint egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz.

Az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése szerinti hatáskör eddig csak egyszer került alkalmazásra: 2015-ben, amikor a Tanács engedélyezte a menekültek átcsoportosítását a súlyosan terhelt beutazó államokból, Olaszországból és Görögországból más tagállamokba, az Unió külső határaitól való további távolodáskor.

Az EUMSZ 122. cikke szerint az Unió kivételes gazdasági vagy energiaellátási válságok esetén szükséges intézkedéseket hozhat a tagállamok támogatására.

A Tanács, a Szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a Bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.

Ha egy tagállam természeti csapások vagy általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán nehézségekkel küzd, vagy súlyos nehézségek komoly veszélye áll fenn, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállamnak bizonyos feltételek mellett uniós pénzügyi támogatást nyújthat. A Tanács elnöke a meghozott határozatról tájékoztatja az Európai Parlamentet.

A fenti példák rámutatnak, hogy Magyarország nincs egyedül a válságokra adott rendkívüli jogi reakciók alkalmazásában.

Az Európai Unió intézményei – illetve jogi aktusaik – az elmúlt évtizedek során számos alkalommal hoztak létre rendkívüli, átmeneti állapotra vonatkozó regulációt – legyen szó gazdasági egészségügyi, migrációs vagy biztonsági válságról – a hagyományos jogalkotási folyamatok rugalmas kezelésével. Az uniós jogi precedensek azt bizonyítják, hogy a demokratikus keretek között is legitim és szükséges lehet a hatékony válságkezelés bizonyos alkotmányos könnyítésekkel. Természetesen e rendkívüli hatáskörök alkalmazását korlátok elővezetik, mind uniós, mind nemzeti szinten – éppen azért, hogy a demokratikus működés alapjai ne sérüljenek.

Összességében elmondható, hogy a magyar kormány által szorgalmazott Alaptörvény-módosítás abba a szélesebb európai körbe tartozik, amely elismeri: rendkívüli helyzetek rendkívüli megoldásokat követelnek. Ahogyan azt az EU példája is mutatja, a gyors és hatékony válságkezelés érdekében a jogrendszernek olyan rugalmassággal kell rendelkeznie, amely lehetővé teszi a cselekvést, amikor olyan helyzettel állunk szemben, ami az emberéletet, gazdasági stabilitást vagy a közbiztonságot veszélyezteti.

Magyarország tehát nem egyedülálló e szempontból, hanem az európai gyakorlathoz hasonlóan cselekszik, amikor a demokratikus keretek biztosította rendkívüli jogi eszközökkel igyekszik megóvni polgárait és az ország stabilitását a válságok idején.

Az uniós bírósági gyakorlat a veszélyhelyzetekkel kapcsolatban:

• Blaskovic kontra Szlovénia ügy (C-252/21) – Az EUB megállapította, hogy a járványügyi korlátozásoknak tiszteletben kell tartaniuk az arányosság és a jogbiztonság elvét.
• Commission kontra Magyarország (C-78/18) – Lex CEU ügy – Bár nem kifejezetten vészhelyzeti joghoz kötődik, fontos precedens, hogy az uniós jog elsőbbsége korlátozza a tagállamok egyoldalú intézkedéseit.
• C-118/20. sz. JY kontra Wiener Landesregierungügy (2022. január 18.): Ebben az ügyben az EUB értelmezte a „közrend” és a „közbiztonság” fogalmát az uniós polgárság elvesztésével kapcsolatos döntésekben. Megállapította, hogy e fogalmakat szigorúan kell értelmezni, és csak olyan valódi, közvetlen és kellően súlyos veszély esetén alkalmazhatók, amely a társadalom alapvető érdekeit érinti.
• C-681/19. P. sz. ügy: Fereydoun Mahmoudian kontra az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság (2021. november 18.): Ez az ügy az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedések miatt állítólagosan bekövetkezett károk megtérítésére irányult. Az EUB vizsgálta hatáskörét a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatálya alá tartozó határozatok által előírt korlátozó intézkedések miatt bekövetkezett károk megtérítésére irányuló kérelmek elbírálására.

Forrás: Alaptörvényblog
Címlapkép: Strasbourg, 2025. március 11. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke felszólal az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2025. március 11-én.
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek