A napokban a címben rögzített témában figyelemre méltó elemzés született Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatójának tollából. A cikkben a szerző frekventált közjogi területekhez kapcsolódó gondolatokat vet fel a választási rendszerek alkotmányjogi megítéléséről, különösen arról, hogyan lehet összehangolni a demokratikus felhatalmazást a hatékony kormányzással. A szöveg nemcsak politikai véleményként, hanem tudományos okfejtésként is tekintendő, mert olyan kérdéseket tárgyal, amelyek szorosan kapcsolódnak a választási rendszer működéséhez és szabályozási alapjaihoz.

Az egyik legfontosabb állítása az az értekezésnek, hogy

a magyar választási rendszer, ellentétben sok nyugat-európai állam arányos rendszerével, képes egyesíteni a demokrácia elvét és a kormányzóképességet, valamint hatékonyan tud ellenállni a külső befolyásolási kísérleteknek.

A demokratikus berendezkedés működőképessége és stabilitása szorosan összefügg az alkalmazott választási rendszer szerkezeti logikájával. Ez a kérdés nemcsak jogtechnikai részlet, hanem lényegesen meghatározza, hogy a választók akarata hogyan és milyen gyorsan tud megjelenni a döntéshozatalban. A jelenlegi magyar választási rendszer vizsgálata ilyen szempontból különösen releváns, hiszen egy olyan hibrid modellt testesít meg, amely törekszik az arányosság és a kormányozhatóság közötti egyensúly megteremtésére.

Magyarország választási rendszerének kiindulópontját az Alaptörvény következő rendelkezései adják: a B) cikk (3) bekezdése szerint: „A közhatalom forrása a nép.” Ebből következik, hogy minden választási modell értékelésének elsődleges kritériuma, hogy miként képes közvetíteni a választópolgárok politikai akaratát. Ehhez kapcsolódik az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése, amely általános és egyenlő választójogot biztosít a nagykorú magyar állampolgároknak.

A hibrid modell alkalmazása a magyar közjogi gondolkodás önállóságát is tükrözi.

A választási rendszer hibrid struktúráját az országgyűlési képviselők választásáról, szóló törvény rögzíti. A törvény 3. § (1) bekezdése ugyanis kimondja: 199 országgyűlési képviselő van, 106 országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, 93 országgyűlési képviselőt országos listán választanak. Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy a választási eredmények parlamenti többséget eredményezzenek anélkül, hogy sérülne a kisebbségi vélemény.

Az 1990-ben kialakított vegyes választási modell máig időtállónak bizonyult.

Az évek során ugyan történtek módosítások, a rendszer alapszerkezete nem változott. Az egyfordulós választásra való áttérés 2014-től egyszerűsítette a választási folyamatot, ugyanakkor továbbra is biztosította a képviseleti jogrendszer pluralizmusát. Megjegyzendő, hogy a választási eljárásról szóló törvény stabil intézményes és normakeretek között működteti az eljárást.

A cikk helytállóan mutat rá arra is, hogy

a választási rendszer nem csupán az állami működés egyik alapvető eleme, hanem stratégiai jelentőségű eszköz a szuverenitás érvényesítésében.

Fontos kiemelni, hogy az arányos rendszerek gyakran eredményeznek hosszan elhúzódó koalíciós egyezkedéseket, esetenként működésképtelenségbe torkolló politikai patthelyzeteket.

Az arányosság túlhangsúlyozása ugyanis komoly alkotmányjogi problémához vezethet: miközben formálisan biztosítja a választói akarat érvényesülését, valójában akadályozza annak tényleges megvalósulását az állami döntéshozatal szintjén.

A hazai modell inkább a demokratikus hatékonyságot helyezi előtérbe a választási eredmények gyors és világos értelmezésével, a többségi kormányzáshoz szükséges felhatalmazás megteremtésével.

A cikk hangsúlyt helyez a választási rendszer és az állami szuverenitás kapcsolatára. Ez a szempont különösen aktuális a szuverenitásvédelmi törvény hatálybalépése óta, amely konkrét eszközöket vezetett be a választási eljárás külföldi befolyásolásának kivédésére. A törvény célja világos: megakadályozni, hogy nemzetközi szervezetek, NGO-k vagy bárki más a választási kampányok során pénzügyi, vagy egyéb eszközökkel beavatkozzanak a magyar demokratikus akaratképzésbe.

A cikk narratívája implicit módon érzékelteti, hogy

a nemzeti választási rendszer védelme és fenntartása egyben a szuverén államiság védelme is.

Ez a törekvés közvetlen kapcsolatban áll a választási rendszer strukturális felépítésével: minél instabilabb egy politikai rendszer, annál nyitottabb a külső nyomásgyakorlásra. A magyar választási rendszer többségi preferenciái tehát nem pusztán belpolitikai hatékonysági célt szolgálnak, hanem alkotmányos védelmet is képeznek a külpolitikai beavatkozás ellen.

E körben megjegyzendő, hogy

jelenleg a globalista gondolkodók egy része szorgalmazza, a választójog kiterjesztését kiskorúak tekintetében.

Jóllehet ezen közjogi megoldás a fejlett demokratikus jogállamokban kifejezetten ritka, Európában az osztrák példát szokták emlegetni, ahol 16 év a választói korhatár, ugyanakkor több latin-amerikai ország, így Nicaragua és Brazília is ekképpen határozza meg a szavazók körét, Észak-Koreában pedig már a 17 évesek is szavazhatnak.

Legutóbb a kontinensünkön országos, szövetségi szinten a német és az olasz baloldal kacérkodott az ötlettel, azonban 16 év alatti választójog sehol nincs jelenleg a világon. Így a vonatkozó hagymázas főpolgármesteri kezdeményezés – ami egyben lehet egy gyermekeken végzett aggályos politikai kísérlet is – még ha szimbolikus aktusról is van szó, mind a nemzetközi, mind a hazai gyakorlattal ellentétben áll, utóbbi esetben az aktív és passzív szavazati jog kapcsán a 18 év a korhatár.

A gyermekek jogait, valamint a szülők neveléshez fűződő jogát számos nemzeti és nemzetközi jogi dokumentum deklarálja. (Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikk és 24. cikk, Emberi Jogok Európai Egyezménye – Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikk) Számos országban a szülők megkérdezése nélkül népszerűsítenek kiskorú gyermekek számára szélsőséges politikai agitációt, tartanak szexuális irányultságokat bemutató foglalkozásokat köznevelési intézményekben. Ezzel szemben, Magyarországon biztosítják és egyes esetekben népszavazás vagy nemzeti konzultáció formájában kikérik a szülők véleményét, továbbá minden feltételt biztosítanak számukra, hogy megvédjék gyermekeiket. A jogi garanciát legmagasabb szintű jogforrás biztosítja, az Alaptörvény XVI. cikk (2) bekezdése alapján a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.

A politikai közösség demokratikus működésének sajátos magyar vívmánya a nemzeti konzultáció intézménye, amely bár nem jogszabályi kötelezettségen alapul, egyfajta puha normatív eszközként lehetővé teszi a választópolgárok rendszeres visszajelzését a kormányzati döntések előtt.

Ez a nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó részvételi forma, amely erősíti a társadalmi legitimációt és új megközelítést ad a képviseleti demokráciának.

A politikai stabilitási index 2023-as adatai szerint az Európai Unió 27 tagállamának átlaga 0,63 pont volt, ami ugyan meghaladja a vizsgált országok átlagát (0,47 pont), de jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok között. A nyugat-európai arányos választási rendszerekhez kötődő országok (például Franciaország (0,34), Belgium (0,40) vagy Spanyolország (0,29) stabilitási mutatói látványosan elmaradnak a közép-európai régió több országától. Utóbbiak – mint Csehország (0,97), Magyarország (0,73), Szlovénia (0,82) vagy Lengyelország (0,56) – jobb teljesítményt mutatnak, noha társadalmi és gazdasági adottságaik nem indokolnának ilyen eltérést. Ez a tendencia alátámasztja a cikk egyik központi megállapítását: az arányosságra törekvő modellek gyakran gyengébb kormányzati működőképességgel és alacsonyabb politikai stabilitással járnak, míg a többségi elemeket is integráló rendszerek – mint a magyar – hozzájárulnak a hatékonyabb és ellenállóbb államszervezet fenntartásához.

Összességében az írás jelentős és időszerű kérdéseket vet fel a választási rendszerek működéséről és azok hatásairól az állami döntéshozatalra. Ráirányítja a figyelmet arra, hogy a választási szabályok nem csupán technikai részletek, hanem komoly hatással vannak a demokrácia minőségére és az ország szuverenitására. A magyar modell bemutatása ebben az összefüggésben lehetőséget ad arra, hogy újragondoljuk, mit is várunk el egy jól működő, stabil és önálló államtól, különösen egy olyan időszakban, amikor a külső és belső nyomásgyakorlás egyre több országot tesz kiszolgáltatottá.

Forrás: alaptovenyblog.hu

Fotó: Balázs Attila / MTI