VII. és X.: Ne lopj! Felebarátod tulajdonát ne kívánd!
Ezek a parancsok nemcsak a tolvajlást és a rablást tilalmazzák, hanem a felebarát anyagi javainak mindenféle károsítását, így például a rongálást, a sikkasztást vagy az uzsorakamat szedését is. Ezzel együtt megkívánják a szükséget szenvedők támogatását, az állam részéről pedig az ún. szociális igazságosságot.
A Korán többször hangsúlyozza, hogy Allah-é minden, mi csak bérlői vagyunk az Ő tulajdonának, és el kell majd számolnunk arról, hogyan sáfárkodtunk a ránk bízott javakkal (vö. K 4,131-132). Akik igazságosak és „kegyes cselekedeteket” hajtanak végre, azok a Paradicsomba jutnak, és ott még annyi jogtalanságot sem fognak elszenvedni, „mint a datolyamagon lévő hasadék” (K 4,124). Allah megkívánja a takarékosságot (K 4,29), ugyanakkor elítéli a fösvényeket (4,37). A legszigorúbban tiltja az árva vagyonának megkárosítását és a hamis mérték alkalmazását (K 6,152).
Mohamed – amint már említettük – mindig fontosnak tartotta a szegények felkarolását. Arról is volt már szó, hogy az iszlám gyors terjedését az is segítette, hogy az általa meghódított országokban jobban érvényesült a szociális igazságosság, mint a korabeli többi birodalomban. A szegények megsegítését szolgáló adomány (zakát) megfizetése egyenesen istentiszteleti cselekedetnek minősül ma is.
Az éremnek, sajnos, van másik oldala is. Zakátot adni csak a muszlimnak kell, a káfírnak ez nem jár. Neki az való, hogy megfizesse a dzsízját (a „védelmi adót”). Napjainkban azt is furcsának találhatjuk, hogy Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, a legnagyobb európai sportklubokat is kezükben tartó szupergazdag országok szinte egyetlen muszlim „menekültet” sem fogadnak be, legfeljebb Európába költözésüket támogatják, és számolatlanul építik számukra a mecseteket.
VIII. Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
A keresztény felfogás szerint ez a parancsolat tilt mindenféle hazugságot: nemcsak a rágalmazást, a hamis tanúskodást, hanem a megszólást, a hitelrontást, az esküszegést, mások megtévesztését, az igazság elferdítését, bizonyos esetekben az igazság elhallgatását is.
A felebarát elleni hamis tanúskodást a Korán is elítéli. Aki például hamisan vádol valakit házasságtöréssel, az 80 korbácsütést érdemel (K 24,4). A K 4,135 előírja a szigorú igazságosságot akkor is, ha valaki önmagáról, hozzátartozóiról, gazdagokról vagy szegényekről tanúskodik. Allah különösen szigorú a képmutatókkal szemben, akik vallásosnak mutatják magukat, de nem azok: ők a Tűz legmélységesebb mélyére kerülnek (vö. K 4,145).
Sajnos itt is találunk számunkra szomorú dolgokat az érem túlsó oldalán. A hit terjesztése érdekében minden megengedett: a hazugság, a megtévesztés, sőt a megkötött szerződés megszegése is. Említettük már, hogy a mekkai karavánon való első rajtaütés a béke szent havában történt (624-ben), Mekka elfoglalása pedig a hudajbija-i békeszerződés lejárta előtt (630-ban). A „török áfiumról” nekünk, magyaroknak is vannak emlékeink. Az, hogy például muszlim lányok Beirutban tetőtől-talpig csadorban felszállnak a repülőre, ott átöltöznek, és miniszoknyában szállnak le Milánóban, majd ugyanezt a színváltozást megcsinálják visszafelé is: ez náluk természetes. Az is magától értetődik, hogy keményen alkoholizáló szudáni rendőrök levágják az alkoholfogyasztáson ért muszlim kezét. (A két esetről Henri Boulad, Alexandriában élő jezsuita beszélt.)
Mi káfírok, sajnos, nem vagyunk tudatában annak, hogy a káfírok megtévesztése, a tákija nem bűn a muszlimoknak, inkább erény. Mohamed több ízben buzdította híveit a káfírok megtévesztésére (vö. Bukhári 5,59,369). Murat Altun, Luigi Padovese püspök anatóliai apostoli kormányzó török sofőrje még meg is keresztelkedett annak reményében, hogy főnöke kíséretében Cipruson a pápa közelébe kerülve merényletet kísérelhet meg a pápa ellen. Amikor viszont a püspök lemondta az utat, a „kereszténnyé lett” sofőr 25 tőrszúrással megölte őt. Ez 2010-ben történt.
A muszlim vezetők általában professzionális szinten gyakorolják a külvilág megtévesztését. A Jézus-korabeli farizeusok hozzájuk képest csak óvodások voltak. Egy átlag európainak halvány fogalma sincs arról, hogy az az imám, aki egy TV-csatorna mikrofonja előtt talpig úriemberként nyilatkozik, milyen gyűlöletbeszédet tart a mecsetben a hitetlen káfírok (a gyaur kutyák) ellen… Újra csak azt kell mondanunk: nem véletlen, hogy Julia Gillard miniszterelnök asszony 2016-ban Ausztráliában elrendelte a mecsetek lehallgatását.
Nekünk, keresztényeknek természetesen sosem szabad a gyűlöletet gyűlölettel viszonoznunk, de azért semmiféle „politikai korrektség” nevében sem vagyunk kötelesek a fentieket tudatlanra vennünk. Nekünk a muszlimok is felebarátaink, de azt tudnunk kell, hogy mi nem minden muszlimnak (és nem mindenütt) vagyunk felebarátai.