Az alábbi levélben egyik kedves olvasónk fejti ki gondolatait Gyóni Géza versének kíséretében:

Kedves Mindenki!

Ebben az őrült háborús hisztériában a csatolt verssel kívánom felrázni a társadalom lelkiismeretét, felhívni a figyelmet arra, hogy mit kockáztat a tartós békében elpuhult, eltunyult, megvett, eszét vesztett brüsszeli elit. Atomháborút, ami sokkal pusztítóbb lenne, mint amilyen az első világháború volt.

Az Európai Unió 2012-ben kapta meg a Nobel-békedíjat. A döntést a Norvég Nobel-bizottság azzal indokolta, hogy az EU több mint hat évtizeden át hozzájárult a békéhez, a megbékéléshez, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításához Európában. Valakinek kezdeményeznie kellene a Nobel-békedíj visszavonását!

Mindenkinek meghitt karácsonyi ünnepet és reményem szerint békés új évet kívánok!

Bartha Pál

Csak egy éjszakára…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad,
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam…feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!