Az Európai Unióban a birodalmi logika mentén szerveződő föderalista érdekcsoportok az utóbbi időben konstans háborút hirdettek a nemzeti identitás, a szubszidiaritás, az egyhangú döntéshozatalról való letérés, vagyis a vétójog eltörlése érdekében.

Jelen elemzés számára zsinormértékül szolgál, hogy Szájer József, a Szabad Európa Intézet igazgatója több közelmúltbeli írásában határozottan arra az álláspontra helyezkedik, hogy az unió vezetői birodalmat akarnak, nem közösséget.

A politikai korrektség maszkja mögött egyre nyíltabban törnek hatalomra olyan mechanizmusok, melyek tagállami jogokat sértenek, választott vezetők helyett senki által meg nem választott bürokraták döntenek, és akik számon kérik a jogállamiságot, vagy éppen az uniós jogot, maguk sosem tartják be azokat.

Ami a probléma jogi hátterét illeti, az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ)4. cikk (2) bekezdése deklarálja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét. Az EUSZ 5. cikk (3) bekezdése emellett rögzíti a szubszidiaritás elvét, amelynek célja annak biztosítása, hogy a döntések a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten szülessenek meg, valamint,hogy folyamatos ellenőrzésekre kerüljön sor annak igazolására, hogy az EU szintjén hozott intézkedések a nemzeti, regionális vagy helyi szinten elérhető lehetőségek tükrében indokoltak-e. A szubszidiaritás elvéhez szorosan kapcsolódó princípium az arányosság elve, amelynek értelmében semelyik uniós intézkedés sem terjeszkedhet túlazon, ami a szerződésekben foglalt célok eléréséhez szükséges. Végül az EUSZ 9. cikk és 10. cikk (1) értelmében, az EU minden tevekénysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét.

Az előbbiekben felsorolt, az európai integráció működését kezdetektől fogva meghatározó, alapvető uniós elveket és értékeket „egyszemélyben” testesíti meg és óvja a tagállami vétójog intézménye, amelyet az EUSZ 15. cikk (4) bekezdése röviden úgy determinál, miszerint, „ha a Szerződések eltérően nem rendelkeznek, az Európai Tanács konszenzussal dönt”.

Azt is le kell szögezni, hogy bár az uniós jog primátusa generálisan elismert, vannak kivételek.

Ha a közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitás vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az EU intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ráadásul a közös hatáskörgyakorlás hiányos érvényesülése olyan következményekre vezet, amely felveti az ország területén élő személyek önazonossághoz való jogának sérelmét, a magyar állam, intézményvédelmi kötelezettségének keretében gondoskodni köteles e jog védelméről. Hazánk területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának védelme az alkotmányos önazonosság része. (32/2021. (XII. 20.) AB hat:) Az EU hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá, nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.

Az Európai Unió joga csak és kizárólag ezen keretek között állapíthat meg általánosan kötelező magatartási szabályt.

A magyar jogrend 2 fenntartást támaszt az uniós joggal szemben: alapjogi fenntartás és ultra vires.

A 22/2016. (XII. 5.) AB határozatában a taláros testület kinyilvánította hatáskörét az uniós joggal szembeni alkotmányvédelem terén (ultra vires kontroll, alapjogi kontroll, alkotmányos identitás kontroll). Az AB a szuverenitás védelméből vezeti le az uniós hatáskörgyakorlással összefüggő alkotmányvédelemre vonatkozó hatáskörét.

Az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 10. cikke szerint, a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Az EUSZ 11. cikk alapján, az uniós intézményeknek biztosítania kell, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés(a továbbiakban: EUMSZ) 15. cikke értelmében, az uniós intézményeknek a nyitottság elvével összhangban kell eljárniuk, és biztosítaniuk kell, hogy bármely természetes vagy jogi személy, aki/amely valamelyik tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik, hozzáférhessen az EU dokumentumaihoz.

A valódi jogállamiság kétségtelenül az EU egyik alapértéke, ami elengedhetetlen annak működéséhez, ennek fogalma magában foglalja az átláthatóságot, elszámoltathatóságot, a demokratikus és pluralista törvényhozási eljárást, a független és pártatlan bíróságok által biztosított hatékony bírói jogvédelmet, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a hatalmi ágak szétválasztását.

Az, hogy a lobbisták szabadon „garázdálkodnak” az Unióban, sérti a jogállamiság elvét.

A Számvevőszék kritizálta, hogy a lobbistákat csak a legmagasabb beosztású személyzettel való találkozás céljából kell nyilvántartásba venni, illetve csak az előre ütemezett találkozókról kell beszámolni.

Nem kell hivatalos nyilvántartást vezetni a következőkről:

•  spontán találkozókról,
•  e-mail-váltásokról,
•  nem tervezett telefonhívásokról,
•  a lobbistáknak nem kell regisztrálniuk a főigazgatói szint alatti munkatársakkal való találkozáskor sem.

Ennek fényében nem meglepő, hogy az Európai Számvevőszék szerint fennáll annak a kockázata, hogy a harmadik fél által finanszírozott nem kormányzati szervezetek nem fedik fel finanszírozási forrásaikat azt állítva, hogy csak saját érdekeiket vagy tagjaik kollektív érdekeit képviselik – a nyilvántartásba vett nem kormányzati szervezetek egyharmada esetében ez így történik.

Az EU-s átláthatósági nyilvántartásban szereplő lobbisták száma a 2012-es létrehozása óta 5.500-ról 2024-re mintegy 12.500-ra nőtt.

Miközben a veszélyek korában született hibás brüsszeli válaszok az elmúlt évtizedek legsúlyosabb és legösszetettebb gazdasági, politikai és társadalmi krízisét generálták számos nyugat-európai tagállamban, eközben az európai intézményekbe vetett bizalom is drasztikusan bezuhant az európai polgárok körében végzett, Századvég által jegyzett kutatás, az Európa Projekt számai alapján. Nem mellesleg Brüsszel és politikai elitje jó részét mára foglyul ejtette a nemzetközi NGO-világ szakértői és aktivista világa, amely meglátszik az uniós vezető intézmények értékorientációján és egyes döntésein is. Fontos ugyanakkor, hogy ma az Unióban azonban a tagállamoknak – így a tagállamok állampolgárainak – jogukban áll a józan ész és a normalitás mellett állást foglalniuk, akár a migráció, akár a határvédelem, de a gender vagy éppen háború kérdésében is.

Forrás: Alaptörvényblog

Címlapkép: depositphotos.com