Az európai uniós országok adófizető polgárai érzik, hogy az EP-be küldött parlamenti képviselőik mások szekerét tolják, visszaélnek bizalmukkal. Az Európai Unió megválasztott vezetői olyan útra tévedtek, amelyre nem kaptak felhatalmazást.
Ma már világos, hogy ez nem a véletlen műve. Ha választóikat kérdeznék, szembesülhetnek azzal a véleménnyel, hogy a közösségi államok gazdaságát tönkretették, politikai támogatottságuk nagy mértékben csorbát szenvedett.
Elképzelésük szerint szuperállam (birodalom) létrehozásában vélik megtalálni elszámoltatásuk megkerülhetőségét.
Csakhogy a sorskérdéseikből kizárt választópolgárok ezt másképpen látják. Nem sikerült hályogot borítani szemükre, és károkozásaikat háborús hisztériakeltéssel elfedni. Eközben az orosz, az amerikai és a kínai elnök az új világhelyzetben pontosan megfogalmazta stratégiai elképzeléseit, és taktikusan a cselekvések expresszvonatára szállt. Az Európai Tanács államfői és miniszterelnökei egy hasonló vonatra még a felszállójegyet sem váltották meg. Állnak a peronon különvonatot várva. A pályamunkások már a sínek felszedését is elkezdték.
Az eszméléshez bizony meg kellett volna ütni azt a szintet, amit úgy hívnak, hogy államférfiúi rátermettség.
Az Egyesült Államok elnöke, ereje tudatában, bátorsággal felvállalta, hogy Amerikát ismét naggyá teszi. Az Európai Tanácsban ülő államfőknek és miniszterelnököknek is ez lenne a munkájuk, hiszen szervezeti szempontból az EU irányítási hierarchiájában a legfőbb státuszokat birtokolják. Eltolják maguktól az európai lakosság érdekeit. A szláv államok testvérharcában állást foglaltak és korlátlan pénzügyi támogatást nyújtanak Ukrajnának.
Trump álláspontja szerint a NATO-ban továbbra sincs ingyenebéd. Ez az USA érdeke is, mert érthető, hogy a közös értéket együtt kell védeni.
Az orosz agresszor nem támadott meg egyetlen NATO-tagországot sem. Tegyük helyre a dolgokat. Az agresszor Európai Unión kívüli, testvéri szláv országra vetett szemet. Az amerikai elnök ébersége folytán már évekkel ezelőtt jelezte, hogy a NATO-s tagországok védelmének erősítése érdekében a költségvetésből legalább 2 százalékot kell erre a célra fordítani. Az orosz-ukrán háború még erősebben figyelmeztet arra, hogy a védelmi kiadásokat akár 5 százalékos mértékre is érdemes emelni. Ez akkor is megfontolandó, ha a szakértők álláspontja szerint ma a NATO hadiszempontból erősebb, mint Oroszország. Ha a tényeket vizsgáljuk, eredményként azt kapjuk, hogy az Oroszország felé irányított szankciók az európai gazdaság mélyrepülését okozták.
Az Unió vezetőinek akarata a háború eszkalálódása, mert ez segítheti birodalmi álmuk megvalósulását. A patrióták erre azt válaszolhatják, hogy stop! A többségében német aktorok segítségével nem haladhatunk a negyedik „náci” birodalom felé.
Az USA Donald Trump vezetésével megtalálta a helyes utat. Békekötés mindenáron és mielőbb, az amerikai érdekeltségek biztosításával, részvétel Ukrajna újjáépítésében. Nekünk is ez az útirány lenne a helyes. Mögöttünk a NATO bikaerős államainak hadserege és védőernyője (USA, Törökország, Németország, Franciaország). Ukrajna népével szolidaritást kell vállalnunk. Ehhez biztosítani kell a mielőbbi, garantáltan szabad országgyűlési választásokat.
Az Unió jelenlegi vezetőinek politikai hibái mellett gazdasági károkozásukat is ki kell mutatni. Ez azért is szükséges, mert már hiába futunk a pénzünk után. Szerencsejátékot senki sem űzhet velünk.
Magyarország felállt ettől az asztaltól. A hazájukat féltő patriótáknak szíve joga megálljt parancsolni, és biztosítani Európa minden lakója számára, hogy a bolsevik és náci birodalom világégető tanulságai ne ismétlődhessenek meg.
Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke
Fotó: Donald Trump amerikai elnök (b) fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a washingtoni Fehér Házban – Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos
