A 16 éven át kormányzó Fidesz-KDNP magasra tette a mércét a határon túli magyarság támogatása terén: az intézményhálózat fejlesztésétől kezdve a családtámogatásokig a társdadalom minden szegmensére kiterjedt Orbán Viktor leköszönő kormányfő kabinetjeinek a figyelme. Bodó Barna politológust, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MACISZESZ) elnökét arról kérdezte a kronika.ro portál, hogy civil aktivistaként miként ítéli meg az eddigi anyaországi támogatások hasznosulását, illetve az erdélyi magyar civil szféra milyen elvárásokat támaszt az új magyar kormány támogatáspolitikája elé.

– Két fő kategóriára bonthatók az anyaországból Erdélybe irányuló támogatások: a célirányos finanszírozások például az anyanyelvű oktatásnak, a történelmi egyházaknak vagy nemzeti jelentőségű intézményeknek, illetve a nyílt pályázatokon civil szervezetek által megszerezhető források. Utóbbiak mértékével – a keretösszeget vagy a támogatott projektek számát tekintve – elégedett lehet az erdélyi magyar civil társadalom az Orbán-kormányok 16 éve alatt?

– Mivel Magyarországon az áprilisi országgyűlési választások nagy változásokat hoztak, pontosan kell fogalmaznunk: nem az a cél, hogy a korábbi rendszert – mivel az új hatalom alighanem komoly változásokat fog bevezetni – bíráljuk, hanem hogy keressük a jobbítás lehetőségét. Több kérdésre lehet és kell kitérni: az első az, hogy van egy kiosztható összeg, és azt milyen szempontok szerint adják oda a pályázó civileknek.

– Sok szervezetnek adnak kis összegeket, vagy a benyújtott projektek alapján a hiteles pályázók megkapják a reális összegeket, minek okán jóval kevesebben részesülnek támogatásban?

– Bő három évtizedes tapasztalat mondatja azt velem, hogy a támogatásokat a pályázatokhoz kell mérni. Jó a projekt, megvalósítható és szükséges – akkor kapja meg a kért, vélhetően reális összeget. Ne kérjen mindenki nagy összegeket azzal a felkiáltással, hogy „úgysem adják meg az egészet, maradjon is valami”… Ne legyen az, hogy valaki egy fontos kulturális projektre beadott igény negyedét kapja meg, és bár tudja, hogy a pénz nem elég, tehát csorbul a program, a kért összeg alig negyedét kitevő támogatást nem meri visszautasítani, mert… – és itt sok szempont megfogalmazható.

Összefoglalva: nem tartom jónak a mai „adjunk minél többeknek egy keveset” stratégiát.

A projekteket kell összemérni, s a jókat támogatni kell. Aki kimarad, jövőre jobb pályázatot fog írni.

A szórvány támogatási igénye nagyobb

– „Gyakorló civilként”, szervezeti vezetőként, a MACISZESZ elnökeként hogyan látja: min kellett volna/kellene változtatni a támogatások odaítélése során?

– A határon túli magyarság demográfiai szempontból hármas tagolással írható le, éspedig:

• tömb,
• fronthelyzet
• és szórvány.

A tömbről és a szórványról több szó esik a sajtóban, a köztes helyzet pedig konfrontációs abban az értelemben, hogy az országos többség helyi szinten nincs nyomasztó fölényben, a magyarság aránya 20–49 százalék közötti, intézményei vannak, helyben jelentős politikai erőt képvisel. Ezért egy iskola, lásd a marosvásárhelyi katolikus líceum létrehozásának az esetét, két évtizedet meghaladó hatalmas harcot is jelenthet – teljesen abszurd módon. Bár adott a lehetőség az alkura, a megegyezésre, a többség dominálni akar. Tehát fronthelyzet!

De esetünkben a szórványt kell kiemelni, mert szórványban a helyi kulturális intézmények a magyarságot nem célozzák meg külön programjaikkal. Közös táncműsor még van, de ahol a nyelv az alap, ott a magyarság nem kap teret. Ha van magyar kultúra helyben, az a civileknek köszönhető.

Vagyis a szórvány egy lakosra vetített támogatási igénye jogosan nagyobb, mint a tömbben élő nemzettársaké, ahol a magyar intézményi ellátottság egészen más.

Ennek ellenére az elnyert támogatások szintje jóval szerényebb. Ezen jó volna változtatni.

– Mit vár vagy remél az erdélyi magyar civil szféra a hamarosan hivatalba lépő új budapesti kormánytól?

– Minden támogatással el kellett és el kell számolni. A pénzügyi elszámolás meg is történik, ezt mindenki tudomásul veszi, tiszteletben tartja. De a pénzügyi elszámolás nem jelenti azt, hogy a tervezett és megtámogatott projekt sikeres is. A pénzügyi jelentést elfogadták, de lehet, hogy a projekt nem valósult meg.

Gondoljunk arra, hogy miközben Erdélyben folyamatosan érkeznek támogatások a kollégiumi rendszer fenntartására és bővítésére, a kollégiumok száma ijesztő mértékben fogy.

Történik valami, amit sem a támogatott, sem a támogató nem akar látni. Ha olyan társadalmi folyamatok játszódnak le helyileg, amelyekre képtelenek vagyunk hatni, akkor erről beszélni kell. És nemcsak helyileg. Iskoláink nagyon komoly összegű támogatásokban részesülnek, és a helyzet általánosságban nem javul, sok helyen romlik. A támogató a pénzügyi beszámolón túl a folyamatokra is figyeljen, és akár szúrópróbaszerűen ellenőrizze, milyen társadalmi hatást ért el egyik vagy másik projekt. Ma a lényegi beszámoló ritkán és legföljebb informálisan történik meg.

– Mire lenne a legnagyobb szükségük a civil szervezeteknek a mindenkori magyar kormány részéről a pénzen kívül: tapasztalatok átadására, projektmenedzsment-ismeretek szélesítésére?

– Sok mindenre szükség volna, nehéz rangsorolni… Először is párbeszédre. Tárgyaljanak a támogatáspolitikáról a támogató és a támogatottak képviselői. Tisztázzanak elveket, alapvető szempontokat. Szükség volna kis civil szervezetek vezetőinek a képzésére, a felkészítés azt szolgálná, hogy eredményesebb lehessen a támogatott tevékenység.

Nekem nagyon tetszik az a kifejezés, hogy biztosítani kell a megfelelő befogadó támogatási potenciál feltételeit.

Magyarországon vannak megyei civil központok, amelyek képzéseket is tartanak. Szerintem át lehetne emelni a rendszert a kisebbségi lét körülményei közé – a megfelelő változtatásokkal. Mit értek támogatási potenciálon? Szakmai felkészültséget, a szükséges infrastrukturális feltételeket, a hitelképességet, ha kell az önrész, a hitelességet, a megfelelő kapcsolatrendszert. Ezekre külön-külön kialakíthatók oktatási programok.

– Ön társalapítója és elnöke a MACISZESZ-nek. Mikor, kinek a kezdeményezésére alakult a szövetség, ernyőszervezetként működik-e, és melyek a legfontosabb célkitűzéseik?

– A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége 2005-ben jött létre 77 szervezet részvételével, amikor az RMDSZ egy hasonló projekt révén önmagához kívánta kapcsolni a civileket. A civil addig civil, ameddig nincs közvetlen politikai hatás/irányítás alatt. Amikor létrejött a szövetség, még létezett az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, az ERMACISZA, amely a kolozsvári nagy civil találkozókat szervezte – többek között és többekkel. Az alapítvány régóta nem működik.

Bár tagsága növekedett és elérte a 130 szervezetet, a MACISZESZ egyre nehezebb körülmények között fejtette ki tevékenységét, ugyanis az erdélyi civil világban is elindult a specializálódás, a civilek mind több szakmai feladatot vállaltak át, s ez a folyamat nem kedvez egy ernyőszervezeti struktúrának. Ezért a mai tevékenység alapja a tájékoztatás – elég sok levelet kapunk igen sokféle kérdéssel.

Külön büszkeség számunkra, hogy támogathattuk az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítványt az általuk kezdeményezett látássérültek magyar iskolájának létrehozásában.

A 2010-es években kiadtuk a Civil Évkönyvet, a koronavírus-járvány idején le kellett állnunk, ugyanis a köteteket nem lehetett terjeszteni a pandémia miatt. Létezett a Civil Fórum című lap, ezt az ERMACISZA indította el, kiadtunk pár lapszámot, de nem tudtuk folytatni, nem sikerült támogatást szereznünk a korábbi főszerkesztő távozását követően. Ez is jelzés azt illetően, hogy a civil tevékenység mennyire személyi kapcsolatok függvénye. Civil akadémiai előadásaink vannak, tájékoztatunk és tanácsadási szolgálatot működtetünk, illetve részt vállalunk közös projektekben.

Kronika.ro

Címlapkép: Facebook / Bíró Barna Botond