Kezdtem elhinni, hogy csekély értelmű medvebocs vagyok. A kormánypárti szekta élcsapatának egyedei próbálták elhitetni velem, persze nem ilyen cizellált stílusban, ez már csak az én megszépített változatom. De rá kellett jönnöm, hogy medvebocs még lehetek – bár inkább vén medve –, viszont nem én vagyok csekély értelmű.

Mert hová lett az értelme például annak az alaknak, aki még csak nem is titkolja ennek a tulajdonságnak a hiányát, hiszen a közösségi térben fejti ki, hogy nem érdekli, ha akár 3000 forint lesz a benzin litere, ha csökkentik a fizetését, ha kevesebb lesz a nyugdíja, csak az előző kormány tagjai kerüljenek rács mögé. Erről a pasasról is lehetne egy régi magyar film címét kölcsönözve új produkciót készíteni „Butaságom története”.

Vagy inkább az 1995-ös francia mozi címe illik rá: „A gyűlölet”. Ez az érzés az, amelyik süketté és vakká tesz és amelyik reménytelen esetté silányítja azt, aki „birtokolja”.

Vajon mennyi értelem szorulhatott azokba, akik a közösségi hálón mocskolódnak gátlástalanul, és még az sem jelent átléphetetlen határt számukra, hogy a velük egyet nem értők családját fenyegessék, halálukat kívánják? Milyen indulatok süllyeszthetnek ilyen mélyre egyeseket? Ebben a kérdésben valóban csekély értelmű vagyok, mert képtelen vagyok megérteni.

Mi indít élemedett nagyanyókat arra, hogy gyűlölettől elvakultan átkozzák azt a kormányt, amelyiktől emelt nyugdíjat, 13. havi jövedelmet kaptak, sőt megkezdődött – de most véget is ért – a 14. havi nyugdíj folyósítása is?

Hogyan hihetik el ennyien, hogy a keresztény-konzervatív kormány szétlopta az országot, hogy semmit nem csináltak az elmúlt 16 év alatt? Ha annyit loptak, miből futotta a már említett plusz nyugdíjakra? Miből fedezték a 25 év alatti fiatalok szja-mentességét?

Miből a nők 40 nyugdíj-korkedvezményt, a három- és többgyermekes édesanyák élethosszig tartó adómentességét, az otthonteremtési támogatás kedvezményes, 3 százalékos kamatát, a nagycsaládosok autóvásárlásának támogatását, a pedagógusok, orvosok, ápolók fizetésének drámai emelését, a fegyveres testületekét? Miből fizették a rezsicsökkentést, hogyan gazdálkodták ki az üzemanyagárak befagyasztását? Milyen forrásból újították meg a Várkert bazárt, kezdték helyreállítani a budai vár épületeit, megvalósítani a Városliget-programot, felújítani 91 kórházat és 54 szakrendelőt, indítottak el vagy fejeztek be 5680 óvoda- és iskolafejlesztési programot, miként növekedhetett volna a magyar gyorsforgalmi úthálózat 16 év alatt másfélszeresére, ha „ezek loptak”?

Csekély értelmemmel fel nem foghatom, mi szüli azt a mindent elsöprő gyűlöletet, amit a letagadhatatlan eredmények ismeretében is tombol odaát. Persze minden jóban meg lehet találni – vagy bele lehet magyarázni – a rosszat és azt most teszik is ezerrel: a hergelés tudományának szakértői eredményesen dolgoznak is azon, hogy a jóról bizonyítsák, mennyire rossz.

Sikerük alapja az a proli mentalitás, amely, úgy látszik 1919 óta sem halt ki honfitársaink egy részéből. A Lenin-fiúk és -leányok köztünk élnek és ne legyenek kétségeink, ha tehetnék, ma is felülnének a hírhedt Szamuely-vonatra, hogy leszámoljanak azokkal, akik többet értek el náluk. Csak az a kérdés, hogy mennyien vannak, elegen-e ahhoz, hogy új Tanácsköztársaságot alapítsanak?

Mint csekély értelmű, nagyon remélem, hogy nem. Lehet, hogy történtek a 16 év alatt olyan ügyletek, amelyeket ki kell vizsgálni, ha valaki bűnös, felelősségre kell vonni, de azt állítani, hogy minden ügylet ilyen volt, szemenszedett hazugság.

Ezt csekély értelmemmel még én is tudom.

Fotó: Facebook/Tisza Párt