Ha az ember szombat délután rápillantott a Népszava remekbe szabott oldalára, mindjárt két főcímen is megakadhatott a pillantása. Az egyik szerint Orbánék elvették az idősek nyugdíjának a negyedét, a másik, az Orbán, vitán felül címet viselő pedig azt taglalja, hogy a miniszterelnök megölte a politikai vitákat Magyarországon. S e kettő hogyan korrelál? Mondom is.

Juhász László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas tagozatának vezetője, a NYUSZET alapító elnöke az interjúban kifejti, hogy a magyar nyugdíjasokat gyakorlatilag az éhhalál fenyegeti, szörnyűség és rettenet, amit ez a kormány tesz, pontosabban nem tesz a szépkorúakért, kivéve a köztársasági elnököt ugyebár, aki idő előtt és nyilvánvalóan érdemtelenül kapja majd kiemelt járadékát. Az interjú készítője leplezetlen demagógiával, Áder János majdani nyugdíjának hírével adja meg az alaphangot, s az első négy kérdés nem is foglalkozik mással, mint prolihergeléssel a köztársasági elnök járadékával:

Újságíró: A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke a héten azért tartotta elfogadhatatlannak az elnöki nyugdíjat, mert szerinte Áder János soha nem foglalkozott a munkavállalók gondjaival. A nyugdíjasokkal igen?

Juhász László: Velünk sem. Sem nála, sem más állami vezetőnél nem látunk érdemi teljesítményt a magas jövedelem mögött.

Logikus, nem? E szerint csak az kaphat magas nyugdíjat, aki a munkavállalók vagy a nyugdíjasok gondjaival foglakozott – mint gondolom Juhász László –, és akiről „ők” eldöntik, hogy kiváló a teljesítménye – mint gondolom Gyurcsány Ferenc –, egy jobboldali kormány köztársasági elnöke viszont menjen a sóhivatalba. És persze azok is, akik alkalmasint több száz millió forintos járadékot fizetettek, emellett hosszú szolgálati idővel rendelkeznek. Megjegyzem, Magyarországon mindössze 106 ember nyugdíja haladja meg az egymillió forintot, így e téma mentén, társadalmi igazságosságon elmélkedni nettó hergelés. Persze ez is a cél, hergelni az arra fogékony réteget, amely köztudottan a teljesítményéről és a társadalom felé tett szolgálatairól híres.

Aztán megtudhatjuk azt is, hogyan vették el pontosan Orbánék az idősek nyugdíjának negyedét:

Az elmúlt tíz évben a nyugdíjuk negyedét elveszítették az idősek, mert a bérek emelkedését nem veszik figyelembe az éves nyugdíjemeléseknél.

Szóval, nem azt történt, amit a címben állít a Népszava, hogy teszem azt Juliska néni 120 ezer forintos nyugdíját 90 ezer forintra csökkentette az Orbán-kormány, hanem azt állítja Juhász, hogy a nyugdíjak nem emelkedtek úgy, mint ahogy szerinte kellett volna. De ezt az állítást is érdemes összevetni a valós adatokkal, amelyeket a KSH szolgáltat, így az aggregált helyettesítési rátát kell szemügyre vennünk; azt, hogy a magyar nyugdíj mennyiben képes helyettesíteni a keresetet. Ez a ráta a 65–74 éves korcsoport medián egyéni bruttó nyugdíjának és az 50–59 éves korcsoport medián bruttó keresetének hányadosaként jön ki, s bár 2016-ban 67%-ról 64%-ra csökkent, de még így is 6 százalékponttal az európai uniós átlag felett maradt. Plusz Magyarországon a nyugdíj adó- és járulékmentes, ezért a mutató hazánkban a nettó nyugdíj és a bruttó jövedelem hányadosa. Így a nyugdíj tényleges keresetpótló képessége erősebb a mutató értékénél.

Mindezzel együtt magáról a nyugdíjrendszerünkről, annak részleteiről, vélt vagy valós hibáiról lehet és érdemes is legitim vitát folytatni, de ez közel sem azt jelenti, hogy színtiszta politikai célból ordas nagyokat hazudunk. Az interjú pikantériája egyébként a következő kérdésben és válaszban csúcsosodik ki:

Az ajándékozást megalapozó jogszabályok nagyon súlyos pénzügyi válsághelyzetben születtek. Miért kell ezeket ma is fenntartani?

Semmi nem indokolja. Ráadásul a nyugdíjprémium mára elértéktelenedett, mert az akkor 80 ezer forintos átlagnyugdíjra számolták ki, ami közben a duplájára nőtt.

Szóval, a példátlan GDP növekedés következtében hamarosan kifizetendő példátlan nyugdíjprémiumot – amely törvényi szabályozását egyébként a szocialista kormány fektette le, csak hát akkoriban a nyugdíjprémium csupán elméletben, papíron volt ismert, ellenben elvették a 13. havi nyugdíjat – Juhász László kevesli, egyúttal viszont elárulja, hogy az átlagnyugdíj a duplájára nőtt. Tudják, az, aminek Orbánék elvették a negyedét.

És itt jön a képbe Németh Péter, aki most, hogy dübörög a vita szabadságáról szóló Tranzit fesztivál – ahol épp rekordok dőlnek meg mind a résztvevők, mind a nézők tekintetében – publicisztikájában azt fejtegeti, hogy Orbán csúfos kudarcot vallott azon az ominózus miniszterelnöki vitán Gyurcsánnyal szemben, s azóta egyfolytában csak eliszkol a megmérettetések elől, sőt, alattvalóitól is ezt várja el (na még egyszer, lásd Tranzit), de az igazi baj mégis inkább az,

hogy másfél évtizede folytatja és folytattatja a szellemi kútmérgezést Magyarországon. Pedig már teli vagyunk méreggel.

Németh Péter szerintem nem olvas Népszavát, talán még a saját cikkeit sem.

Az értelmes, érvek mentén történő vitának ugyanis vannak elemi feltételei, amelyet jórészt épp az ellenzéki résztvevők nem tudnak/akarnak teljesíteni. Például nem árt, ha mindkét fél evidenciaként tekint arra, hogy az előttük álló asztal, egy asztal, s a széknek, amin ülnek, négy lába van. Úgy nem lehet értelmes vitát, pláne szakpolitikai disputát folytatni, ha az egyik fél szemrebbenés nélkül hazudik, s teátrális görögtűzzel, no meg hamis adatokkal operálva téveszti meg a laikus közönséget. Ami a későbbiekben ki is derült Gyurcsányról – és azóta még hány ellenzéki politikusról! –, de persze ez mit sem zavarja a hű csatlós médiát, esetünkben a Népszava egykori főszerkesztőjét.

Megjegyzem, számos ellenzéki sajtómunkás módszerei hasonlóképp vitathatóak, ezt bármely kormányinfón vagy akár nemzetközi sajtótájékoztatón észlelheti, aki vájt füllel hallgatja a kérdéseknek álcázott politikai állásfoglalásokat. Ugyanis ha egy kérdés úgy hangzik el, hogy ügyes árukapcsolással egyben hamis állítást is megfogalmaz, annak célja nem az etikus újságírói viselkedés gyakorlása, illetve a tájékoztatás, hanem színtiszta provokáció és lejáratás. Például:

Kiszivárgott értesülések szerint tegnap Orbán Viktor ártatlan kiscicák vérében fürdött a Karmelita kolostorban, majd ugyanott zárt ajtók mögött találkozott a piréz külügyminiszterrel, de a piréz delegáció csak később csatlakozott hozzájuk. Lehet tudni, hogy pontosan mi hangzott el ezen a megbeszélésen?

Nem mindegy tehát, hogy a kérdező újságíró vagy a vitát vállaló politikus milyen eszközökhöz nyúl célja elérése érdekében. Képzeljük csak el, mi történne, ha egy bokszmeccsen az egyik kesztyűvel, a másik meg késsel szállna ringbe! A sportban persze szigorú szabályok kötik a versenyzőket, nagyon helyesen, s azok be nem tartása, az etikátlan, becstelen viselkedés végzetes következményekkel jár. De a politikában vagy a médiában?

Szemrebbenés nélkül, egymásra licitálva zajlik a hitelét vesztett összefogás egyre gátlástalanabb hazudozása, propagandamédiájuk harsány szalagcímekkel díszített sátra alatt. Mint a vízfolyás – tisztelet a kivételnek. És ha valami, hát ez a kútmérgezés.

Kiemelt kép: Shutterstock