Nem kétséges, ideje lenne átnevezni az Emberi Jogok Európai Bíróságát. A helyes megnevezés ez lehetne: Bűnözői Jogok Európai Bírósága. A változtatás jogosságát nemrégiben az egyáltalán nem tiszteletre méltó testület néhány döntésével maga érdemelte ki.

A magyar Igazságügyi Minisztérium közleményben ismertette a bíróság botrányos döntését, melyben négy tényleges szabadságvesztésre ítélt kegyetlen bűnöző esetében hozott a magyar államot elmarasztaló határozatot. Íme a közlemény:

„Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2021. június 17-én ítéletet hirdetett négy tényleges életfogytiglani szabadságvesztését töltő magyar állampolgár ügyében benyújtott három kérelem tárgyában, mely szerint a Magyar Állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Az EJEB a Magyar Állam jogsértésén túl két kérelmezőnek perköltségként 2000 eurót ítélt meg.
A kérelmezők súlyos bűncselekmények elkövetői voltak. Az első kérelmezőt nyereségvágyból elkövetett emberölés, illetve bűnszervezetben elkövetett fegyveres rablások elkövetése miatt ítélték el, míg a második és harmadik kérelmezőt hat személy, – köztük egy négy és fél éves gyermek – különös kegyetlenséggel, rasszista indíttatásból és bűnszervezetben történő meggyilkolása, valamint számos kapcsolódó bűncselekmény (fegyveres rablások és lőfegyverekkel kapcsolatos bűncselekmények) elkövetése miatt ítélték el. A negyedik kérelmezőt haszonszerzés céljából, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés többszöri kísérlete, valamint több rendbeli rablás és testi sértés miatt ítélték el.
Az ítélet nem végleges, de következtében sérülhet hazánk szuverenitása, ugyanis a döntés szembe megy a magyar büntetőpolitika szigorával. Ezért az Igazságügyi Minisztérium Magyarország Kormánya nevében a mai napon kérte az ügynek a Bíróság Nagykamarája elé terjesztését és az ítélet felülvizsgálatát.
A magyar büntetőpolitika vívmányai magukért beszélnek, melynek köszönhetően hazánk a világ legbiztonságosabb országai közé tartozik. A Kormány az érintett bűnelkövetők esetében továbbra is kizárja a hatályos szabályozás szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, továbbá ragaszkodik ahhoz, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés valóban az elítélt élete végéig tartson és szabadlábra helyezhetőségének vizsgálatára kötelező kegyelmi eljárás keretében leghamarabb csak 40 év elteltével legyen lehetőség.
Kiadó: Igazságügyi Minisztérium”

Leszámítva azt az „apróságot”, hogy a fent nevezett bíróság durván megsérti az ítélkezés szabadságát, beavatkozik a magyar jogrendbe, tehát ezt mellőzve egyértelműen kimondható: ítéletükkel a bűnözők és nem az áldozatok mellett áll ki.

Tudjuk, hogy az úgynevezett liberalizmussal fertőzött nyugati joggyakorlat – nem csak az emberi jogok területén – már régóta nélkülözi nem csupán az észszerűséget, de a tisztességet is. Gondoljunk csak azokra az ítéletekre, melyekben felmentenek nőket erőszakoló migránsokat (persze ha őshonos az elkövető, ne számítson enyhe ítéletre), sőt gyilkosok is könnyen megúszhatják, ha bevándorlók (zavart volt az elméjük???), de ám tegyék csak. Kinek-kinek emberi joga, hogy elvágassa saját nyakát. (Még mielőtt bármit belemagyaráznának ebbe a félmondatba, csökkent szellemi képességű és durván rosszindulatú libsiknek lefordítom: ki-ki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja, tehát a félmondat átvitt értelmű!)

Ahhoz azonban már senkinek, még egy európai emberjogi bíróságnak sincs joga, hogy a mások életével tegye ugyanezt. Főképpen nem a miénkkel, mert ha rajtuk múlna, a gyilkosok nem sokáig maradnának rács mögött. Mert ugye azoknak is vannak emberi jogaik.

Szerintem a gyilkosnak ilyen nincs. Aki képes elvenni mások életét – bármilyen okból -, az tettével kiírta magát az emberek közül.

Márpedig emberi joga csak az embernek lehet.