Poznańiként kiemelten fontos számomra az 1956-os antikommunista felkelés, amely szülővárosomban kezdődött júniusban, aztán októberben igazán heroikus és tragikus méreteket ötlött Magyarországon. Akkoriban a lengyelek (köztük pedig nagy számban éppen a poznańiak) kiálltak a magyarokért, adományokkal, pénzzel, saját vérükkel igyekeztek segíteni a bajba jutott barátokon – meséli Joanna Urbańska , a budapesti Lengyel Intézet igazgatója, akivel az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásakor is komoly hangsúlyt kapó magyar-lengyel kapcsolatokról, a két nép közös szabadságszeretetéről, egymás iránti szolidaritásáról és a még megtekinthető Lem100-kiállítás fogadtatásáról beszélgettünk.
– 1981 őszén magam is vásároltam egy kis, magyar és lengyel zászlót ábrázoló jelvényt a budapesti Lengyel Intézetben, amelyet kitűzve a Szolidaritás Szakszervezet melletti kiállásunkat demonstráltuk. Nem sokkal ezután egy 1956-os megemlékezésem miatt elvittek a rendőrök. Számomra tehát véglegesen összekapcsolódik 1956 és 1981, a lengyel és a magyar szabadságküzdelem ügye. Mennyiben észlelhetők ezek a kapcsolódások akár a korábbi időszakok lengyelországi művészeti alkotásaiban, akár a kortárs lengyel művészetében?
– Nekem is van ilyen jelvényem, bár csak a 2000-es években tettem rá szert, amikor a lengyel-magyar szolidaritás demonstrálása már békés körülmények között töerténhetett meg. 1981-ben még pici gyermek voltam, de emlékszem a hadiállapot kétségbeejtő, nyomasztó légkörére. A szabadságszeretet népeink közös vonása, többek között emiatt is értjük olyan jól egymást. Példátlan barátságunk az érték- és sorsközösségre épül. Poznańiként kiemelten fontos számomra az 1956-os antikommunista felkelés, amely szülővárosomban kezdődött júniusban, aztán októberben igazán heroikus és tragikus méreteket ötlött Magyarországon. Akkoriban a lengyelek (köztük pedig nagy számban éppen a poznańiak) kiálltak a magyarokért, adományokkal, pénzzel, saját vérükkel igyekeztek segíteni a bajba jutott barátokon. A szabadság, a szabadságküzdelem mindig is különösen fontos témának számított a lengyel művészetben, számtalan remek irodalmi, képző-, fotó- és filmművészeti alkotást ihletett. A Lengyel Intézetben rendszeresen mutatunk be ilyen műveket, főleg a fontos történelmi események évfordulóikor.
– A szovjet megszállás éveiben magyarországi szemmel a látásmód bővítését (többek között Krzysztof Zanussi és más lengyel rendezők filmjei által), egy izgalmas, szabadságszerető nép megismerését jelentette itthon sokak számára Lengyelországba utazni, a másik, a kommunizmussal bátran szembehelyezkedő nép hazájába. Intézetének vezetőjeként hogy tapasztalja, mi maradt meg mára ebből a rokonszenvből?
– Ez a rokonszenv még most is nagyon élénk az úgynevezett autóstoppos generációban, melynek tagjai számos szép ifjúkori emléket ápolnak az 1970-80-as években tett lengyelországi utazásaikról. Nekik személyesen adatott megtapasztalni a magyar-lengyel barátság páratlan erejét, méghozzá nagyon drámai, olykor tragikus időkben. Azóta jelentősen megváltoztak a körülmények, a mai fiatalok teljesen más világban élnek, másfajta veszélyekkel és izgalmakkal állnak szembe, mint a nagyszüleik nemzedéke. A Lengyel Intézet különös gondot fordít arra, hogy azért ők is saját életükben átélhessék a magyar-lengyel barátság fontosságát és magukénak vallják annak eszméjét. Bemutatjuk nekik, hogy a nemzeteinket összekötő kapcsolatok univerzális, maradandó értéket jelentenek, nemcsak a magasztos szimbólumok szintjén, hanem egészen hétköznapi, pragmatikus dimenzióban is. Olyan értéket, amely új lehetőségeket teremthet számukra akár a továbbtanulás, akár a szakmai karrier szempontjából. Ennek köszönhetően a közmondásos magyar-lengyel barátság nem válik szépen zengő, de puszta közhellyé, hanem újra és újra konkrét, aktuális tartalommal töltődik meg. Hiszen számtalan lehetőség nyílik a két nép közti együttműködésre a kultúra, a tudomány, a gazdaság, a turisztika és rengeteg egyéb civil aktivitás területén.
Joanna Urbańska – Fotó: hirado.hu
– Hogy látják Magyarországot ma Lengyelországban, milyen kép él hazánkról, ha ide látogatnak, milyen célból teszik?
– A lengyelek nagyon szívesen látogatnak Magyarországra, többnyire turisztikai célzattal, de egyre jobban virágoznak a kulturális, tudományos és gazdasági kapcsolatok is. A legmagasabb szintű politikai, bilaterális relációk kiválóan alakulnak. Ennél is fontosabbnak tartom azonban azt, hogy számtalan lehetőség nyílik az alulról szerveződő, ember és ember közti kapcsolatok létrejöttére és ápolására. A lengyelek testvérnemzetként tekintenek Magyarországra. Ez abban is megnyilvánul, hogy igen nagy érdeklődést tanúsítanak a magyar kultúra és történelem iránt. Az évszázadok folyamán a magyarok már többször bebizonyították, hogy még a legdrámaibb helyzetekben is számíthatunk segítségükre. A lengyel nemzet emlékezete hálásan őrzi annak számos példáját.
– Stanisław Lem születésének századik évfordulója alkalmából nagyszabású rendezvénysorozattal, kiállítással, előadásokkal, filmvetítéssel emlékeznek meg a budapesti Lengyel Intézetben is. Milyen volt a fogadtatása a rendezvénysorozatnak, hogy érzi, be tudja ma is fogadni a hazai közönség a régebben Magyarországon igen népszerű Lem munkásságát?
– Lem zsenialitása abban is rejlik, hogy rendkívül mély, filozofikus jellegű mondanivalóját időtlenül eredeti, sziporkázó, szellemes humorral fejezi ki. Emiatt az ő intelligens, vicces és meghökkentően aktuális művei napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek a magyar olvasók körében. Az író születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett eseménysorozatunk pompásan sikerült. A rendezvényen fergeteges hangulat uralkodott. Voltak meglepetések, ajándékok, pezsgőkoccintások és minden más, ami egy sikeres születésnapi bulihoz kell. A Lengyel Intézetben még október végéig lesz látható egy fantasztikus tárlat, amely Lem könyveihez készült illusztrációkból áll. Mindenkit nagy szeretettel várunk és jó szórakozást kívánunk a kiállítás megtekintéséhez!
Forrás: hirado.hu
Címlapkép: MTI
