A Csók István Képtárban nyílt meg szombaton Szabó Ákos életmű kiállítása „Egy európai magyar” címmel. Szabó Ákos festőművész, grafikusművész a kortárs európai és magyar képzőművészet korszakos, kiemelkedő alkotója. A Csók István Képtárban három nagyméretű teremben több mint száz alkotása látható átfogva a művész teljes életművét – adta hírül a szekesfehervar.hu.
A tárlat, amely a korai munkáktól az életmű gerincét adó főműveken át a legutóbbi alkotásokig válogat, egészen 2022. január 31-ig látható a Csók Képtárban.
Szabó Ákos Franciaországban élő magyar festőművész, grafikusművész nyolcvan éve a művészet bűvöletében él. 1960-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, mestere Bernáth Aurél volt. 1965-től Párizsban, 1995-től Normandiában él és alkot. A hatvanas évektől a szürnaturalisták meghatározó képviselője, a hetvenes évekre rendkívüli felkészültségű virtuóz tudású alkotóvá válik Párizsban. A nyolcvanas évektől nagy jelentősége van a bibliai témáknak a munkáiban. A szakrális realizmus kiemelkedő alkotója. Remek portréfestő, „festői érdeklődésem középpontjába kezdettől fogva az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi arcot állítottam” – vallja.
„Tudományt és művészetet nem lehet egyszerre definiálni, mert nagy dolgok: nincs definíció, mely őket kimerítené. Íme azonban egyik oldaluk: ők a világról való Tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamrái, a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőle leülepedett fogalmak drága gyűjteménye.” – idézte Babits Mihály gondolatait a tárlatnyitón Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, kiemelve, hogy Szabó Ákos, az európai magyar festő és grafikus műveit az 1964-es Téli tárlat után láthatjuk újra itt Székesfehérváron, a Csók Képtárban, ahová a festő művei „hazatértek”.
Cser-Palkovics András polgármester köszöntőjében a művész Búcsú című képére hívta fel a figyelmet, amit 1964-ben Székesfehérváron láthatott a közönség a Téli tárlaton: „Szimbolikus, izgalmas és érdekes, hogy fent, az emeleten ez az alkotás köszönti a látogatót 2021 „majdnem telén”, amikor a mű és a művész is visszatért Székesfehérvárra” A polgármester köszönetet mondott a kiállításért Szabó Ákos festőművésznek, Tóth Norbert kurátornak, a Szent István Király Múzeumnak, valamint azoknak a külföldi gyűjteményeknek is, akik rendelkezésre bocsátották az alkotásokat. Cser-Palkovics András polgármester arra buzdította a fehérváriakat, hogy minél többen tekintsék meg a január végéig látható izgalmas, sokrétű kiállítást.
„A kiállítás arról győz meg bennünket, hogy mégsincs a festészetnek vége..” – emelte ki ünnepi beszédében L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. „Hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, hogy véget ért az a korszak és az a világ, amikor volt a festészetnek értelme és lényege. Ezt sok dolog miatt gondoltuk így.. egyrészt volt a magyar képzőművészekben és a világ képzőművészeiben egy óriási félelem a fotográfia megjelenésekor, aztán persze látjuk, hogyan vált a fotográfia önálló művészeti területté és azt is, hogy a 20.század elején hogyan szűnt meg az egységes kánon valamennyi művészeti ágban” – idézte fel L. Simon László, aki szerint a mai kiállítás arról győz meg bennünket, hogy igenis van visszatérés és nemcsak a festészetnek nincsen vége, hanem a figurativitásnak sincs, mint ahogy az irodalomban sem szűnt meg a történetmesélés, mert „mindig lesznek újabb történetmesélők, újabb történetek és mi elementáris erővel fogunk vágyni arra, hogy megismerjük mások történeteit, és megismertessük másokkal a sajátunkat”.
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója külön méltatta Tóth Norbert kurátori tevékenységét is: „Tóth Norbert munkája elsősorban arról szól, hogy mutassuk fel azt a XX. század második felének művészetéből, ami méltatlanul elkerülte a figyelmet.. Tisztában van azzal, hogy mérhetetlen adósságunk van magunkkal szemben, mert az a fajta kurátori szemlélet és művészettörténeti tevékenység, ami uralja hosszú évtizedek óta az európai műkritikát, kiállításrendezést és műtárgykereskedelmet, egy sor dolgot nem engedett be és ezt azzal a hamis állítással spékelte meg, hogy ami a figuratív festészet jegyében a XX. század második felében megszületik, az kevésbé értékes, mint ami a nonfigurativitás jegyében született” L.Simon László hozzátette, hogy ezzel nem a nonfigurativitás ellen beszél, hiszen nagy rajongója számos olyan kortárs művésznek, akik a vásznat egészen máshogy tölti ki, mint ahogy Szabó Ákos teszi.
A teljes cikk ITT olvasható
Fotó: szekesfehervar.hu
