December 6-án ünnepeljük Szent Miklós püspök ünnepét. A gyerekek, a hajadonok, az utazók, a zarándokok, hajósok és a kereskedők patrónusa a katolikus és az ortodox egyház egyik legnépszerűbb védőszentje.
Szent Miklós élete
Életéről kevés hiteles történelmi adat maradt fenn. Feltehetően Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában tehetős család gyerekeként. Egyes források szerint felnőttkorára a papi hivatást választotta, 19 évesen szentelte pappá nagybátyja, Patara akkori érseke. Később Myrában, Anatólia fővárosában telepedett le. Nem volt 30 éves, amikor a város egy égi jel hatására püspökévé választotta. Tisztségét öt évtizeden keresztül töltötte be, állítólag részt vett az első niceai zsinaton is Kr. u. 325-ben.
A róla szóló legendák szerint vagyonát a szegények között szétosztotta. Életét a jótékonykodás, a bajbajutottak és a gyerekek védelme jelentette. Cselekedetei révén hamar a szenteknek kijáró tiszteletben részesült még életében. A hagyomány szerint Kr. u. 342. december 6-án halt meg Myrában. A nyugati keresztény kultúrkörben a 10. századtól tartják ezt a napot.
Legendái és tisztelete
Első írásos említése a 13. században keletkezett Legenda Aureában (Arany Legenda) található. Ebben püspökké választásának története mellett több csodás legendát is neki tulajdonít az utókor. Leggyakrabban említett csodatettei közé tartozik, amikor viharba került hajósok életét mentette meg. Azóta az utazók, a tengerészek, de még a kereskedők és a zarándokok védőszentje. Szintén neki tulajdonítják annak legendáját, amikor egy a városában élt hentes három kisgyereket ölt meg: Miklós azonban leleplezte bűnét az áldozatokat pedig feltámasztotta. Ezért ő a gyerekek és a diákok védőszentje is.
A nevéhez fűződő leghíresebb történet szerint élt városában egy elszegényedett nemesember, akinek három lánya volt. Miután nem tudta férjhez adni őket, a hajadon örömlányok sorsa várt rájuk. Miután a püspök megtudta az esetet, az éj leple alatt arannyal teli erszényt dobott be a nemesember ablakán. Lányai így megmenekültek a rájuk váró szomorú sorstól és férjhez mentek.
A hagiográfusok szerint ezek az elbeszélések más, vélhetően a 6. században élt szentek vonásait is tartalmazzák. Így a szentek életével foglalkozó tudósok szerint Miklós püspököt már a 6. században is tisztelték Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban. Legendája is ekkor keletkezhetett a görög kultúrkörben. Innen terjedt el később a szláv és az orosz egyházban. Az ortodox egyházban ma is nagy tiszteletnek örvend, az ikonosztázokon is mindig megjelenik. Egykor Oroszország fő patrónusa volt.
Hagyománya az európai kultúrkörben
Tisztelete az európai kultúrkörben csak lassan és később terjedt el. A 9. században egy római bazilikában már élt tisztelete. 1087-ben itáliai kereskedők révén bukkantak fel relikviái az olaszországi Bari városában. Ennek hatására lett Európa-szerte ismert a Miklós-tisztelet. Így Németországba a 10. század végén került, Franciaországba és Angliába a normannok vitték el a 11. század végén.
Németországban kultusza később egybefonódott azzal a helyi szokással, hogy ünnepén a polgárok ajándékokat osztottak szét a gyerekek között. A később hagyománnyá vált szokás elterjedt, kezdetben Angliában, majd az egész kontinensen. Magyarországon a 19. század közepén jelent meg.
Egyes források szerint a gyerekek december hatodikai ajándékozásának szokása vélhetően a 11. században alakult ki. A fent említett három megölt gyerek történetét később dramatizálva jelenítették meg. A december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki végül a gyerekek meglátogatásának és ajándékozásának hagyománya. Más források azonban a hajadon lányok megsegítésének történetét tartják az éj leple alatt tett ajándékozás eredetének.
Szent Miklós tisztelete számos változáson ment át az évszázadokon keresztül. Az egykor élt szegényeket és bajbajutottakat megsegítő püspök alakja mára nehezen vehető ki a Mikulást nagy szakállal és piros ruhában ábrázoló alakból. Ünnepe mára fontos része az adventi időszaknak. Hagyománya pedig fontos üzenetet hordoz a ma embere számára is.
Forrás: Diós István: A szentek élete, MTI, Magyar Kurír
