Az abortuszpárti szervezetek sötét múltja

Maga Sanger híressé vált eugenikai nézeteiről is. Úgy vélte: ő arra törekszik, hogy „segítsék a versenyt az alkalmatlanok felszámolása felé”. Ő eugenistaként a nők önmaga iránti kötelességét tekintette az állam iránti kötelességnek is. Elgondolása szerint a női nem szaporodási funkciói határozzák meg legjobban a kedvező időpontot és feltételeket – vagyis azt, amikor a gyermeket világra kell hozni. Az eugenikát rassz alapon kötötte össze a szigorú bevándorlási politikával, valamint szorgalmazta a születésszabályozási módszerekhez való szabad hozzáférést, a „józan gondolkodásúak” teljes családtervezési autonómiáját, valamint a „súlyosan visszamaradottak” (angol szóval retarded) kötelező szegregációját vagy sterilizálását. „Mi megvédjük a meg nem születetteket a saját alkalmatlanságuktól” – vallotta a Planned Parenthood alapítója.

Teddy Roosevelt, korábbi amerikai elnök pedig 1913-ban ezt írta: „A társadalomnak nem dolga lehetővé tenni a nyomorékoknak, hogy tovább szaporítsák a fajtájukat.” Woodrow Wilson még elnöki időszaka előtt, 1907-ben támogatni kezdte a Down-szindrómások kötelező sterilizálását, valamint négy évvel később – kormányzói minőségben – aláírt egy kötelező sterilizálásról szóló törvényjavaslatot.

A politikusi törekvések hátterében a tudományos élet korábbi, és tovább gondolt felfedezései is ott álltak – írja ifjabb Lomnici Zoltán az alaptörvény blogon.

A 19. században Charles Darwin világhírű brit tudós azt a lényeges megállapítást tette, hogy a természetes szelekció hatására tökéletesednek a fajok – ez a világon széles körben elterjedt, és elfogadottá vált evolúcióelmélet egyik alaptétele –, amely elmélet nagyban hatott az eugenistákra. Ez értelmezhető volt egyrészt az ún. pozitív eugenika tekintetében (tkp. a tökéletesek szaporodását kell elősegíteni), ugyanakkor a főleg a 20. század első felében sokfelé elterjedt ún. negatív eugenika képében is, amely a bizonyosan genetikai ártalomban szenvedő személyek születéskorlátozását propagálta a nők, asszonyok felvilágosítása révén. Amint az tette a Planned Parenthood is.

1931-ig az Egyesült Államok huszonhat tagállamában fogadtak el sterilizációs törvényt, amelynek alapján a gyengeelméjűek és a bizonyos elmebetegségben szenvedők – nem paradox, hanem valóban ellentmondásos módon: saját akaratukkal – meddővé tehetők voltak.

Emellett Svédországban és Dániában is sterilizációs törvényeket fogadtak el. A hitleri Harmadik Birodalomban, 1933-tól hamar törvénybe iktatták a kötelező sterilizációs törvényt, majd nem sokkal ezután a teljes házassági tilalmat is a genetikailag sérült egyénekkel.

A nácizmussal való összekapcsolódás később nagyban meghatározta az eugenika mint irányzat későbbi sorsát, így az elmúlt évtizedekben egyre vállalhatatlanabb társadalompolitikai nézetté vált. Voltak államok, ahol azonban ez a folyamat lassabban ment végbe: például Svédországban például 1934-től egészen az 1970-es évek közepéig hatályban volt egy sterilizációs törvény, amely alapján beleegyezés nélkül tehettek meddővé mentálisan sérült embereket.

Napjainkban a „rasszhigiéné”, a kevésbé megfelelőnek tekintett emberek születésszabályozása maga már nem, ugyanakkor a Föld soha nem látott népesedése élénken foglalkoztatja a világ gazdasági és értelmiségi elitjét. A szaporodás és túlszaporodás kérdése azonban összefüggést mutat a rasszkérdéssel is (például a feketék és fehérek relációjában), illetve azzal a ténnyel, hogy ma jórészt a világ kevésbé fejlett részein jellemző a magas termékenység. Pár éve

a Times című brit lap írt arról, hogy az amerikai Bill Gates más milliárdosokkal tartott titkos találkozót, ahol többek között Michael Bloomberg és Soros György üzletemberek jelenlétében kerestek, illetve vetettek fel megoldásokat a „túlnépesedés problémájára”.

Gates úgy látta, igenis problémát jelent a fejlődő országok kapcsán a gyorsan növekvő népesség, és ha mindez továbbra is így marad, akkor ez azt is jelentheti, hogy ezeket a gyerekeket nem lehet megfelelően táplálni, beoltani vagy oktatni (a szavait lefordítva: mind testi, mind szellemi értelemben képessé tenni őket a teljes életre). Bár elterjedt róla különösen a közösségi médiában, nincsen rá egyértelmű bizonyíték, hogy Bill Gates maga támogatná az eugenikát. Amikor pedig a népességnövekedés problémáit vetette fel, Gates azt mondta, hogy ő támogatja az egészségügyi ellátáshoz és a fogamzásgátláshoz való hozzáférést.

Az eugenikát tápláló, fűtő rasszizmus azonban tovább él ma is, és sajnos jelentős nemzetközi támogatást is kap NGO-hálózatok formájában. A nem egyszer kifejezetten fehérellenes éllel is operáló, elvileg kisebbségek iránt „emberi jogilag” elkötelezett egyes mozgalmak, irányzatok az ösztönös távolságtartás vagy akár a gyűlölet tudatosítását is megengedik a gyakorlatban. A tengerentúl útjára indult és Európában is ható BLM-mozgalom kifejezetten bőrszín alapján tesz különbséget emberek (feketék és fehérek) között, a rasszizmust tápláló előítéletek kiterjesztését több társadalmi csoportra is megengedi (lásd Trump-ellenes zavargások) – olyan reflexeket is kialakítva, amelyek persze nem feltétlenül társulnak fizikai erőszakkal és agresszióval. A fehérek irányában azt is tudatosítaná, hogy már semmi értelme küzdeni az ilyen „új Amerika” ellen, és ha ez a szemlélet közpolitikai szinteken is általánosan elfogadottá válik, akkor idővel – értelemszerűen – áthathatja majd a népesedési, a reproduktív egészségügyi és szociális politikák szellemét és állami gyakorlatát is.