A posztmodern baloldal és a politikai iszlám között érdekközösség jött létre, történelmi távlatból nézve ez az együttműködés azonban csak rövidtávú lehet. Miért?
A baloldal lassan két évszázada azért küzd, hogy felszámolja az európai kultúrát és kipucolja a közéletből a kereszténységet (a vallásosságot is, úgy általában) – jóllehet az szerves része Európának a 4. század óta. Az iszlám pedig terjeszkedni akar, és politikai képviseletre van szüksége a megszállandó területeken. Ráadásul az iszlám ki akarja szorítani az összes többi vallást – így az ateizmust is. A szekuláris állam kifejezetten az ellenségük. A két nézetrendszer ezért hosszú távon kölcsönösen veszélyt jelent egymásra.
Hogyan jött létre mégis a stratégiai szövetség?
A magyarázat a baloldal válságában rejlik: Európában a munkásság helyzete jelentősen javult a 20. század során. Megerősödött az érdekképviselet, létrejöttek az atyáskodó szociális államok. Az ipari társadalom azonban átalakult információs társadalommá, a proletariátus pedig létszámában lecsökkent – s vele együtt a politikai súlya is. A klasszikus baloldal ennek következtében téma nélkül maradt és ezért új agenda után kellett néznie, így váltak számukra politikai célcsoporttá (mások között) a bevándorlók is.
A másik oldalról nézve pedig a képlet úgy néz ki, hogy az iszlám ismét meg akarja hódítani Európát. Ehhez számbeli fölénybe kell kerülniük – ez a folyamat spontán módon is zajlik, de közismerten dolgoznak is rajta. Az iszlámnak politikai szövetségeseket kell találna céljai eléréséhez és ez nem is lehet más mint a baloldal, akinek pedig szavazók kellenek.”
Pogrányi Lovas Miklós / Facebook
Forrás: Lovas Boróka
