A konzervatívok közösség-kovácsolási szándéka szembetűnő, a „függetlenek” pedig szignifikánsan a kormány és főleg a kormányfő lejáratásában járnak elöl.
A szűken vett szakmai érdeklődésemen (gazdaságpolitika) túl, de részben amiatt is, rengeteg írott médiaterméket próbálok áttekinteni nap mint nap. Nagyjából 15-15 online webhelyről van szó. Az egyik tizenöt inkább jobboldali, illetve konzervatív (ezeket a másik tizenöt szerzői jórészt propagandasajtónak nevezik), a másik tizenöt pedig önmagát függetlennek tartja (a kormánytól, és az első tizenöttől valóban függetlenek, az erősen kifutófiú-kifutólány szerepet az esetek többségében itt most ne firtassuk).
Egy-egy hetilap elvileg túlléphet a hírek napi rezdülésein, és tendenciákat, íveket is bemutathat, noha a lapzárta sokszor felér egy katasztrófával. Magyarországon immár 32 éve, tehát a politikai fordulat óta egyre nagyobb feszültségeket tükröznek a szekértáborok indulatos vitái, amelyek mára már szinte elviselhetetlenné váltak. Ezek lenyomatai a kiválasztott hetilapok (Élet és Irodalom, Magyar Narancs, Mandiner, Magyar Demokrata) hasábjain is tükröződnek. Két balliberális és két konzervatív médium. E folyóiratokat ismerem a legjobban hosszú évek óta.
Érdekes párhuzam figyelhető meg a kiválasztott lapokat illetően. A Magyar Narancs és a Mandiner inkább a harmincas-negyvenes korosztály hangján igyekszik megszólalni, az ÉS és a Demokrata nyelvezete – más-más feltételezhető okokból – jóval közelebb áll az idősebbekhez. Az ÉS-nél ehhez hozzájárul az is, hogy a leggyakoribb szerzők és a szerkesztőség oszlopos tagjai maguk is a hetedik X környékén járnak, és többségükben a megkérdőjelezhetetlenségüket is sugallják. A gyakorlott olvasó egy adott cikk k. mondata után jó eséllyel tippeli meg a k+1. mondatot. A Demokrata pedig egyfajta Kincses Kalendárium funkciót is ellátva a tények elbeszélésével operál nem titkolt ideológiai köntösben. A konzervatívok közösség-kovácsolási szándéka szembetűnő, a „függetlenek” pedig szignifikánsan a kormány és főleg a kormányfő lejáratásában járnak elöl.
Örvendetes, hogy különösen a Mandiner és a Magyar Narancs esetében az elmúlt években jó néhány kiváló fiatal újságírót ismerhettünk meg.
A Demokrata és a Mandiner a normál cikkvilágukon túl az elmúlt évek kormányzati eredményeinek bemutatásával is készült a választásokra, hangsúlyozva az értelmezésük szerinti téteket. A Mandiner a front két oldalán álló egy-egy tiszt nyílt vitáját bemutató írásokkal is operálva menetelt, az ellenzéki összefogás kritikájának „mélysége” meg sem közelítette a balliberálisok sokszor hisztérikus vádjait.
Vegyük elő a választás utáni első megjelenést, és tallózzunk a nevesített vagy nem nevesített vezércikkekből.
Magyar Narancs: „Vajon tudta-e a haza, hogy mit művelt április 3-án – saját magával, a becsülettel, és személy szerint mivelünk? Midőn kiszolgáltatja mindhárom felsoroltat a kétharmados legények kénye-kedvének? Hogyan és miért csúszott ki az ellenzék lába alól a talaj? Nos, ennek fő okait a kormány háborús propagandájában és a választási pénzszórásban jelölnénk meg. […] A kormánypárt […] ügyesen kiszámolta azt is, hogy kit mennyivel lehet a támogatására bírni. Az ún. bizonytalanok közül kit egy zsák krumpli, kit a pár ezer forintos nyugdíjprémium, kit a több százezres adókedvezmények győztek meg arról, hogy a FIDESZ törődik velük” (a szerk.) A címlapon fő idézet egy cikkből: „Csak a teljes szembehelyezkedés, a nyílt konfrontáció.”
És most lássuk az ÉS-t Széky Jánost és Kovács Zoltánt idézve: ”az, hogy a FIDESZ megnyerte a választást, nem volt meglepetés, hiszen a parlamenti FIDESZ többség erre állította be az egész rendszert a választási törvénytől a módosításaitól kezdve a gazdaságpolitikán át a média teljes leuralásáig. […] Az ember tisztánlátását megzavarja a belé nevelt erkölcsi érzék, amikor a szemérmetlen aljasság eseteibe ütközik. Nehéz volt elfogadni, hogy a magyar miniszterelnöknek szerencsét hozott az emberiesség elleni bűntettekkel kísért háború, s hogy ezt ilyen sikeresen használhatta ki. […] Orbán a háborúval kapcsolatban olyan aljas, és hajlok rá, olyan kegyeletet is sértő hazudozásba fogott, amire a világ alighanem egyetlen civilizált országában sem készülhetett föl senki. […] Nem vagyok biztos abban, hogy erre ép elmével fel lehet készülni.”
Azt hiszem bármilyen kommentár fölösleges lenne, még a média „leuralásáról” is. Annyi kitetszik: megnyugvás nincs, sőt.
A konzervatívok visszafogott, az ellenzéket semmilyen módon nem gyalázó „vezér írásokkal” jelentkeztek.
Nem lesz béke, ez világos. Azonban két dolgot le kell szögeznem. A választás aránytalanságait hirdetőknek újból és újból üzenni kell: „a győztes mindent visz” nagyon sok helyen természetes, kezdjük például névsor szerint Angliában. A másik a háborús híradásokkal kapcsolatos. Olyan nincs, hogy két ország háborúja idején az egyik (akár az agressziót elszenvedőről is legyen szó) országból származó hírek minden esetben a valóságról szólnak, míg a másik ország híradásai minden esetben hazudnak. Erre szerintem előbb-utóbb fény derül. Jobb lenne előbb.
Veress József, az MTA doktora, professor emeritus (ELTE) írása
Kiemelt kép: ELTE
