A néptáncnak olyan hozadéka van, amelyet a fiatalok el sem tudnak képzelni. Rá kell döbbentenünk őket, hogy a néptánc nem ciki, a népviselet pedig nem „mamás” – Mészáros-Szabó Annamária néptánc oktatóval, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasával beszélgetett a Vasarnap.hu munkatársa.

– A koronavírus-járvány megakasztotta, de idén ősszel ismét elindulhat a Petőfi Sándor program. Mi is ennek a célja?

– A Petőfi Sándor Program a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak egy olyan programja, amely a Kárpát-medencében élő szórvány magyarságot kívánja segíteni. Mindez úgy történik, hogy egy ösztöndíjast kiküldenek az adott településre, hogy segítse a helyiek magyar nyelvhez és kultúrához való jutását, támogassa a helyi közösségszervezést. Nagyon boldog vagyok, hogy két év után ismét elnyerhettem ezt az ösztöndíjat, így pár hét múlva másodszorra juthatok ki a dél-erdélyi szórvány magyarsághoz, azon belül Csernakeresztúrra.

– Mi motiválta arra, hogy jelentkezzen a programra?

Anyai nagypapám marosszentkirályi születésű, őt sajnos én már nem ismerhettem, de mindig bennem volt egyfajta ösztönös kíváncsiság, meg szerettem volna ismerni az erdélyieket, az ottani magyarok kultúráját. Már nyolc éves koromban elragadott a néptánc-népzene varázslatos világa, ebben nőttem fel, és ez formált azzá, aki most is vagyok. A Debreceni Népi Együttes tagjaként, a fellépések által sok helyre eljutottam, így több alkalommal utaztunk el Erdélybe is.

Először akkor éreztem meg, hogy jó lenne valahogyan segíteni a kinti magyarokat abban, hogy az identitásukat megerősíthessék.

Úgy gondoltam, hogy a néptánc tanításban tudnék igazán kiteljesedni. Volt korábban, hogy egy-egy gyermekcsoportot magam mellé vettem, valahogyan ösztönösen magam köré tudtam gyűjteni őket, mint a kis fecskéket. Megéreztem, hogy jó ezzel foglalkozni, így határoztam el először 2019-ben, hogy jelentkezek a programra.

– Mit jelenthet a magyar néptánc a határon túl élő magyaroknak?

– Mindenképpen a magyarsághoz való tartozás érzését. A népmesék, a néptánc, a népdal  mind-mind ezt a célt szolgálja: megerősítést ad a helyi közösségeknek, amely Csernakeresztúr bukovinai gyökereinek megmaradása szempontjából kiemelten fontos feladat. Azt azonban tudni kell, hogy a kinti magyarok az identitásukat nagyon sokféleképpen meg tudják élni és sokféleképpen tudják bizonyítani is.

A Vasárnap teljes írása itt olvasható.

Szerző: Tóth Gábor

Kép: Szennyes Krisztián