A FELSZÍN ALATT – A Külkapcsolatok Tanácsa a világot irányító „transzatlanti hálózatok anyja”.
Legutóbbi cikkemet a globalista elit egyik legfontosabb intézményéről, a Külkapcsolatok Tanácsáról (Council on Foreign Relations, CFR) írtam, illetve egyik fontos „leányvállalatáról”, a Soros György által 2007-ben alapított Külkapcsolatok Európai Tanácsáról (European Council on Foreign Relations, ECFR). Akkor a cikk végén meglebegtettem, hogy a CFR hatalmáról még van néhány részlet, amiről írni kell, ezért most folytatom.
Csak emlékeztetőül: a CFR, amelynek központi székháza New Yorkban, a Park Avenue 68. szám alatt van, nem más, mint az egyik, ha nem a legnagyobb erővel, forrásokkal és hálózattal rendelkező globális irányító intézmény, melynek alapvető célja a világkormányzás létrehozása – lehetőleg általuk.
1921-ben alapították (társintézménye a londoni Királyi Külügyi Intézet), tehát immáron 101 éves.
Az első időszakban a Rothschild-bankház (illetve annak amerikai képviselője, J. P. Morgan) irányította, később azonban a Rockefeller család vette át a tanács ellenőrzését. Ha csak a természetes személyeket vesszük, elég annyit mondani, hogy a második világháború utáni szinte mindegyik amerikai elnök, a legtöbb amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter is a tagja volt – demokraták és republikánusok egyaránt. Jelenleg vezetői politikusok, kormányzati emberek, a média, az oktatás, a tudomány kiemelkedő személyiségei, a civil szféra irányítói stb. tagjai a testületnek.
A szervezet befolyása az amerikai kormányokra, legyenek azok demokraták vagy republikánusok, egészen elképesztő. (Az első nagy kivétel Donald Trump, a nemzeti republikánusok elnöke, aki megpróbálta megtörni a CFR-ben is megjelenő globalisták hatalmát, éppen ezért is kellett távoznia az elnöki székből 2020-ban.) Ezt a következő adatokkal lehet alátámasztani, amelyek magukért beszélnek: a CFR soraiból került ki az Egyesült Államok nyolc elnöke vagy alelnöke, tizenhét külügyminisztere, húsz védelmi minisztere, tizennyolc pénzügyminisztere és tizenöt CIA-igazgatója.
A fenti adatok mindenesetre nem azt mutatják, hogy az aktuális amerikai kormányzatok és elnökök a CFR, illetve a globális pénzügyi elit más fontos szervezetei (Bilderberg-csoport, Tripartit Bizottság) által ne lennének egy picikét sem „befolyásolva”. Nem véletlenül mondta a következőket egy alkalommal John J. McCloy, a Külkapcsolatok Tanácsának egykori elnöke, egyben több amerikai elnök tanácsadója: „Amikor szükségünk volt egy emberre Washingtonban, egyszerűen csak átlapoztuk a tanács taglistáját, és telefonáltunk New Yorkba.” Hát így nem nagy kunszt – mondhatnánk pestiesen szólva.
Ezért érthető és világos, hogy Donald Trumpot hivatalba lépésétől kezdve támadták, méghozzá a létező összes eszközzel: adócsalással, korábbi nőügyekkel, vagyonbevallási problémákkal, az oroszokhoz fűződő kapcsolatokkal, a választások elcsalásával (hm…), bírósági perekkel, impeachment-eljárások kezdeményezésével, stb. stb., és ezt meg is tehették, mert minden eszközük adva volt hozzá.
Trump ugyanis valóban lépéseket tett annak érdekében, hogy valamelyest megtörje a globalisták háttérhatalmát, de négy év nem volt elég idő arra, hogy elérje a céljait, viszont a négy év alatt ellenségei nem tudták elmozdítani a hivatalából, ebbe még az ő bicskájuk is beletört.
Ezért nem volt más választásuk, mint hogy a 2020-as elnökválasztáson már biztosra menjenek: ennek módjáról számolt be egy Molly Ball nevű újságíró-szakértő a Time magazin 2021. február 15-i számában.
Molly Ball meglepő őszinteséggel leírta, hogy a választások előtt egy évvel egy általa is összeesküvésnek nevezett gigacsoportosulás állt össze demokrata politikusokból, szakszervezeti vezetőkből, vállalati CEO-kból (vezérigazgatókból), lobbistákból, választási gurukból, techóriásokból (élükön Mark Zuckerberggel), médiavezetőkből stb. A szerző szerint ez „befolyásos emberek iparágakon és ideológiákon átívelő közös munkálkodása volt a színfalak mögött”. Vagyis, demokraták republikánusokkal működtek itt együtt. Ez számomra nagyon látványosan bizonyítja, hogy amiről már jó ideje beszélünk, írunk többen is, az ebben az önvallomásos, büszkélkedő, árulkodó cikkben bizonyítást nyer: létezik a deep state, a mélyállam vagy háttérhatalom, amelyik átnyúlik a formális látványpolitikán, s rejtett hálózatként jelen van nemcsak a demokraták körében – persze elsősorban ott –, hanem a republikánusok soraiban is. A deep state nem formális, nem választott, nem ellenőrizhető intézmény, amely informális hálózatként működik, ám néha megmutatja magát, mint ebben az esetben is. És ennek a deep state-nek az egyik legfontosabb intézménye a Külkapcsolatok Tanácsa.
2020-ban sikerült tehát megdönteni Trump hatalmát, jöttek a demokraták Joe Bidennel, s aligha csodálkozhatunk azon, hogy a CFR ismét aktivizálódott. A következmény: a Biden-kabinet számos tagja egyben a CFR-nek is a tagja…
Hermann Ploppa német politológus szerint a Külkapcsolatok Tanácsa a „transzatlanti hálózatok anyja”. Különösen a mai háborúval kapcsolatos érthetetlen és önpusztító németországi politika kapcsán fontos rámutatni, hogy a CFR Németországban erősen jelen van, például az Atlantik Brücke (Atlanti Híd) nevű szervezeten keresztül. Az utóbbi globalista szervezetet John Maloy elnök és – most kapaszkodjanak meg! – Eric Warburg alapította (van-e, aki a Warburg bankárdinasztia nevet nem ismeri?). De ezen kívül említeni kell a CFR-hez erősen kötődő Gesellschaft für Aussenpolitik (Társaság a Külpolitikáért) nevű szervezetet, valamint a German Council on Foreign Relationst (Külkapcsolatok Német Tanácsa), mely, akárcsak a Soros által alapított European Council on Foreign Relations, ugyancsak a CFR leányintézményének tekinthető.
De menjünk tovább: a CFR a nagy médiumokra gyakorolt erős befolyásán túl a világ vezető hírügynökségeire is kiterjeszti a hatását.
Példaként említhető, hogy David Schlesinger, a Thompson Reuters főszerkesztője a CFR tagja is egyben, akárcsak az az Isaac Lee, aki az Egyesült Államok egyik legnagyobb hírügynökségének, az Associated Press igazgatótanácsának a tagja. Továbbá a „német” Atlantik Brücke tagjai között ott találhatók az ARD, a Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Zeit, a Süddeutsche Zeitung, a ZDF egyes vezetői és szerkesztői.
Megemlítendő, hogy a Bilderberg-konferencia gyakori vendégei a médiaszakemberek is, mint az NZZ volt főszerkesztője, Markus Spillmann, a Tamedia kiadója, Pietro Supino vagy az Axel Springer SE kiadócsoport menedzsere, Mathias Döpfner. Emellett maguk a CFR-tagok is megjelennek a helyi közmédia tudósításaiban – „szakértőként”, és természetesen a CFR céljaira és gondolkodásmódjára való hivatkozás nélkül. Ez pedig kiváló módja annak, hogy a gyanútlan tévénézők a CFR, tágabban a globális elit szemüvegén keresztül nézzék és értékeljük a világ eseményeit.
Ezen túl, a CFR kiterjeszti a befolyását különféle „humanistának” nevezett szervezetekre is, ráadásul a Human Right Watch, vagy a számunkra oly „kedves” Amnesty International vezetőségében is ott találhatók vagy korábban ott voltak a CFR emberei. De említhető befolyási körükön belül a USAID, az USA nemzetközi fejlesztési ügynöksége, illetve az Amerikai Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (NED).
De nem szabad azt hinni, hogy a CFR figyelme és befolyása nem terjed ki a katonai ügyekre és a gazdaságra is. Minden további magyarázkodás helyett idézem a Swiss Policy Research nevű kutatóintézet értékelését:
A CFR évtizedek óta fenntartja saját tisztképzési programját, így jelenleg a becslések szerint az összes magas rangú amerikai katonatiszt körülbelül 75 százalékát a CFR képezte ki, beleértve a vezérkari főnökök szinte mindegyikét is, a NATO főparancsnokait és területi parancsnokait a második világháború óta. […] Ily módon a Tanács egy ideológiailag képzett, birodalmi fegyveres erőt épített ki, amilyen egyébként szinte csak a totalitárius rezsimekből ismert.
Szigorú, de igazságos mondatok.
Végül a gazdaságról: a CFR 1953-ban döntött úgy, hogy a piaci kapcsolatait is kibővíti céljai elérése érdekében. Az általuk közölt információk szerint több mint 120 vállalat kapcsolódik hozzájuk a pénzügyi, egészségügyi, táplálkozási és ipari szektorból. Ezek között található a Toyota Motor Corporation, az American Express pénzügyi szolgáltató, a BASF ipari csoport, a PepsiCo ital- és élelmiszergyártó és a Johnson & Johnson gyógyszeripari óriáscég. És azért a Facebookot és a Google-t se hagyjuk ki a sorból.
A végére csak még egy érdekesség: a CFR egyes tagjai ott voltak a Kennedy-merényletet kivizsgáló Warren-bizottságban is, illetve a World Trade Center-tornyok elleni terrortámadást vizsgáló bizottságban is (khm…). A két bizottság által nyilvánosságra hozott eredmények minimum érdekesek, maximum nem kielégítőek…
Nos, dióhéjban ennyi talán elég is a globalista elitről.
A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
Kiemelt kép: Somfai Sándor / Demokrata
