– Az Európai Bizottság szerdán teszi közzé állásfoglalását a régóta húzódó, Magyarországnak járó pénzek ügyében. Számos cikk és elemzés született már a témában, de első lépésben talán érdemes lenne azt tisztázni, hogy konkrétan milyen eljárások folynak Magyarországgal szemben, illetve melyik mit takar egész pontosan?
– Magyarország és az Európai Unió között az elmúlt évtizedben folyamatosak voltak a különböző jelentések és eljárások, ezért azok átláthatósága alaposabb tájékozódást igényel. Jelenleg Magyarországgal szemben három vonalon zajlanak eljárások. Az uniós szerződéseknek megfelelően, az uniós jog nem vagy nem megfelelő végrehajtása esetén, az Európai Bizottság indíthat kötelezettségszegési eljárást az érintett tagállammal szemben. Általában minden tagországgal összefüggésben vannak folyamatban ilyen eljárások, Magyarország esetében jelenleg a gyermekvédelmi törvény vagy a külföldi autósok benzinárstopból való kizárása kapcsán is zajlik ilyen. Ezen ügyeket a bizottság az Európai Unió Bírósága elé utalhatja és elmarasztaló ítélet esetén többek között pénzbüntetést is vonhat maga után.
Másodjára, fontosabb és politikailag is bonyolultabb azonban az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 7. cikke szerinti eljárás, melyet még 2018 szeptemberében indított hazánk ellen az Európai Parlament. Annak elvi megindítására az EUSZ 2. cikkében foglalt értékek, mint a szabadság, demokrácia, egyenlőség vagy a jogállamiság súlyos sérelme egyértelmű veszélyének fennállása esetén indítható a bizottság, az Európai Parlament vagy a tagállamok egyharmadának kezdeményezésére, majd ezt követően pedig a már fentebb említett értékek – megállapított – súlyos és tartósan fennálló sérelme esetén indítható meg.
Magyarország ellen ez a típusú eljárás a már elhíresült Sargentini-jelentés alapján készült európai parlamenti állásfoglalás elfogadásával vette kezdetét és azóta is tart.
A már szankciókat is alkalmazó eljárás megindítására azonban csak az Európai Tanácsnak és a bizottságnak van jogköre, és maga után vonhatja az érintett tagállam szavazati jogának felfüggesztését (a tanácsban), illetve egyéb uniós jogainak korlátozását. Szerencsére hazánkkal szemben a szavazati jog felfüggesztése szankció nincs alkalmazva. A jogállamisági eljárás részeként legtöbbet emlegetett eljárástípus, az úgynevezett jogállamisági kondicionalitási eljárás, mely a 2020. december 16-án elfogadott európai parlamenti és tanácsi jogszabály, hivatalos nevén „rendelet az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről” alapján zajlik. A 2022-es magyar országgyűlési választásokat követően jelentette be Ursula von der Leyen bizottsági elnök az eljárás megindítását, melynek során a jogállamiság sérelmét és az uniós költségvetés, pénzgazdálkodás kérdéskörét kapcsolta össze a jogalkotó. Az eljárás keretében a bizottság kritikákat fogalmazhat meg a tagállam rendeletnek megfelelősége kapcsán, problémákat azonosíthat az uniós pénzek tagállami felhasználásában, és kérheti a tagországot a kérdések orvoslására. Ha nincs megállapodás a bizottság és az érintett állam között, akkor javaslatokat tehet szükséges intézkedésekre és a tanács elé terjesztheti azokat.
Az Európai Tanácsban minősített többség, tehát az unió népességének legalább 65 százalékát képviselő, legkevesebb 15 tagállam (55 százalék) képviselőinek egyöntetű szavazata szükséges a javaslat elfogadásához. Ez vezethet az egyéb uniós jogok korlátozásához, vagyis a források felfüggesztéséhez és/vagy korlátozásához is.
Harmadikként a kondicionalitási eljárás mellett zajlik a koronavírus-válság utáni európai gazdaságok rehabilitációját célzó alapból (helyreállítási és ellenálló képességi eszköz) Magyarországot megillető, közel hatmilliárd euró körüli vita. Ennek kisebb része vissza nem térítendő támogatás, nagyobb része a tagállamok által közösen felvett hitel. Formálisan ez a 2021 óta tartó tárgyalás nem ölt eljárási formát, inkább politikai jellegű érdekegyeztetést jelent, azonban a bizottság sok szempontból hozzákapcsolta a kondicionalitási eljáráshoz ennek a folyamatnak a kimenetelét, így a kettőt szétválasztani igen nehéz.
Ezt jelzi az is, hogy kondicionalitási eljárás és a helyreállítási alapról zajló tárgyalásokkal egy időben tűzték napirendre a szavazást az Európai Tanács december 6-i ülésére.
– Itt egész pontosan kétfajta forrásról is szó van. A helyreállítási alap pénzei, továbbá a hétéves költségvetésből járó források is terítéken vannak?
– A tagállamok miniszterelnökei – valahol államfő – 2020 decemberében együtt szavaztak az Európai Tanácsban a következő hétéves költségvetésről (2021–2027), a helyreállítási alapról és a mindkettőt végigkísérő jogállamisági mechanizmust uniós jogrendbe iktató rendeletről. Nem volt vitamentes a rendelet elfogadása, a magyar és lengyel kormányok megfogalmazták aggályaikat a jogállamisági mechanizmus kapcsán, azonban végül mindenki megszavazta, azzal a kitétellel, hogy az Európai Unió Bírósága alaposan megvizsgálja a rendeletet. A bírói testület vizsgálata 2022 februárjában azzal zárult, hogy a jogszabály megfelel az uniós jognak, ezzel elhárult minden akadály annak végrehajtása elől. Ez a fejlemény nyilvánvalóan azt jelentette, hogy a magyar kormánynak nehéz dolga lesz a politikai célokra is jól használható rendelet árnyékában lehívni a neki járó forrásokat, és hosszadalmas, bonyolult jogi eljárások elébe nézünk. Ez így is lett, a bizottság szeptemberben befagyasztotta a hazánknak járó kohéziós forrásokat, azaz nagyságrendileg 7,5 milliárd eurót. Ezeknek a pénzeknek a folyósítása függ elsősorban a kondicionalitási (jogállamisági) eljárás kimenetelétől, erre vonatkozik a sokat tárgyalt 17 vállalás teljesítése is, azonban a helyreállítási alapból ránk eső pénzügyi eszközök – nagyjából 5,8 milliárd euró – lehívása is összefüggésben van egy szigorú, ámde erősen politikai alapú feltételrendszernek való megfeleléssel.
– Mi lehet az oka annak, hogy ilyen sokáig húzódik az egész eljárás? Brüsszel zsarol bennünket?
– Az uniós jogalkotás és jogalkalmazás lassú folyamat, ami egyébként érthető is, miután több különböző jogrend közötti összhang megteremtését, számos gazdasági és politikai érdek összeegyeztetését igényli.
A forrásokat érintő kondicionalitási eljárás elhúzása azonban túlmegy ezen, ugyanis itt az Európai Parlament – a magyar kormány által tett vállalások teljesítése ellenére – sem támogatja az eljárás lezárulását és a nekünk járó közösségi források feloldását, és nyíltan politikai nyomást gyakorol a bizottságra, továbbá az európai baloldal az egyes tagállami kormányokon keresztül a miniszterekből álló tanács döntését igyekszik befolyásolni. Világos, hogy
a liberális fősodor az ilyen jogi eljárások segítségével próbálja meg Magyarországra erőltetni a politikai, gazdasági és kulturális elképzeléseit. Ez tekinthető zsarolásnak is, hiszen ameddig a kormány nem teljesíti Brüsszel erősen politikai töltetű elvárásait, addig minden módon megpróbálják ellehetetleníteni, hogy hazánk végre a forrásokhoz jusson.
Alappal számíthatunk tehát az eljárások indokolatlan és az európai integrációnak nagyon káros elhúzódására.
– A plusz feltételek behozása politikai nyomásgyakorlást jelent? Jogilag ez mennyire tiszta játék?
– Az eljárás eddigi átpolitizáltsága miatt sejthető volt, hogy a szeptemberben elfogadott pontok teljesítése ellenére újabb elvárásokat fogalmaz meg a bizottság. Ez látszik körvonalazódni a belengetett újabb feltételek kapcsán. Sajtóhírek szerint elsősorban igazságügyi reformok lehetnek a feltételrendszer következő elemei, és
erősen valószínű, hogy itt – a joginak látszó kérdések és jogállamiságot védeni célzó elvárások mögött – valójában politikai megfontolások és érdekek húzódnak,
ezért a kérdés megértése és a megoldás sem kizárólag jogi jellegű lesz. Politikai megállapodás kell, hogy szülessen az érintettek között, az pedig magával hozhatja a viták rendezését is, erre azonban minden jel szerint még várni kell. Ugyan a bizottság nem tett konkrét ígéretet arra, hogy nem fog további feltételeket szabni a források felszabadításával kapcsolatban, de mindenképpen sérti a tisztességes eljárás alapelvét, ha nem egyszerre jelentik be a támasztott, és a lehetségesen támasztandó elvárások listáját, hanem időhúzó jelleggel mindig újabb és újabb feltételeket szabnak.
– Az Európai Parlament baloldali többsége 7,5 milliárd euró befagyasztását szavazta meg a hétéves költségvetésből. Ez bír jogi kötőerővel, vagy csak politikai „balhéról” van szó?
– Az Európai Parlament döntésénél nagyobb relevanciával bír, hogy a bizottság illetékes szervei végül arra a következtetésre jutottak-e, hogy az érintett közösségi források zárolva hagyását javasolják-e majd a tagállamoknak. A bizottság megtett javaslatairól az EU pénzügyminiszterei döntenek, vagyis arról fognak határozni, hogy a Magyarországgal szemben zajló jogállami eljárás miatt a továbbiakban is felfüggesszék-e a hazánknak egyébként járó uniós források egy részét. A hivatalos, azaz jogilag is érvényes elhatározásmegszületése azonban minősített többséggel történik a miniszterek között, és a minősített többségi döntéshozatalhoz „kettős többség” kell: a tagországok lakosságának 65 százalékát képviselő szavazat és a tagországok 55 százalékának (de legalább 15-nek) a szavazata szükséges. Minden más kezdeményezés csupán politikai jellegű lehet.
– Lengyelországgal szemben is hasonló huzakodás volt megfigyelhető. Velük elvileg megegyezett Brüsszel, pénzt mégsem kapnak. Nálunk is elképzelhető egy ilyen forgatókönyv?
– Lengyel kormányzati részről jogosan hangzott el, hogy az Európai Bizottság az adófizető uniós polgárok pénzéből finanszírozott szerv, amelynek ezért a tagállamok érdekeivel összhangban lévő célokat kellene követnie. Ebbe nem fér bele az a gyakorlat, hogy egy tagállamtól pénzügyi erőszakkal, akár fenyegetéssel próbálják önkényes módon kicsikarni egy cselekvés megtételét vagy valami eltűrését. Nem kizárható, de amennyiben ilyenre kerülne sor, akkor a bizottság visszaélne a hatáskörével, amely – a többi közt – arról szól, hogy felügyelni hivatott az uniós programokat és pénzalapokat, továbbá a „szerződések őreként” ellenőrzi az uniós jogszabályok teljesülését a tagállamokban. Ha viszont zsarol, akkor rosszhiszemű módon jár el – a bizottság ugyanis tudja, vagy nyilvánvalóan tudnia kell, hogy azzal, amit ez esetben tesz, a tagállam(ok) jogát egyértelműen sérti.
– Magyarország és a magyar kormány mit tud még tenni a bizottság kifogásaival kapcsolatban? Az Európai Tanács nyomást gyakorolhat a bizottságra az ügyben akár jogi, akár politikai értelemben?
– Az Európai Tanács egy klasszikusan stratégiai és válságmegoldó testület. Nemzeti vezetőkből áll, összefogja a tagállamok végrehajtó hatalmát, és jelentős, igen meghatározóbefolyással bír több kiemelt politikai területen. Az Európai Tanács szerepe ugyanakkor úgy is felfogható, hogy „kollektív államfőként” lép fel az Európai Unió intézményrendszerén belül, és így jeleníti meg a közösséget a külvilág felé is. Ebből adódóan pedig az Európai Unió politikai egysége felett is őrködnie kell, különben gyengeséget mutat, és akár a közösség megbomlását is kockáztatja.
A források ügyében az Európai Tanács mondhatja ki a végső szót: dönthet úgy, hogy elfogadja a források további zárolására irányuló értékelést, azonban a pénzek feloldásáról is határozhat.
– Brüsszel újabb közös európai hitelt venne fel, ezúttal Ukrajna miatt. A helyreállítási alap forrásainak el nem osztása után a magyar kormány joggal mondhatja azt, hogy a közös hitelfelvétellel kapcsolatban rosszak a tapasztalataink, ezért nem támogatjuk ezt. Ki tudjuk váltani a hitelfelvételt azzal, hogy kétoldalú megállapodás keretében juttatjuk el Ukrajnának a forrásokat?
– A kétoldalú szerződés szigorúan két állam közötti megegyezés vagy felelősségvállalás, amely tartalmát és összetettségét tekintve igen sokféle kérdésre, így gazdasági vagy kereskedelmi megállapodásokra is kiterjedhet. Hazánk és Ukrajna esetében ilyen út is lehetséges, a szuverén állam joga eldönteni, hogy mely másik állammal köt kétoldalú szerződést. Itt jogi értelemben az a legfontosabb, hogy a tárgyalások útján és írásban létrejött, a két állam képviselői által aláírt megállapodást az egyes felek jogalkotó hatóságai ratifikálják. Bár jelenleg háborúban áll, Ukrajna a nemzetközi jog alapján saját kormányzattal és önrendelkezési joggal bíró politikai egységként, azaz független és szuverén államként létezik. Ez feltételezi annak jogi képességét és lehetőségét is, hogy más államokkal – például kétoldalú szerződés céljából – tárgyalásokat folytasson. Ha konkrét hitelkiváltásról nem is, de legalább a közös uniós hitel megszavazása során adott esetleges vétójog indoklása és egyben más vitás kérdésbeli tárgyalási alapként beszélhetünk.
Forrás és fotó: hirado.hu
