Napjaink szélhámosságai elsősorban a virtuális világban elkövetett adathalászatokról, a kiber-támadásokról szólnak. Éppen olvasom a Police.hu portálon, hogy a szigethalmi férfinek egy magyar pénzintézet nevében telefonált egy nő 2023. január 12-én. Meséje szerint adathalász támadás érte a folyószámláját, záporoztak a kérdések, majd közölték, annak érdekében, hogy a számlán lévő forintot ne tudják illetéktelenek megszerezni, biztonsági okból egy technikai számlára kell átutalni a pénzt. A férfi biztonságban akarta tudni a pénzét, ezért átutalta 8 millió forintját egy „technikai számlára”. A sértett helyett a szigetszentmiklósi rendőrök futottak a pénz után, öt nap alatt azonosítottak és elfogtak egy 45 éves férfit, a milliókat pedig visszaszerezték.
Mint tudjuk, mindig is voltak és lesznek hiszékeny emberek, de a mai szélhámosságokból már eltűnt az ötlet, a szellemesség, a jó modorú fellépés, amelyek hajdan jellemzői voltak a szélhámosoknak. Például az anekdoták szerint a múlt század elején élt egy Hamrák János nevű nagystílű, vakmerően szellemes szélhámos, akinek – az elmondások szerint – az egyik leghírhedtebb svindlije, amikor a Rottenbiller utca fából készült kockaburkolatát felszedette és Székesfehérvárnak eladta.
Ugyancsak Hamrák eszelte ki a Váci utcai kereskedők megpumpolását. A történet szerint a Váci utca közepén a Handl kalapüzlet előtt két emberrel elkezdett méricskéltetni, mint mérnök ember. Persze a tulajdonos kíváncsi lett, hogy mit méregetnek az ő üzlete előtt. A mérnöknek hitt Hamrákhoz fordult, aki elmondta, hogy a fővárostól jöttek, mert a Váci utcába nyilvános WC-t kell létesíteni. Persze melyik kereskedő örülne üzlete előtt egy WC-nek, így a tulaj beinvitálta magához „Hamrák mérnököt”, aki nem sokkal később zsebében pénzzel tömött borítékkal lépett ki az utcára. Természetesen egy házzal odébb álltak és a jelenet megismétlődött mindaddig, amíg az utca végére nem értek.
Hamrák János. Forrás: Wikimedia Commons
Persze akadtak – ugyan kisstílű – ötletes ügyeskedések a szocializmusban is. Sokan stikliztek, kisebb-nagyobb dolgokat lopkovicoltak, mondván, átveszik szocialista megőrzésre. Azonban voltak közöttük is gondolkodó ügyeskedők, főleg a szállítók között. Például a sörgyári tehergépkocsi rakodóknak feltűnt, hogy a Skoda pótkocsik valamivel hosszabbak, mint a Zil pótkocsik. Az előírás szerint a rekeszekből hosszába ötöt, keresztbe pedig négyet kellett rakni. Igenám, de rájöttek, hogy ha a téglalap alakú rekeszeket a Skoda pótkocsikra, az alsó sorba nem hosszában, hanem keresztbe rakják, akkor négy rekesszel több fér fel a pótkocsira. A plató magasító miatt az alsó sor úgysem látszik a kijárati számolásnál, így fuvaronként plusz négy rekesz sör volt a nyereség. A lebukást viszont a telhetetlenség okozta, ugyanis nem volt elég fordulóként a négy rekesz, hanem már a vezetőfülke réseibe is dugdostak üvegeket. Egyik alkalommal a kijáratnál az elől lévő kocsi hirtelen megállt, a mögötte levő pedig nekikoccant, ami elég volt ahhoz, hogy az eldugdosott üvegek eltörjenek. Folyni kezdett a sör és ez hozta a lebukást, így a négy rekesz sör pluszoknak is befellegzett.
Szintén kellett némi gondolkodás és ötletesség ahhoz, hogy az áru kevesebb, viszont a súly mindig ugyan annyi legyen. Ez a málna fuvarozásnál történt. Amikor Szobról elindult a teherautó, megrakodva ugyanannyi súlyt mértek, mint a csarnokba érkezéskor a fővárosban, de a málna kevesebb volt. Már egy hete érthetetlenül álltak dolgok előtt, amikor úgy döntöttek – az akkori szakzsargon szerint –, hogy belügyi rakodókat ültetnek a teherautókra. Napok teltek el, mégis a súly megvolt, a málna pedig kevesebb volt, mígnem egyik nap a csarnokba érve a mérlegelésnél a rakodó ki akart szállni, mire a vezető ráordított, nem mozogj, mert elmegy a súly. Na, ez volt a pont a lebukáshoz, ugyanis akkor jöttek rá, hogy Szobon a gépkocsivezető a mérlegelésnél mindig kiszállt, megnézte, hogy mennyi a súly. Tudta, hogy ő mondjuk 80 kilós, ami X rekesz málna súlya. Útközben megállt, mondván, dolgát végzi az ároknál, elment a kocsi hátuljához, lerakta az árokba a súlyának megfelelő rekeszeket, amire kicsit odébb már várakoztak, majd visszaült, irány a csarnok, ahol viszont már nem szállt ki a mérlegelésnél.
No, az ilyen esetek hallatán mondták azt, hogy az ilyen embereket be kellene zárni egy szobába és megoldatni velük megoldhatatlanak látszó bűnügyi, vagy bűnmegelőzési feladatokat. Napjainkra lefordítva, néhány ötletes adathalászt úgy zárnék be, hogy adjon megoldást a kiberbűnözés és adathalászat megelőzésére, no meg a szélhámos webshopok kiszűrésére, megbüntetésére.
