Ferenc pápa Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. Az új püspököt a budapesti Szent István-bazilikában szentelte Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek március 4-én. A társszentelők Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa és Székely János szombathelyi megyéspüspök voltak.
Ferenc pápa a kinevezésben többek között az alábbiakat írta:
„Akik a keresztség által Isten fiaivá lesznek, Szentlélekből újjászületnek, és így méltóvá válnak arra, hogy magukban hordozzák a megvilágosító és megerősítő Krisztust, mint az örök élet forrását. Nehogy a krisztushívők lelkükben az isteni életnek ezt az üdvösséghozó kegyelmét elhanyagolják; azoknak a püspököknek, akik a gondjukra bízott egyházak gyarapodására segédpüspököt kérnek maguknak, szívesen és készségesen teljesítjük kívánságát. Ezért mikor tisztelendő testvérünk, Erdő Péter, a Római Szent Egyház bíborosa, esztergom-budapesti metropolita érsek a lelkipásztori ügyek nagy sokasága miatt olyan főpapot kért, akivel a püspöki feladatokat megoszthatja, szívesen adtuk ehhez beleegyezésünket. Úgy döntöttünk, hogy téged választunk erre a szolgálatra, kedves Fiunk, hiszen józanságodat, az ügyek intézésében való jártasságodat, lelkipásztori buzgóságodat, különösen a budapesti Központi Szeminárium rektori tisztségének ellátásában bizonyítottad.”
A liturgia elején Erdő Péter bíboros köszöntötte az egybegyűlteket:
„Nagy öröm számomra, hogy hajdani vértanú segédpüspökünk, Boldog Meszlényi Zoltán emléknapján új püspököt szentelhetünk Martos Levente Balázs professzor úr személyében, akit Szentatyánk, Ferenc pápa főegyházmegyénk segédpüspökévé nevezett ki. Külön hálával és szeretettel gondolunk Cserháti Ferenc nyugalmazott segédpüspök úrra, aki súlyos betegségét és szenvedését az új püspökért ajánlotta fel és lélekben velünk ünnepel.”
Akik a keresztség által Isten fiaivá lesznek, Szentlélekből újjászületnek, és így méltóvá válnak arra, hogy magukban hordozzák a megvilágosító és megerősítő Krisztust, mint az örök élet forrását.
Az új püspök így beszélt a szentelést követően:
„Köszönöm az Úristennek és mindannyiuknak, hogy a mai napon együtt ünnepelhetünk! Abban a reményben készültem a mai napra, hogy ez az ünnep Isten országának jelenét szolgálja, ebből ad részt különleges módon mindannyiunknak. Köszönöm, hogy ez így lehet! Az elmúlt másfél hónap életem különleges időszaka lett.
Köszönöm az első pillanatok bátorító szavait és komoly mellém állását Michael Wallace Banach nuncius úrnak, Erdő Péter bíboros úrnak, aki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztoraként, de személyes értelemben is igazi szeretettel fogadott.
Két „határhelyzetet” szeretnék még megemlíteni. Az egyik azzal az egyszerű ténnyel kapcsolatos, hogy itt kaptam meg a püspökké szentelés ajándékát, a szentély és a hajó határán, ahol most is állok. Templomaink megjelölik a papság és a hívek helyét, de a maga hivatása szerint mindenkit az oltárhoz hívnak, Isten közelébe.
Én most erősen átélem, mennyire jó, hogy a hívek, szeretteim serege vesz körül, de megélem azt is, hogy a papsághoz kapcsolódom különleges erővel és teljességgel.
Forrás: Magyar Kurír
Jézus Krisztusról a Zsidókhoz írt levél mondja, hogy irgalmas és hűséges főpap lett (Zsid 2,17). Hűséges Istenhez és irgalmas az ő testvéreihez, minden emberhez. Szeretném hagyni és kérni is, hogy töltse be az én szívemet is ezzel a hűséggel és ezzel az irgalommal. S ha kissé ki is nyitom a bibliai szó értelmét, hadd tegyem hozzá: szeretnék hűséges lenni embertársaimhoz is. Hiszem, hogy a hűség Isten iránt megnyit, megtanít és megerősít erre az emberek iránti szeretet-hűségre is. És ha sikerült valaha is őszintén szeretnem valakit, abban Isten is győzedelmeskedett.
A másik határhelyzet erről a városról szól, sőt ez a hívogató határ nem más, mint maga a Duna. Néhány napja a Duna-parton sétáltam, az Országház közelében. József Attila ülő szoba mellett egy fiatal külföldi párnak segítettem is néhány mondatos magyarázattal, miféle szobor az, miféle alak üldögél a nagy folyamra meredve, kalapját kezében lógatva. A felirat is ott van, és néha egész a mienké lesz: „Mintha szívemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”
Nekünk Jézus ígérte meg, hogy aki hisz benne, annak szívéből az írás szava szerint élő víz forrásai fakadnak (vö. Jn 7,38). S akik itt élünk, a Duna partján, olykor elmerenghetünk, beletekintve a nagy folyóba, honnan jött és hová tart az életünk.
Az élet itt, ezen a parton, tele van ajándékkal, és tele van reménnyel is, ami a jövőt illeti. Igen, szívesen üldögélnék most vagy később is sokatokkal a nagy folyó partján, figyelve, mit hoz elénk az élet, mit bíz ránk az Isten, és hogyan tehetjük meg érte a magunk feladatát.”
Forrás és kép: Magyar Kurír
