Továbbra is jelentős mennyiségű orosz szénhidrogén, főleg kőolaj áramlik a szankciókat megkerülve az európai piacra, és ezen leginkább a közvetítők fölözik le a hasznot – állítják politikusok és iparági bennfentesek. Sajtóhírek szerint sikertelen volt az uniós tisztviselők azon igyekezete, hogy biztosítsák a kontinens függetlenségét az orosz olajtól és gáztól.
A nyersolajat köztudottan nehéz nyomon követni a globális piacokon, hiszen a tranzitországokban könnyen összekeveredhet más szállítmányokkal, nagyobb olajtételt hozva így létre, amelynek eredetét már korántsem egyszerű meghatározni. A finomítási folyamatban is el lehet tüntetni az alapanyag eredetének csaknem minden nyomát. A titokzatosságot pedig még tovább növeli a hajózási társaságok bonyolult hálózata – egyeseket ezért azzal vádolnak, hogy trükközéssel segítik Oroszországot nyersolajexportja eredetének elrejtésében.
Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olaj- és gázipari óriáscég korábbi vezérigazgatója szerint, aki az orosz elnök komoly kritikusának számít, az embargó csupán a szállítási költségeket növelte meg, illetve a közvetítőket juttatta kedvezőbb pozícióba.
„A szankciók bevezetése óta az Oroszország által exportált nyersolaj mennyisége többé-kevésbé stabil maradt”
– ezt már Saad Rahim, a Trafigura szingapúri székhelyű francia nyersanyag-kereskedelmi vállalat vezető közgazdásza mondta, és hozzátette, erős a gyanú arra, hogy az orosz olajat még mindig közvetítőkön keresztül adják el az EU-nak és a nyugati országoknak.
De hogyan lehet ezt kivitelezni? Az Európába vezető egyik lehetséges útvonal az Oroszországgal határos Azerbajdzsánon keresztül vezet, ahonnan a British Petrol (BP), a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata által üzemeltetett Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték indul. A törökországi Ceyhan kikötője az egyik legfontosabb ellátási csomópont, ahonnan nyersolajat szállítanak Európába.
Francois Bellamy francia európai parlamenti képviselő komoly gyanúját fejezte ki az említett útvonallal kapcsolatban. Véleménye szerint az adatok azt mutatják, hogy Azerbajdzsán tavaly április és július között napi 242 ezer hordóval többet exportált, mint amennyit termelt. „Hogyan csökkentheti egy ország egyszerre a termelését és növelheti az exportját?” – tette fel a kérdést Bellamy.
Az Európai Bizottság szóvivője, Peter Stano elmondta,
a testület a szankciórendszerek kiskapuinak felszámolásán dolgozik, és az EU korábbi amerikai nagykövetét, David O’Sullivant nevezte ki különmegbízottnak, akinek feladata a szankciók kijátszásának felfedése és kezelése lesz.
A tisztviselő rámutatott arra is, hogy a Bellamy által idézett azerbajdzsáni olajügyletekről szóló adatok a szankciók hatályba lépése előtt történtek, így ebben az esetben nem lehet szó a szankciók kijátszásáról.
Határozottan elutasította a feltételezést Aykhan Hajizada, azeri külügyi szóvivő is.
„Azerbajdzsán nem exportál orosz olajat az EU-ba a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezetéken keresztül”
– jelentette ki.
A BP korábban kénytelen volt tagadni, hogy a vezetéken orosz olajat szállít, és a Politico által megismert adatok is azt mutatják, hogy az utóbbi időben visszaesett az EU-ba irányuló export mennyisége, a 2022 elején mért havi hárommillió tonnáról (mintegy 700 ezer hordó/nap) idén havi kétmillió tonnára.
Törökország ugyanakkor tavaly megduplázta az orosz kőolaj közvetlen importját, és elutasította az orosz nyersolajat érintő szankciókat, annak ellenére, hogy egyidejűleg katonai és humanitárius támogatást nyújtott Ukrajnának. Egy finn kutatóintézet tavaly év végén arra figyelmeztetett, hogy az orosz kőolaj új útvonala az EU-ba Törökországon keresztül vezet, ahol azt szankciókkal nem sújtott olajtermékké finomítják és értékesítik tovább.
Az ukránok biztosak benne, hogy az orosz olaj eljut az öreg kontinensre. „Elegendő bizonyítékunk van arra, hogy egyes nemzetközi vállalatok orosz olajból készült finomítói termékeket vásárolnak, és azokat továbbértékesítik Európába” – mondta Oleg Usztenko elnöki tanácsadó. Hozzátette: „Ez teljesen legális, de erkölcstelen. Csak azért, mert ez megengedett, még nem jelenti azt, hogy nem kell tennünk ellene semmit.”
Hétfőn a Global Witness brit érdekképviseleti szervezet közzétett egy jelentést, amely szerint az orosz vezetékes olajat, amelyet nem érint a teljes embargó, következetesen a G7-országok által tavaly decemberben bevezetett 60 dolláros felső határnál jóval magasabb áron adták el. A jelentésen dolgozó egyik aktivista szerint mindez nem véletlenül alakult így, a kormányok szélesre tárt kiskapukat kínáltak a nagy olajtársaságoknak, hogy azok folytathassák a szokásos üzletmenetet.
Nem először merül fel, hogy az orosz nyersolaj kerülőúton, de továbbra is nagy mennyiségben érkezik Európába. Tavaly ősszel a brit sajtó mutatott rá, hogy Nagy-Britannia kihasználja a kiskapukat, hogy orosz olajhoz jusson. Idén februárban pedig a Bloomberg cikkezett arról, hogy indiai csomagolásban érkezik az orosz olaj a nyugati piacokra.
A teljes, angol nyelvű írást ide kattintva olvashatja.
A teljes cikket a hirado-hu-n olvashatja el.
Címlapkép: Illusztráció / MTI/EPA/Martin Divisek
