A „zöld”-lobbi és a „zöld”-harsogás kifejezetten veszélyes – mondta lapunknak adott interjújában Ferencz Csaba villamosmérnök, űrkutató, a Szent István Lovagrend nagymestere, aki nem mellesleg az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József nemzetbiztonsági főtanácsadója volt.
1941-ben született Csíksomlyón, majd Csíkszeredán élt ’47-ig, amikor is Magyarországra menekült a családjával. Melyek a legmeghatározóbb gyermekkori emlékei?
Igen. Csíksomlyón születtem a Kegytemplommal szemben. Székely vagyok. Köszönöm az Úrnak, hogy minden nehézségével együtt megadta, hogy magyar, s azon belül székely lehetek, hogy székely családban születhettem, Csíksomlyón, Csík vármegyében.
A Hargita onnan látható alakja bennem él, s a Szűzanya vigyázó tekintete születésem óta kísér.
Menekülni már 1944-ben kellett. Ma is él bennem a vonat utolsó, alacsony oldalú teherkocsija és a kocsi végén a két vörös lámpa, meg a hátrafelé futó sínek képe, ahogy édesanyám magához ölelt. Az, hogy életben maradtunk, több csodának is köszönhető. Például Pápa bombázásakor mellém esett – mintegy egy méterre – egy gyújtóbomba.
Felrobbant, minden égett, csak nekem nem görbült a hajam szála sem.
Édesapám 1945-ben esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947-ben ért haza betegen. Mi, édesanyám, bátyám és én, a menekülés után – sok mindent átélve – visszaindultunk anyai nagyanyámékhoz Aradra. Én 1947-ig Petrozsényben éltem, bányász nagybátyáméknál. Aztán átszöktettek Battonyánál, s Mezőberényben éltünk tovább. Békésen jártam gimnáziumba, s azzal az osztállyal – már akik még élünk – ma is jóbaráti kapcsolatban vagyunk.
A békési Szegedi Kis István gimnázium olyan tudást és emberi tartást adott, megerősítve mindazt, amit szüleimtől és bátyámtól kaptam, ami máig biztos támaszom az életben. Bátyám élete, csakúgy mint édesapámé, külön történet, aki a háború idején gimnazista volt. Korai, 51 éves korában történt halála is a nyilas és a kommunista szörnyetegek rettenetes működésének volt az eredménye.
Azután a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán mérnök lettem, s négy másik harmadéves diáktárssal – két gépész- és két villamosmérnök hallgatóval – harmadéves hallgatóként elkezdtük megcsinálni a komplex űrkutatást Magyarországon, árral szemben úszva. De ez már felnőtt korunk kezdete volt.
Mérnöktársaival, köztük feleségével, Árkos Ilonával együtt végezték 1978-tól napjainkig a Szent Korona műszaki-szerkezeti vizsgálatát. Az eredetéről többféle nézet létezik, illetve adottak az archeometriai vizsgálatok. Mit tudunk biztosan és mi a hivatalos narratíva? Miért nincs konszenzus, ha a tények adottak?
A Szent Korona 1978 elején hazatért. Magam is a nemzet egyik legfontosabb, s legszentebb ereklyéjének tartottam, s tartom ma is. De nem foglalkoztam a vizsgálatával e hazatérésig. Azonban a hazatérése megbolygatta az úgynevezett szakmai közösséget. Addig csak néhányan foglalkoztak vele, s jellemzően a Korona közvetlen vizsgálati lehetősége nélkül. Egy művészettörténész ismerősünk, Pap Gábor fordult hozzánk, hogy tudnánk-e valószínűséget számítani az alsó és felső koronarész független készülése és esetleges összekerülése esetére.
Azaz arra, hogy mi a valószínűsége annak, hogy az a Korona, amelyet mintegy évezred óta őrzünk, két függetlenül készült részből utóbb összerakva ilyen lehet, amilyen.
Amit vizsgálni kért, a Korona képeinek névünnepei (névnapjai) egymáshoz kapcsolódása az alsó és a felső részen, sok (esetenként bizonytalan) hipotézist tartalmazott, de minket – kettőnkön kívül még három másik mérnököt – belerántott a Korona érdemi műszaki vizsgálatába. Hiszen a természet törvényei minden egyéb tudományos hipotézisnél erősebbek. Így elkezdtük vizsgálni a Szent Korona szerkezetét, méreteit, sérüléseit minden feltételezéstől függetlenül.
Mindeközben 1980-81-ben még az is felmerült, hogy szét akarták szedni és „kijavítani” a Koronát. Ezt egy nemzetközi konferencia összehívását elérve sikerült megakadályozni, s mi pedig (érintés nélkül, tárlóból ki sem emelve) fel tudtuk venni a Korona és a többi regália méreteit. Így már ellenőrzött adatokra támaszkodva vizsgálhattuk a Szent Korona szerkezetét. (Az eredményeket könyvben is közzétettük.)
A korábbi, s máig „hivatalosként” szereplő nézetek szerint, mivel alul görög, felül meg latin feliratos képek vannak rajta, egy egymástól függetlenül készült görög koronából, illetve latin valamiből (koronarészből, egyéb tárgyból, könyvborítóból stb.) utóbb szerelték (egyik-másik kutató szerint barkácsolták …) össze és a keresztet is utólag rakták rá, ami aztán sérülés következtében elferdült, s nem javították ki a ferdeséget.
Mást találtunk. Mind az alsó, mind a felső rész azonos pántszélességekkel, azonos méretrendben készült, s mindkettő alapvetően aszimmetrikus. Méghozzá egymáshoz illeszkedően aszimmetrikus, azaz egymáshoz készült.
A kereszt pedig nemcsak, hogy így ferdén illeszkedik az összeszerelt alsó és felső részből álló zárt koronához, hanem műszaki tény, hogy a látható sérülések csak akkor ilyenek, amilyeneknek látjuk azokat, ha a kereszt a sérüléskor ferde volt, azaz eleve ferdére szerelték. Ezen semmiféle rajz, hímzés, pénzen lévő véset stb. nem változtat.
A Szent Korona ilyen. Olyan ez, mint a genetika. Mert legendákat is félre lehet seperni, de a genetika adatait nem.
Hogy van a Föld? Jó irányba halad-e a nyugati zöldpolitika? Milyen a tudomány kapcsolata az ideológiailag vezérelt zöldlobbival? Számít-e, mit akar egy-egy országcsoport, kontinens, ha nincs egyetemes és egységes akarat? Van esélye az emberiségnek vagy elkerülhetetlen a kataklizma?
A Föld még megvan, pontosabban a Föld nevű bolygó és a rajta lévő bioszféra így együtt még az élet és így az emberiség hordozására alkalmas állapotban tartja szép és nagy „űrhajónkat”. De amióta kívülről (műholdakról stb.) is tudjuk vizsgálni otthonunkat, azóta látjuk, hogy civilizációnk emberi meggondolatlanságokból fakadóan ennek a nagy és nagyon bonyolult rendszernek a működésében érdemi zavarokat okoz. Szerencsére az első kutató műhold (Explorer-1, 1958) mérései és az első űrhajósok (Gagarin és Tyitov) észlelései óta a Föld kutatása folyamatos és intenzív.
A Föld nem egy végtelenül kihasználható „játszótér”, hanem az általunk ismert egyik legbonyolultabb, az élet hordozására évmilliárdok óta optimálisan működő, de véges nagyrendszer, amelyet folyamatosan kutatunk.
Versenyt futva a gondatlan (pl. a csak nyereség növelésre koncentráló) használat miatt kétségtelenül egyre szembeszökőbb problémákkal.
Mindez részben pánik-reakciókat is kiváltott, illetve politikai irányzatok is ki akarják használni a „környezeti problémákra” hivatkozást, mellőzve az emberi élet, a civilizáció működésének szempontjait. Sajnos jellemző, hogy egy-egy részletet vagy az emberek által eléggé nem ismert részt kiragadva mind a Föld működésére, mind az emberek életére káros „környezetvédő” akciókat erőltetnek. Időnként sikeresen.
Ez a tudatos torzítás miatt vagy tudatlanságból fakadó rossz cél kijelölés az úgynevezett nyugati zöldpolitika – hazai megfelelői is vannak – jellemzője. Ez baj. Sem a bolygónk működésének megóvását, sem az emberek életének védelmét nem szolgálja.
Helyette „a Teremtés védelmével” kellene foglalkozni, amihez egyfajta „polihisztor” szemlélet szükséges. Az érthetőség kedvéért mutatok egy példát. Nem itthonit, elkerülendő egy értelmetlen és általában modortalan vitát. Pánikot keltettek a nukleáris erőművek ellen két, súlyos, tudatos emberi rossz döntés miatt bekövetkezett erőművi baleset miatt (Csernobil, Fukusima). Miközben a Föld átlaghőmérséklete növekedésének fékezése – megállítása – elérése miatt a széndioxid kibocsájtást is csökkenteni kell, s ezért is harcolnak persze. Németországban hatalmi döntési pozíciókba sikerült kerülniük. Bezárták a nukleáris erőműveket. De az életben maradásunkhoz villamos energiára folyamatosan szükség van. Akkor is, ha szélcsend van, akkor is, ha lemegy a Nap, stb.
Ezért újra nyitották a szén fűtésű hőerőműveket, ontva a széndioxidot a légkörbe, s az egyéb komponensekkel (por stb.) is súlyosan szennyezve a levegőt. A nukleáris erőműveknek nulla a széndioxid kibocsájtása…
Vagyis hiányzik mind a tudományos alaposság, mind az élet tisztelete, mind a probléma kellően alapos áttekintése. A „zöld”-lobbi és a „zöld”-harsogás kifejezetten veszélyes.
Ráadásul éppen az élet és a teremtett világunk tisztelete és szeretete alapvetően hiányzik az effajta probléma-megközelítésekből. Mindezt tetézi, hogy uniformizálni akarják az embert és a társadalmat, ami ugyancsak romboló. Szent István király útmutatásaival összhangban nem egyformásításra (uniformizálásra) van szükség e valóban globális probléma halmaz kezeléséhez, hanem a sokféle paradigma (nemzet, nyelv) adta sokféle megközelítésből adódóan együttműködésre (kooperációra).
Nem globális birodalom képes megoldani ezt a tényleg nagy feladatot, hanem a sok nemzet megoldást kereső és baráti, bizalmi együttműködése. Nem legyőzés kell, hanem értelmes, barátság-bázisú meggyőzés.
Az emberiségnek – remélem – van esélye, de csak a szeretet-bázisú és már ismert szakmai igazságra alapozott probléma kezelés esetében. Kétségkívül 50 év késében vagyunk. Ugyanis az akkori (1970 körüli idő) Hold-repülések és első űrállomás építések megszülték például a fennmaradásunkhoz szükséges energia-termelési technológiákat (hidrogén technológia, nukleáris technológiák stb.), vagyis a szükséges és azonnal alkalmazható tudást. De a technológia-váltás, szemben a történelemben korábban lezajlottakkal, most elmaradt. Most is még csak rendszertelenül, sokszor dilettáns arroganciával, értelmetlen időhúzással terhelten halad. Ez pedig biztosan bajok forrása.
Ön nem csupán villamosmérnök és űrkutató, de a Szent István Lovagrend nagymestere is. Hogyan jött létre ez az ezeréves rend és manapság mi a küldetése? Mi a tapasztalat, növekszik vagy csökken azok száma, akik tagadják, hogy a hit összeegyeztethető a tudománnyal?
Pontosítva a Cruciferi Sancti Regis Stefani, azaz a Szent István Lovagrend nagymestereként szolgálhattam. Koromra tekintettel azonban a 2022-es Nagykáptalanon kértem a felmentésemet, így már emeritus vagyok. Rendünk elődjét, aminek szellemiségét folytatjuk, Szent István királyunk alapította 1017-18-ban ispotályokat és zarándokházakat alapítva, bennük szerzetesi közösségekkel Esztergomtól Rómáig, illetve Jeruzsálemig.
Egyidejűleg megnyitotta, újra megnyitva Európa számára a jeruzsálemi zarándok-utat. Ő Szent István első vértanú nevét viselő rendet alapított. Amikor Szent Bernát kezdeményezésére az ispotályos és zarándoklatokat is segítő rendek lovagrendekké alakultak, azaz az ispotályosság mellett a védelem, a rászorulók mellett kiemelten a Hit és az Egyház védelme is bekerülhetett az ispotályosok fogadalmába II. Géza királyunk kérésére III. Sándor pápa cruciferi-vé, lovagrenddé alakította a Rendet, s most már Szent István királyhoz rendelve.
Most nekünk, e szellemiség folytatóinak a Katolikus Egyház, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyik intézményeként feladatunk, elődeink hivatásával összhangban a karitatív, segítő munka, a Hit hirdetése és védelme, különösen is nemzetünk újraevangelizálásában a részvétel, úgymond a kegyelem kieszközlése az egész magyar nemzet számára. Hiszen Urunk édesanyja, a Szent Szűz Mária nemzetünknek Királynője, Nagyasszonya.
A Hit és a tudomány alapja azonos. A hitünk a Mindenható kinyilatkoztatásán alapul, a tudomány pedig a Mindenható által teremtett világot vizsgálja, törvényeit kutatja. Így a Hit és a tudomány között elvileg sem lehet ellentmondás. De a tudományunk véges emberi igyekezet összességének folyamatosan alakuló, pontosodó produktuma. Ezért mi alapokmányunkban is rögzítetten, ha kutatunk vagy a tudomány alakuló eredményeivel ismerkedünk, azt az útmutatást követjük, hogy
„kutass nyugodtan, de óvakodj az elhamarkodott következtetésektől”.
Napjainkban a legnagyobb gond nem az, hogy vannak, akik tagadják Isten létét, világunk teremtettségét. Velük, ha nyitottak a vitákra, a dolgok átgondolására, érdemi beszélgetést lehet folytatni. Itt akkor van baj, ha mélyebben gyökerező előítéletből fakadóan nem tudja vagy nem akarja átgondolni a hallottakat. Pedig sok jól ismert tudós mondta és mondja a történelmünk folyamán, hogy
aki belekóstol a tudományba az meginog, meginoghat a hitében (ha volt egyáltalán), de a tudományban mélyre ásva szembe találja magát Istennel.
Azonban a nagy gond jelenünkben, támaszkodva XVI. Benedek pápa ide vonatkozó elemzésére és útmutatására, a közömbösség. Növekszik a „modernizálódó” társadalmakban a Hittel kapcsolatos közömbösség, érdektelenség. Ezen áttörni nehéz, de lehetséges. Benedek pápa erre jó stratégiát javasol. Ezen az úton járva biztosan nem ártunk felebarátunknak, de esetleg segíteni tudunk neki. Hiszen a közömbösség egy embernek nemcsak a Hitre vonatkozó sajátja, hanem emberi kapcsolataiban, szakmai munkájában, áldozatvállalási hajlandóságában is ott van. A modern kor emberének így ez – természetesen – sarkalatos problémája.
Antall József egykori miniszterelnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt, mondhatjuk, testközelből szemlélhette az akkori eseményeket. A nemrég bemutatott Blokád című film korhűen adja vissza a taxisblokád körüli eseményeket?
Tényleg ott voltam. A film láthatóan egy – szerintem jó – film. Vagyis nem történész tanulmány. De korhű, korrekten mutatja be a történteket.
Így például – sajnos – nem hamis Göncz Árpád filmben megjelenő szerepe, amit többen vitattak, kritizáltak.
Azt kell mondjam, szemtanúként, hogy a film készítői jól, tapintatosan jelenítették meg a rendszerváltoztatás első köztársasági elnökének alakját is. Miniszterelnök urat is korhűen és méltóan jeleníti meg a film. Mint ahogy azt is, hogy a kommunista diktatúra valójában arra készült, hogy ha a választáson (1990) nem tudják megtartani a kormányzás lehetőségét, akkor megkísérlik azt mielőbb visszavenni.
