Az a szerencsénk, hogy akadnak még olyan tollnokok, akiknek semmi sem szent, akik képesek az objektivitás látszatának teljes fegyverzetével nekiesni a gaz, védtelen, mert védekezni nem is akarónak, lerántani róluk a nem is létező leplet.

Mindegy nekik, hogy azt gyalázzák (igen sunyi módon, „objektív” kérdéseiket használva eszközként), akiknek a kisujja többet ér, mint tollnokunk és valamennyi „munkatársa” együttvéve, a fontos, hogy véletlenül se maradjon besározatlanul, aki még tiszta.

A nevét is szégyellném leírni annak, aki a Válasz online nevezetű álkonzervatív portálon példás munkát végzett. Remek, kérdéseknek álcázott kijelentésekkel demonstrálva, hogyan kell állítások nélkül negatív ítéletet alkotni, gyalázkodni.

Az írást, akár csak kis részében is, szégyen lenne idézni, lényege, hogy „nagyinterjúnak” álcázva a párbeszédet, lejárassa, gyanúba keverje az árvák és nehéz sorsú gyermekek gondozóját, Böjte Csaba ferences rendi szerzetest. Viszont érdemes a tollnok néhány „jószándékúan feltett” kérdését egymás után felsorakoztatni. Hogy lássuk, mennyire süt belőlük az „objektivitás”.

Tehát:

– Éppen harminc éve fogadta be az első gyerekeket Déván, ma meg már 84 intézmény tartozik az alapítványa hálózatába. Visszanézve van olyan pont, ahol inkább meg kellett volna állni a terjeszkedésben?  

– Mégis Böjte Csaba a hálózat vezetője. Ha gond van, végül mindig önhöz rohangálnak – ahogy ez a botrányfeltáró cikkekből is kiderül.
– A bentlakásos otthonokban önök el tudták látni a feladatukat, ha tíz éven át erőszakolhatott gyerekeket a nevelőjük az egyikben és önök nem vették észre?
– A minap jogerősen 28 évre ítélt egykori nevelőjük, Kedves Szabolcs is elment ezekre az alkalmasságikra?
– Azért a hírek arról szóltak, hogy ránézésre, emberismeretére hagyatkozva vett fel képzettség nélküli embereket. Ez sem volt hiba?
– A vádiratban az van, hogy hivatalból indult a nyomozás, nem ön tette a feljelentést.
– De úgy érzi, személyesen nem felelős?
– Utólag sem lát tehát semmit, amit másképp kellett volna csinálniuk?
– Tehát nem volt gyanús. Ön mennyi időt töltött ott egy évben?
– Ilyenkor egy-két éjszakát eltöltött a házban?
– Mondjuk akkor nem lehetett olyan nehéz elintézni, hogy amíg Csaba testvér ott van, mindenki mosolyogjon.
– Amikor a szájukba vizelt a nevelőjük, vélhetőleg nem mosolyogtak.
– Az állítása szerint a szovátai házukban szexuális erőszak áldozatává vált Máthé-Bogár Mónika ügyében sem érzi, hogy hibázott? Állítólag nyolc éve egyszerre hallgatta meg a feltételezett erőszakolót és az akkor 15 éves lányt.
– Azért nem hisz a lánynak, mert államiból ment önökhöz?
– Nem is fordult a hatósághoz, holott egy 2004-es törvény szerint gyanú esetén is kellett volna.
– Ha nem volt erőszak, mégis miért tette ki rögtön a házat vezető Jancsit és a feleségét? Merthogy kitette.
– A kollégák bizalmatlansága szerepel az ügyet feltáró cikkben is, meg – igaz, névtelenül – egykori neveltek is, akik erőszakról, verésről, rossz ételekről számolnak be.
– Jól mutat, ha ilyen történetek után magából farag mártírt?

– Összefoglalóan tehát: hogyan írná le az elmúlt harminc évet? Böjte Csaba tündöklése és bukása?

Ugye, milyen jóindulatú a szerző? Csak tisztázni akarja a helyzetet, mert ugye Böjte gyanúsított tagadásban van, a kihallgató tiszt azonban profi, sarokba szorítja az átkozottat. Úgy kell neki, minek kellett ezekkel a gyerekekkel foglalkoznia? Inkább a mai kor szelleméhez igazodva törődött volna önmagával. De nem, ez az alak itt szenteskedett nekünk, hát mi majd megmutatjuk, hogy szentek, de még tiszta lelkű emberek sem léteznek. És ha mégis, akkor sem.

Mondanám, hogy undorító az, amit le nem írt nevű szerzőnk cselekedett, de ez túlzott értékelés lenne. Inkább maradjunk annál: szánalmas.

Szerző: ifj. Tóth György

(Címkép: Földházi Árpád)