Legfiatalabb magyarként jutott fel a Mount Everest csúcsára Price Márton, aki tinédzserkora óta álmodott arról a pillanatról.
A fiatal hegymászó két éve készült nagyon tudatosan a kihívásra, de sokáig lehetetlennek tűnt annak megvalósítása.
„És amikor ott voltam már az utolsó harminc méteren, akkor tudatosult bennem, hogy fel fogok érni, és az egészen hihetetlen érzés volt, hogy átlagos emberként, három hét szabadságot kérve fel tudtam érni a világ tetejére” – mondta el Price Márton az Indexnek adott terjedelmes interjúban.
Vele készült az utolsó közös kép Suhajda Szilárdról, aki május 21-én indult a világ teteje felé, oxigénpalack nélkül, ám 7950 méteres magasságnál nyoma veszett. Erről a találkozásról Price azt mondta: tulajdonképpen véletlen volt.
„Vagyis úgy kell elképzelni, hogy egészen az alaptábortól (5394 méter magasságban) a csúcsig a serpák kifeszítenek egy kötelet, és ezt a klasszikus utat követi Nepál felől a legtöbb hegymászó. Ki se lehet kerülni, meg nem is akarja az ember kikerülni. Ez ad biztosítást, hogy ne essen le az ember a hegyről, ezért gyakorlatilag mindenki ugyanazon az útvonalon halad. És tudtam, hogy Szilárd akkor fog menni, a harmadik rotációjára, az akklimatizációs fordulóra, én pedig akkor már csúcsmászásra indulok, ezért valószínű volt, hogy találkozni fogunk, de nem tudtuk, hogy pontosan mikor. Amikor felértem majdnem a négyes táborig (7906 méter), akkor láttam, hogy ott ül Szilárd, aminek nagyon megörültem. Nagyon fitt állapotban volt” – mondta el a szerencsétlenül járt hegymászótársáról Price Márton, aki megpróbálta elmagyarázni, mi történhetett Suhajda Szilárddal.
„Oxigén nélkül mászni egy olimpiai aranyérmes teljesítménnyel ér fel. Míg oxigénpalackkal, hogyha valaki nagyon jó kondícióban van és sokat készül rá, akkor az is egy különleges és nagy teljesítmény, de nem kiemelkedő. Oxigén nélkül mindennek jól kell sikerülnie. Idén ketten mászták meg palack nélkül, és amióta az Everestet másszák, körülbelül 200 embernek sikerült. Hipoxiás (oxigénhiányos) állapotban lelassul az ember ítélőképessége és gondolkodása, nehezen tud racionális döntéseket hozni. Szilárd rendkívül nehéz dologra vállalkozott, és még az oxigénpalackos mászásnál is nagyon közelinek tűnnek a távolságok, de olyan lassan lehet csak haladni, hogy órák kellenek akár 50 méter megtételére is. Ezért a csúcs közelében nagyon nehéz visszafordulni. Én is csak mentem felfelé, és óriási akaraterő kell ahhoz, hogy valaki húsz méterre vagy ötven méterre vagy száz méterre a csúcstól visszaforduljon. Még akkor is, ha teljesen racionálisan gondolkozik. Hipoxiás állapotban pedig még inkább csábítónak tűnik a csúcs. Szerintem nagyon-nagyon közelinek érezte a csúcsot, egyszerűen úgy gondolta, hogy még fel tud érni, és nem fordult vissza időben.”
Az utolsó kép Suhajda Szilárddal
Forrás:Facebook/Márton Peter Price
Sokan mondják, hogy ma már szinte csak pénz kérdése, hogy valaki megmássza az Everestet. Price Márton ezt nem így látja.
„Az Everest egy óriási fizikai megpróbáltatás. Hat maratont futottam, másztam alacsonyabb hegyeket, régebben Gödöllőn és Újpesten utánpótlásban fociztam. Oxigénpalack az Everesten körülbelül 1000-1500 métert segít, tehát olyan, mintha egy 7800-7300 méteres hegyet másztam volna meg oxigénpalack nélkül. Elképesztően megterhelő 14 órán át felfelé menni mínusz 30 fokban, ez egy szélsőséges fizikai és mentális megpróbáltatás, nemcsak fizikailag, de fejben is nagyon ott kell lenni”.
A fiatal hegymászó tavaly szeptemberben meghódította a nyolcadik legmagasabb hegycsúcsot, a Manaszlut (8163 méter): ő volt az első magyar, aki ott járt.
Miután megvalósította álmát, Price Márton azt tervezi, hogy mostantól alacsonyabb hegyekre indul, az Alpokban, vagy 6000 méteresekre a Himalájában, és inkább a természetre koncentrál.
„A 8000 métereseken nagyon sok a szenvedés és kevesebb a technikai kihívás. A Mount Everest tetején véget ért a 8000 méteres expedíciós pályafutásom” – mondta.
