Kabos Gyula az emigrációja után rettegett az éhhaláltól, fiatalon és szegényen halt meg New Yorkban, sírjára is csak jóval később bukkantak rá.
A magyar filmművészet legnagyobb komikusa, máig is népszerű színésze, Kabos Gyula előadói tehetségénél jelentősen kevesebb üzleti érzéket kapott a sorstól. Ennek ellenére bátran vállalkozott, 1918-ban még Kann Gyula néven Vigadó Varietét nyitott Nagyváradon, amelynek az első világháború befejeztével anyagi csőd lett a vége.
Ekkor ismerkedett meg Puhalag Máriával, az olasz fronton elesett dr. Surányi Imre hadiözvegyével, akit 1919. március 8-án feleségül vett. Az özvegynek volt egy nyolcéves lánya, Gabriella, s nem sokkal később született meg közös gyermekük, Kabos István György.
Kabos családjával visszaköltözött Budapestre, ahol egyre népszerűbb lett, s gondtalanul élhettek volna, ha 1929-ben nem vállalja el a csődbe ment Fővárosi Operettszínház igazgatói tisztségét. A kezdeti sikerek után hatalmas bukás lett ennek is a vége, s kétszázezer pengős tartozás.
„Két évvel ezelőtt támadt az a szerencsétlen gondolatom, hogy talán nekem sikerülhet valami nagyobb dolog. Akkor vettem át az Operettszínházat, de megbuktam. Körülbelül kétszázezer pengő adósság származott belőle. Azt nyögöm, és nem tudok kilábalni belőle. Minden a hitelezőké. Ha két napig nem játszom, a harmadik napon nincs egy vasam sem”
– nyilatkozta a színész, aki ugyan nem élt kicsapongó életet, de naponta elszívott három doboz cigarettát, s vizespohárból itta a feketekávét. Kollégája, Tolnay Klári mesélte, hogy míg mások a forgatás szünetében a büfébe siettek, Kabos magányosan beült a portásfülkébe, s ott cigarettázott.
Ebben az anyagilag kilátástalan helyzetben „életmentő” volt, hogy Kabos 1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét, amely meghozta számára a nagy sikert. Ezután hét év alatt 45 filmben szerepelt, például 1938-ban 17 forgatáson vett részt, közben játszott a Vígszínházban is, de
jelentős keresete nagy részét elvitték a bankok az adóssága törlesztésére.
Hogy nem csak a filmekben, hanem a magánéletében is mennyire naiv és kishitű volt , azt jól jelzi, hogy megcsalta feleségét egy fiatal színésznővel, aki lányt szült neki. Ezt a viszonyt Kabos titkolta, de felesége értesült arról, hogy látogatja és anyagilag támogatja a lányát, de csak akkor szólt neki, amikor megtudta, hogy a szerető megcsalta a férjét. Nem akarta, hogy Kabos kollégái előtt nevetségessé váljon.
Hűtlensége ellenére Mária kitartott férje mellett, vele tartott, amikor a fasizmus elől Amerikába menekült, ahol halála napjáig gondoskodott róla.
Kabos 1938-ban, az első zsidótörvény után származása miatt nem játszhatott színházban, nem szerepelhetett filmben. Kabos nem értette, hogy lehet, hogy faji szempontok felülírhatják a szakmai szempontokat egy-egy film vagy színházi szerep odaítélésekor. Az egyre erősebb antiszemitizmus miatt fiát, Istvánt londoni egyetemre küldte tanulni, majd feleségével 1939 februárjában New Yorkba utazott.
Mivel jól beszélt angolul, úgy gondolta, hogy jelentős vagyont gyűjt Amerikában, ahonnan a háború után gazadag emberként térhet haza.
Ennek éppen az ellenkezője történt, amerikai filmekben nem kapott szerepet, teljesen mellőzték. Így csak alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Megélhetésüket nehezítette, hogy a kevés keresetéből folyamatosan pénzt kellett küldenie fia angliai egyetemi tanulmányainak fedezésére.
Egyévi amerikai tartózkodás után így írt helyzetükről levelében 1940-ben:
„Kedveseim, lent voltunk most egész St. Louisig, de nem volt nagyon érdemes. Ez az egész túra csak annyit jelentett, hogy tudtunk Pistának egyszer 100 dollárt, egyszer 80 dollárt küldeni, és a mi részünkre további 350-400 dollárt jövedelmezett, és mondjuk, az 5 heti ellátást. Szóval semmit! Ennyit odahaza krumplikapálással is meg lehet keresni.”
Egyik amerikai barátja mesélte, hogy a folytonos anyagi gondjai miatt attól félt, hogy éhen fog halni, ezért ha tehette, feleslegesen sok élelmiszert vásárolt. Sőt, felesége betegsége miatt főzni is megtanult, mert étteremre nem volt pénzük.
Végre 1941 őszén egy kisebb szerepet kapott egy brooklyni színházban, ahol viszont előadás közben rosszul lett, szívinfarktust kapott. Orvosa eltiltotta a színpadtól, de szegénysége miatt nem pihenhetett, visszatért játszani. Másodszorra már olyan rosszul lett, hogy kórházba került, ahol tüdőgyulladást kapott, ezért oxigénsátorba tették, de már nem tudták megmenteni az életét, 1941. október hatodikán, 54 évesen elhunyt.
A legnagyobb magyar komikust a New Jersey állambeli Emersonban temették el, síremlékére tévedésből Kobas nevet írták.
Mivel felesége a háború után hazatért, 1950-ben Budapesten hunyt el, így sokáig azt sem lehetett tudni, hogy van a sírja. Hosszú kutatómunka után találták meg, s kívánságának megfelelőn hozták haza hamvait.
A Farkasréti temetőben 1996. november 30-án temették újra.
A nagy nevettető ötvenévesen adott nyilatkozata egész életéről szólt: „Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni – kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék! Volna egy tippem:
rendeletet kellene hozni, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálnia”
– nyilatkozta Kabos Gyula, akinek javaslata talán ma is aktuális.
