Néhány hónappal azután, hogy kitört az orosz-ukrán háború, öt európai vezető és az EU Bizottsága aláírt egy nyilatkozatot, amelyek célja, hogy az Északi-tengert „Európa zöld erőművévé”, egy – Belgiumot, Dániát, Németországot és Hollandiát összekötő – megújuló tengeri energiarendszerré alakítsák át. A koalíció – amelyhez időközben csatlakozott Franciaország, Írország, Luxemburg, valamint az EU-n kívüli Norvégia és az Egyesült Királyság – egy olyan óriási, összekapcsolt tengeri szélerőmű-rendszer kiépítésére törekszik, amely 2050-re 200 millió család ellátására alkalmas, a jelenlegi kapacitás tízszeresét meghaladó, 300 gigawatt (GW) áramtermelésre képes.

Mivel a szárazföld belsejében kevés a hely, de a partok kiterjedtek (csak az Egyesült Királyság partvonala 17 820 km hosszú), a tengeri szélerőművekkel nagy áttörésre készülnek. A tiszta energia iránti növekvő kereslet és a politikai lelkesedés ellenére azonban

az Északi-tenger partvidékén a növekvő költségek miatt a tengeri szélerőművek projektjeit törlik vagy késleltetik.

Az új tengeri szélerőművekbe történő beruházások 2022-ben 40 százalékkal csökkentek, 2009 óta a legalacsonyabb szintre. Egyetlen kereskedelmi tengeri projekt sem kapott végleges zöld utat 2022-ben.

Vannak arra utaló jelek, hogy 2023-ban fellendülés várható, de arra is, hogy a fellendülés még mindig ingatag lábakon áll. A svéd Vattenfall, a tiszta energiát fejlesztő vállalat nemrégiben azzal rázta meg a piacot, hogy visszalépett az Egyesült Királyságban tervezett Norfolk Boreas tengeri szélerőmű projektjétől, arra hivatkozva, hogy a Kínából származó alkatrészek beszerzésének nehézségei és az általános infláció miatt egyetlen év alatt 40 százalékkal nőttek a költségek.

Az ellátási problémák és az általános infláció valószínűleg átmeneti problémák. Az iparág vezetői azonban tisztán látják a romló üzleti helyzetet, és hosszú távú nehézségekre figyelmeztetnek.

„A tengeri szélenergia tökéletes viharban van” – mondta Heleen Biström, a Vattenfall vezető alelnöke júniusban, az évközi pénzügyi eredmények bemutatásakor. „Továbbra is hiszünk abban, hogy a tengeri szélenergia elengedhetetlen a [tiszta energiára] való átálláshoz, de a jövedelmezőséggel kapcsolatos kihívás strukturális probléma.”

De nem csak a külső sokkhatások ássák alá a tengeri szélenergiát, hanem a hibás helyi politika is.

Például az Északi-tengert zöld erőművé alakítani akaró országok közül sokan úgy akarják ezt elérni, hogy a lehető legkevesebbet fizetnek érte. A turbina- és kábelgyárakba, a munkaerőbe, a kikötői infrastruktúrába és az új hálózati csatlakozásokba történő beruházások elmaradnak, és

a rendelkezésre álló uniós állami támogatási rendszerek főként a meglévő alapok átcsoportosításából állnak.

A Net Zero Industry Act című uniós jogszabály felvázolja az EU azon törekvéseit, hogy 2030-ra 40 százalékban hazai tiszta technológiák gyártását valósítsa meg, de a becslések szerint a 92 milliárd eurós költség 80 százalékát magánbefektetőknek kell fedezniük – ezt a Bruegel brüsszeli agytröszt nemrégiben „nem meggyőzőnek” minősítette.

Forrás: euobserver.com

Fotó: Pixabay