Karácsony Gergely az ATV Egyenes Beszéd című műsorában sok egyéb mellett azt találta mondani, hogyha megválasztják miniszterelnöknek, utána majd angolul tart sajtótájékoztatót. Ezen felbuzdulva itt és most én is megígérem minden kedves olvasónak, hogyha rám bízzák a szívműtétjüket, utána feltétlenül beszámolok a sebészi képességeimről. Vagy nem, de akkor már édes mindegy lesz.

„Fiatalabb koromban, egyetemista koromban egy speciális angolt beszéltem, mert én társadalomkutató vagyok, és angolul nagyon sokat kellett olvasnom és kicsit írni is” – mondta még ugyanebben az interjúban Karácsony, s a műsorvezető kérdésére, amely szerint „a speciális akkor több mint az átlag, mert akkor az mélyebb?”, ezt válaszolta:

„Nézőpont kérdése, ez egy ilyen szaknyelv, tehát a bulvárlapokat kevésbé értem, mint a tudományos folyóiratokat. És azt tudom erre mondani, én azt vállalom, hogy a megválasztásom után tartok angolul egy nemzetközi sajtótájékoztatót. Ahol bejelentem, hogy a Fudan egyetem nem fog megépülni.”

Aki valaha is tanult, netán beszél angolul, az pontosan tudja, hogy amit itt a miniszterelnök-aspiráns összehordott, az – stílszerűen – bullshit.

Nekünk viszont, jobboldali érzelmű szavazóknak, akik makacsul leragadtunk a képesség-tudás-teljesítmény háromszögében, meg kell értenünk a Karácsony-jelenséget, amelynek semmi köze a realitáshoz. A jövő év kifejezetten a zsigeri választások éve lesz, legalábbis a közhangulat erre enged következtetni, de azt sem árt hozzátenni, hogy a magyar politikatörténetben olyan jellegű választás, amikor az ellenzék egy domináns párttal szemben nyert, mindössze egyetlen akadt: 1905-ben. E választás nyomán is az ellenzéknek csak nehézkesen, 1906-ban sikerült kormányra kerülnie, hogy utána ez a sokpárti koalíciós kormány néhány év alatt megbukjon.

Ettől függetlenül fel kell tennünk a kérdést, miért is lehetséges, hogy a suta ügyetlenség, a kompetenciák és a teljesítmény hiánya, a Zuglóban, majd Budapesten bemutatott semmittevés, a választók egy része szerint ciki, mások szerint viszont nagyon is cuki.

Kukorelly Endre így nyilatkozott szintén az ATV-ben, amikor arról kérdezték, támogatja-e Karácsony 99 elnevezésű mozgalmát:

„A Gergő számomra egy annyira megnyerő ember, hogy egyáltalán nem volt kérdés, s amikor szólt nekem, azt mondtam, persze.”

A kérdésre pedig, hogy Karácsonyt sokan gyengének találják, s ő hogy látja mindezt, azt felelte:

„Lehet, hogy ketrecharcban nem lenne annyira jó. Különböző pártpolitikusi vagy hatalmi stratégiák vannak, van a kőkemény ketrecharcos attitűd, amelynek előnye, hogy hatásos… aztán rájössz arra, hogy te nem akarsz ketrecharcot… úgy is lehet győzni, ha te fair módon küzdesz, nem kell feltétlenül őrületes sebeket osztani és kapni. Ezt látom benne. Normális, fair csávó. Ez hiányzik a társadalomból. Legjobban az őszinteség. Normálisan kell beszélni az emberekkel, és ezt a Gergő tudja.”

Kukorelly Endre kiváló író, s az árnyalt gondolkodás képességének hiányával sem vádolható. Mégis, vágyvezérelt üzemmódba kapcsol Karácsony hatására, teljességgel figyelmen kívül hagyva a tényeket, a jelölt valós politikai súlyát, s a rá árnyékot vető erőt, amely a Fővárosi Közgyűlésben szinte rögvest az önkormányzati választások után magához ragadta a hatalmat. Ismeri a Gyurcsány-féle „demokráciát”, s tudnia kell, hogyha Karácsony mögé áll, akkor valójában a DK mögé áll.

Karácsonyt úgy építették fel, hogy ne fogjanak rajta a saját tettei. És eddig bejött neki. Egy civil hozzászóló így értékelte a jelenséget:

„Ha kérdésre válaszolva kétszer egymás után azt mondja, hogy zsidókat származás alapján összeírni nem antiszemitizmus, akkor „az újságíró kérdésekkel provokált” monológ után, a nonszenszen hahotázó értelmiség meg az olvasótábora karaktergyilkolással vádolja a riporternőt.

Gergő megpróbálhatja megfúrni az LMP-t – Schiffer narcizmusa simán bevette Gergőt, mert Gergő mindenkinek benyal, aztán furkálódik –, de nem baj. Elárulhat húsz pártot, meg húsz megállapodást, nem baj. Lemehet falunapon, s ölelkezve kampányolhat egy judapestező nácival, nem baj.

Tarlós, aki állítólag mucsai, latinul azért beszél, Gergőről meg kiderül, hogy Szijjártó fordítja neki a társalgási angolt. És ekkor az ellenzéki megmondók egy perc alatt rájönnek, hogy a nyelvtudás nem is fontos.

2018-ban, egy nappal a választás előtt azt mondta, hogy hisz a sikerben, hisz abban, hogy nyerni fog. Aztán három nap múlva azzal dicsekedett, hogy a 11 százalék erős eredmény. Vona 20 százalékkal bukott, Szél is. Gergőből meg főpolgármestert csináltak.

Gergő mindent túlél. Azért éli túl, mert semmit sem képvisel. Bárkivel összefog, bárkit elárul. Mégis, végül mindig ő lesz az áldozat. Jobb kapcsolatot ápol a Fidesszel, mint Tarlós, de ez sem baj. Semmi nem fog rajta. Ő az ellen-Orbán, legalábbis a belvárosi nénik szemében. Ha nehezet kérdeznek tőle, vagy rávilágítanak az árulásaira, arra, hogy semmit nem tartott be soha eddig abból, amit valaha is ígért kampányban, vagy amiben megállapodott másokkal, akkor az karaktergyilkosság. Gergő a szemüveges, zoknis, szandálos, befésült, magas, puhos kisfiú az iskolában, aki árulkodik, nyafog, a lányokkal játszik, ezért a tanító nénik mindig neki adnak igazat. Ha les a szomszédjáról a dolgozatnál, akkor a szomszédja kap egyest, mert biztosan ő lesett. Hiszen a Gergő olyan okos fiú, no meg sosem csalna. És hát kiderül, hogy Gergő baromira nem jó tanuló, nem okos, hanem lusta. De az imázsával mindig nyer.

20 év alatt nem volt képes elemzőként, illetve országos politikusként, az egyetlen magyar világváros főpolgármestereként megtanulni egy darab idegen nyelvet rendes szinten, és erre az a magyarázat, hogy nem volt Oxfordban félévet, mint Orbán? És ez elég az értelmiségieknek? Röhej a csávó, mégis esélyes. Pont emiatt esélyes. Egy komolyan vehető felnőtt férfi vagy nő már rég megbukott volna a tizede miatt, amit Gergő előad. De Gergőre nem érvényesek azok az elvárások, amelyek egy felnőtt, komoly nőre vagy férfira igen.”

Ez a Karácsony-jelenség lényege, s a jövő évi választásokon kiderül, a magyar társadalom képes-e józanul, objektíven dönteni saját sorsáról, vagy rálép egy olyan útra, amelyen haladva a valóságtól egyre távolabb kerül. Persze csak addig, amíg újra a saját bőrén meg nem érzi az immár karácsonyos díszcsomagolású gyurcsányi „demokrácia” halálos ölelését.