A Teremtő adományaként élem meg, hogy itt és így élhetem meg zsidóságomat. Büszke vagyok az országomra, Kormányomra – írja Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely elnöke.
Kell e nekünk meghallani, de leginkább kell e nekünk törődni azzal, hogy David Pressmann úrnak nem tetszenek a magyar kormány konzultációs plakátjai. Ha még oly hangos és vehemens is a kifakadása, mit is kezdjünk ezzel?
Az alapkérdés: ki az a David Pressman, aki a szóban forgó plakátokat antiszemita vonzatúnak titulálja? Ő az, aki a nagysikerű széder estjén „összehozta” a magyar zsidóságot? Ő az, aki egy ország nagyköveteként nemzetét képviseli, politikán felül állva dolgozik a két nép baráti kapcsolatán?
Ő az, aki budapesti amerikai nagykövetként sorra kifakad a Soros dinasztiát ért állítólagos támadások miatt és azonnal antiszemita stigmát éget a magyar kormányra, ha az kiejti a Soros nevet?
Azzal vádolja a magyar kormányt, hogy megosztottságot szít, és hogy antiszemita toposzokkal kampányol?
Nekem, magyar zsidónak nem kell David Pressman segítségét igénybe vennem, hogy értelmezzem a kormány plakátjait.
A saját és családom múltjára visszanézve különbséget tudok tenni a valódi antiszemitizmus és a politikai érdekből elővarázsolt zsidógyalázási vád között.
Az őszi, a vidéki zsidóság jelenlétét is ékesen bizonyító gyöngyösi zsidó kulturális fesztivál nekem elegendő bizonyíték arra, hogy ha van is egy bizonyos szinten antiszemita attitűd a magyar társadalomban, az nem veszélyezteti a magyar zsidóságot abban, hogy a vallását és kultúráját szabadon megélhesse, és nem kell attól féljen, hogy támadások érik a zsidó intézményeket.
A Teremtő adományaként élem meg, hogy itt és így élhetem meg zsidóságomat. Büszke vagyok az országomra, Kormányomra,
hogy a terror elől elmenekült zsidó édesanyáknak és gyerekeknek menedéket nyújt, biztonságot garantál.
Ehhez képest (is) kit érdekel, hogy David Pressmannál aktuálisan mi vagy ki veri ki a biztosítékot.
Kiemelt kép: Embassy Budapest Facebook-oldala
