Felhívás az igazi magyar újságírókhoz.
Jó Magyarok!
Immáron legalább ötven éve hallom szinte naponta a rádióban, látom a televízióban, újabban meg az internetes honlapokon, hogy a nemzetünk mily gyönge, mily beteg, mily hitvány!
Az urbánus budapesti és vidéki „újságírók” egymással versengve tárják a tömegközlési eszközökön keresztül a nemzet elé a különféle „problémás viselkedésű (SNI-s, ADHD-s…) gyerekek” eseteit, a rengeteg, lelki beteggel küszködő, önérzeti-érzelmi sérelmeket hordozó felnőtt taszító példáit, a tönkrement családok, gyermeknevelésre alig képes szülők, a gyilkosságok és öngyilkosságok bemutatását, a romboló alkoholizmust, a degeneratív betegségekben szenvedők, az érzelmi szervezeti (= pszichoszomatikus) kórképekkel küszködők eseteit, valamint az emberek sok egyéb gyöngeségeit!
Az új biblia az Amerikai Pszichiátriai Társaság DSM-5-ös kézikönyve lett!
Ezen „újságírók” a maguk önérzeti sérelmeinek a hatása alatt meg vannak győződve arról: ők a beteg társadalom hősei, akik a társadalmi valóságot vetítik a bamba tévénézők elé, és búgják bele az eltompult rádióhallgatók fülébe.
Döbbenetes, visszataszító! E „hős újságírók” tkp. maguk is mérgezik a magyar nemzet kútjait!
Nemes Magyarok!
Hát nincsenek már magyar erények?
Azok, amelyeket a népmeséink, a népköltészetünk, a közmondásaink, a szólásaink, a népdalaink oly szépen és oly megragadóan tárnak elénk? Amelyek oly fennkölt, oly magasztos, oly nemes tetteket mutatnak be a felnőtteknek és a gyermekeknek! Amelyeket újra elő kell vezetni a magyar nemzetnek: íme, gyermekek és fiatalok, ezeket kövessétek, ez az igazi magyar példa!
Ilyen a magyar család, ilyen a magyar családi-szomszédsági közösség! Segítenek egymásnak, amiben csak tudnak!
Ezt kövessétek, ez az igazi magyar közösségi élet! Ettől lesztek erősek, bátrak, becsületesek, céltudatosak, elszántak, szorgalmasak, dolgosak, a gyengéket védelmezők, az időseket tisztelők és segítők… olyanok, akik kies Kárpát-medencei hazánkat, a hajdani Magyar Királyságot hőn szeretitek és védelmezitek!
Vagyis hát legyetek a magyar erényzet képviselői!
Vagy ez már csak a múlt? Nem, nem!
Felhívom tehát azon újságírók figyelmét, akik nem az erkölcsi gyöngeségek divatlovagjai; akik nem a magyarok hazájában éldegélő karidok (= kártevő idegenek) és lakfiak, de akik valódi magyar újságírók; akik képesek nemes és magasztos példákat a magyar nemzet elé tárni, s hogy a nemzet messze kerülje el a karidokat, a korrupt EU-s butakratákat és a karid Shorosh Dzsordzsi júdásait… Követhető példákat tárjatok írásaitokkal, jegyzeteitekkel, beszélgetéseitekkel a nemes magyarok elé!
Az erényes erélyes.
Jótett helyébe jót várj. Jónak jó a kenyerese.
A haza és a nemzet mindenek előtt!
Vadas Gyula nemzetőr
(Az olvasói levelek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját)
