Ivan Korčok Komáromban kampányolt.
Pénteken kora este tartott elnökjelölti kampánygyűlést Komáromban Ivan Korčok a Matica Slovenská helyi székházában. A nézőtér jó félig telt meg, ez mintegy 150 érdeklődőt jelent, ami napjainkban sok esetben már tisztes látogatottságnak számít egy politikai eseményen. A nézőközönségben vegyesen voltak szlovák és magyar nemzetiségű érdeklődők, akikhez a színfalak mögül csatlakozott Hamran István, a Fico-kormány által leváltott egykori országos rendőrparancsnok is.
Ivan Korčok kérdezz-felelek keretében mondta el rövid életrajzát, kiemelve, hogy akár hátrányosnak is nevezheti családi hátterét, hiszen édesanyja egészségügyi nővér, édesapja pedig mentőautó-vezetőként dolgozott. Politikai állásfoglalásait pedig elsősorban a mostani koalícióhoz viszonyítva fogalmazta meg, s bár nem mondta ki konkrétan, de a jelenlegi köztársasági elnökasszonyt többször felemlegetve érzékeltette, személyében
a Zuzana Čaputová által képviselt szellemiség folytatását kaphatják a választópolgárok.
Az est hivatalos szpíkere, Ludwig Bagin szlovák színész pár bemelegítő kérdés után rá is tért a „magyar témára”. Ennek kapcsán Korčok hosszasan ecsetelte, mennyire fontosnak tartja a szlovákok és a magyarok békés együttélését, és többször elpanaszolta, hogy őt
a magyar kormány címére tett megjegyzései miatt a szlovákiai magyarok közül sokan hungarofóbnak tartják.
Teljesen komolynak tűnt az arckifejezése akkor is, amikor egy a közönség soraiból érkező kérdésre arról beszélt, hogy a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt azért nem tudta támogatni, mivel többszöri próbálkozása ellenére sem tudott találkozni Bukovszky László egykori kisebbségi kormánybiztossal, hogy megbeszélje vele a Korčok szerint titokban készült törvényjavaslat egyes pontjait. S elképedve hozzátette, hogy képzeljék el, a javaslatba még olyasmit is bele akartak venni, mint a kisebbségi közösségi jogok!
Meglepő, hogy az Ivan Korčok által irányított külügyminisztérium milyen vehemensen torpedózta meg a kisebbségi törvénynek már csak a kormány elé kerülését is, de még inkább az, hogy most Korčok ezt az egészet a múlt év végén leváltott Bukovszky László nyakába akarja varrni.
Bukovszky kormánybiztos jót nevetett a beszámolónkon és elmondta, hogy ő maga kezdeményezett találkozót a külügyminiszterrel, aki végül is „lepasszolta” a témát az államtitkárának, illetve a minisztérium hivatalnokainak, akik abból indultak ki, hogy Szlovákiában a nemzeti kisebbségeknek az elvárható szint feletti jogaik vannak. Bukovszky még annyit tett ehhez hozzá, ha például a kisebbségi önkormányzatokról akarunk beszélni, akkor természetesnek kell tartani, hogy a kollektív kisebbségi jogokat is elfogadjuk.
Egy néző megemlítette, hogy ő Szlovákiát többnemzetiségű államnak tartja, ezért feltette a kérdést, Korčoknak mi a véleménye az Alkotmány preambulumáról, amely csak a szlovák nemzetet tekinti államalkotónak?
A köztársaságielnök-jelölt elmondta, szerinte nincs semmi baj az ország Alkotmányának preambulumával, az a szlovák nemzeti önrendelkezési jogát fejezi ki, s ráadásul az Alkotmány az államalapító szlovák nemzet után, mintegy azzal egyetemben szót ejt a nemzetiségi kisebbségekről is.
Korčok arra nagy figyelmet fordított, hogy beszéde során ne kommentáljon közvetlenül magyarországi belpolitikai eseményeket. Véleményét közvetve viszont kifejtette: nem szeretne Szlovákiában magyarországi állapotokat, amelynek lényege, hogy nyugati pénzt fogadnak el, de keleti viszonyokat teremtenek. Egy esetben azért egy félmondat erejéig kritikusan jegyezte meg, hogy nem érti, mit izegnek-mozognak itt annyit a magyar politikusok.
Talán ez a félmondat is elég arra, hogy megérthessük, Korčok harminc év külügyi szolgálat után is értetlenséggel figyeli az olyan helyzetet, amikor a nemzet határai nem esnek egybe az országhatárokkal.
El kell ismerni, hogy Korčok nem árult zsákbamacskát, és már most világossá tette, hogy ha ő kerül az elnöki palotába, akkor a nemzetiségi jogok területén megfelelő partnere lesz az általa egyébként az egész est során oly sokat kritizált Robert Ficónak is, hiszen úgy tűnik, mindketten közös nevezőn vannak abban a tekintetben, hogy a most fennálló helyzet a létező legjobb, s azon változtatni nem szükséges.
Kiemelt kép: Diana Černáková/Ma7.sk
