Prológus: Édesapámat a beszolgáltatás kényszere űzte a parasztgazdaságból egészen a faluvillamosításig. Miután a szüleitől örökölt földterület után beszolgáltatandó gabonát, zsírt és tojást eszközök és dolgos kezek híján képtelen volt megtermelni, elszegődött az iparba. Az ott keresett pénzen vette meg a rá kirótt leadandókat. Mégsem örült a téeszcsének, bár megkönnyebbült, amikor az elvett földdel együtt megszabadították a beszolgáltatás kényszerétől is. Havonta kétszer kapott fizetést. A hónap második hetében előleget, majd a hó vége felé az elszámolást. Szűkösen, de ebből került ki négytagú családjának minden költsége. Fizetéstől fizetésig éltünk.

Unokaöcsém – fél évszázaddal később – szintén kétszer kap fizetést. Igaz ugyan, hogy nem szocialista vállalat alkalmazza, de a munkáltatója hallhatott valamit az egykori, szociális hálóba burkolt kizsákmányolási módszerekről. Ő is két fizetést ad a munkásainak, csak nem úgy, mint régen. Most csak az egyik van borítékban. Egészen pontosan inkább a másik, mert az egyiket adott hónap adott napján a melósok bankszámlájára utalja a könyvelő. Ez annyira fix, hogy még az összeg is állandó. Olyannyira, hogy nem is kérdezik egymást a munkások. Fillérre pontosan tudják, hogy kinek mennyit utaltak. Ebben a hónapban bruttó 326 000 forintot, ami 216 800 forint tiszta pénz. A betanított munkásoké kevesebb, de az is nyílt titok, hogy az nettó 177 400 forint. Vagyis egyetlen fillérrel sem több, mint a hivatalosan adandó legkevesebb bér. Mintha az lett volna a fizetés alsó határát kiharcolók elsődleges szándéka, hogy ennél többet senkinek se fizessen egyetlen munkaadó sem! Pedig nem ez volt, hanem az, hogy ennél kevesebbet ne lehessen fizetni senkinek! Ennek ellenére minimálbéren tengődik nem csak a munkavállaló, hanem a szerencsétlen munkáltatója, maga a vállalkozó is. Csak amíg ő a legszerényebbnek beállított jövedelmét előnyök megszerzésére használja, a munkavállalóira már a megállapodáskor havonta borítékba számolt „bérkiegészítést” kényszerít. Ez az összeg személyre szóló. Erről a melósok nem beszélnek egymás közt. Titkon persze azt remélik, hogy az övék több mint a másiké, de egy dologban biztosak lehetnek. Ha a minimálbért és a garantált bérminimumot hivatalosan megemelik, akkor biztosan kevesebbet fognak keresni. Mert amennyivel az átutalás nő, annyival csökken a kiegészítés. Ez borítékolható! Mellé pedig még az is, hogy összességében a munkavállaló azért nem örül a központi bérrendezésnek, mert az átutalás többlete a levonások miatt biztosan kevesebbet ér, mint a borítékból kivett, úgynevezett tiszta pénz! Nos, ezért nem értékelik „kormánymódra” a magyarországi melósok, hogy 2010 óta háromszorosára nőtt a minimálbér.

Epilógus:

Önkormányzati választásra készül a falu. A rendszeráltoztatás hajnalától kezdődően volt már polgármester a pártatlan vállalatvezetőből lett lokálpatrióta, akit a rendmániája miatt kiutáltak. Pajzsra emeltek egy a városból jött nadrágos hölgyet, aki még akkor sem volt gyanús, amikor szivárvány kórusra keresztelte a helyi népdalkört. Majd az elsőember székében találta magát egy falubéli, aki úgy belefáradt a közösségért végzett munkába, hogy harmadik megválasztása után már nehezére esett szóba állni a választópolgárokkal. Tehát hiába is szeretne maradni, a nép nem akarja! De van egy nagyon helyes, középkorú ügyvédnő, aki egyaránt megfelelne az őslakosoknak és a beköltözötteknek is. Leánykori neve már csak keveseknek ismerős. Meghaltak, akik tudták, hogy az apja a spontán privatizáció lendületével nősült be a községbe. Mindjárt meg is szerezte a malom épületét – azóta sem tudja senki, hogy hová lettek a szocializmusban oly’ jól működött gépek – és mint messziről jöttet az önkormányzatba is beválasztották miután senki sem bízott a saját szomszédjában. Aztán semmi perc alatt alpolgármester lett, és kishíján az üzemhez privatizálta a temetőt is. Lányait – mivel szegénynek oly’ minimális volt a jövedelme – a falu taníttatta, amúgy a demokrácia farvízén, szociálisan. Diplomát is így szereztek. Egyikük most a fent emlegetett helyes ügyvédnő. A szavazólapon egészen biztosan függetlenként szerepel majd.

Németh Miklós Attila

Címlapkép: Illusztráció / Fotó: MTI/Faludi Imre