Választások alkalmával sokszor érezzük, hogy lenne mit változtatni. Mi civilek, azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy nemcsak a kormánynak, hanem a jelen körülményekhez nekünk is közünk van.

Az eredmények közösek, de a hibákon is együtt kell osztoznunk. Szemben kell néznünk a valósággal, az objektivitás szemüvegén keresztül. Valljuk be ez időnként nem is olyan könnyű.

Szirén hangon ciripelnek a politikus szirének. Nekünk viszont kötelező visszatekinteni az elmúlt évekre, számba venni a jót és rosszat.

2010-ben tudomásul vettük, hogy hibát-hibára halmozva nem lehet országot, sőt nemzetet vezetni. Kilyukadtunk a csődhelyzetnél. Elindultunk a valóságos rendszerváltoztatás útján.

A körülöttünk lévő világesemények nehezebbé tették sorsunkat, elég csak felidézni a természeti katasztrófákat, vagy akár a covid-járványt. Folyamatosan felfelé, hegyre kell másznunk, persze könnyebb lenne, ha síkfutás lenne a feladat.

Álltuk a sarat, újból felépítettük, élhetővé tettük környezetünket. Feledésbe nem merülhet, hogy a Gyurcsány-korszak megspékelve Bajnai Gordon-féle sötétben bujkálókkal pusztává tette gazdaságunkat. Megértük a rablóprivatizációt, tízezrek sodródtak devizaadósságokba, miközben az országrontó nagyképű kormányfők és díszes társaságuk saját népét ütötte-verte.

Közös erővel bejártunk egy hosszú utat. A hallgató, de jó indulatú semlegesekkel, akik megtartották szavazatukat, de megállapíthatóan ők a kétharmados kormányzást látták jövőjük zálogának.

Nemzetünk erősödött, összetartozásunk fényes példája az azóta hagyománnyá vált békemenetek hosszú sora.

Ezidáig kordába tartottuk belső és külső ellenségeinket, békésen, csendesen, sokszor összeszorított fogakkal megvédtük szabadságunkat.

Az európai polgárok most az uniós képviselői és önkormányzati választások során szellemi honvédő hadsereggé alakulhatnak.

A mi fegyverünk a béke, ami mindent visz és ha jól használjuk voksaink erejét, az orosz-ukrán háború kapcsán elérhetjük a tűzszünetet, majd a tárgyalóasztalok mellett kompromisszumos békét. Történelmet írhatunk, figyelmeztessen erre bennünket a déli harangszó.

A tét óriási. Jó szándékkal Európa hajójának vitorláiba fordító szelet küldhetünk.

Hajónknak fordulnia kell a jobboldal felé, irány a zsidó-keresztény kultúra megőrzése, Európa őslakosságának és a kontinens földjének őrzése.

Többet ésszel, mint erővel, csak úgy, mint ahogy eddig kormányzatunk bölcsen tette. Ezzel szemben az európai országok számos vezetője háborúpárti. Eszmeiségük vesztésre van ítélve. Hiába reménykednek a háborúban és áldoznák föl fiainkat, lányainkat, 2024 június 9-én pecsételt írást kaphatnak arról, hogy vesztettek.

Európában két világháború után, szellemi honvédőink munkássága eredményeként, nyitott szemekkel szemléljük a népüket lenéző kis napóleonokat és a pénztárcájukat tömő, jólétben dúskáló amerikai és európai elitet. Álnok cselekedeteik fölé a népfelség plafont húz. Szélhámosok, álmessiások alakjában, nem folytathatják tovább népeik szabadságának elárulását. Se Istenük, se hazájuk, se családjuk.

Európa polgárai most együttesen alkothatnak egy virtuális szellemi hadsereget. Menetelnünk kell a szavazó urnák felé, mert voksainkkal igazolhatjuk, hogy kontinensünkre hamarosan szebb, békés jövő vár.

Csizmadia László a CÖKA kuratóriumának elnöke