Az utolsó felmérések elkészültek, a mozgósítás és a végső csörték hete következik! Kacsoh Dániel írása.
És eljött végre az utolsó kampányhét, vasárnap minden szavazópolgár az urnákhoz járulhat, és behúzhatja az ikszet a szerinte az ország és saját települése számára legjobb ajánlatra. A döntés lehetősége most a helyi képviselőre és polgármesterre, Budapesten egy pártlistára és a főpolgármester személyére, továbbá az európai parlamenti listák egyikére terjed ki.
Ez tehát nem a nagybetűs voksolás, „csupán” EP-képviselőket és helyi vezetőket választunk, ám a tét nem kicsi. Sőt.
Helyben nyilvánvalóan mindenkinek fontos, hogy az adott városban, faluban vagy kerületben ki a polgármester, ám a közeli háború, illetve az arra adott európai reakciók miatt alighanem most nagyobb jelentősége van az uniós referendumnak.
Magyarország 21 képviselőt küldhet az igen népes Európai Parlamentbe, ami ráadásul nem is az egyetlen az EU vezetői testületei közül. Akár legyinthetnénk is.
Csakhogy a helyzet úgy áll, hogy a nyugati mainstream egyre jobban sodródik valamiféle beláthatatlan háborús eszkaláció irányába, s bár ez alighanem sokaknak nem tetszik, valahogy úgy alakult, hogy
a fegyverszüneti tárgyalásokat és békét követelő, józan hangot (akárcsak anno az illegális migráció esetében) megint Orbán Viktor, illetve a Fidesz-KDNP képviseli.
Márpedig ha ez az álláspont vasárnap jelentős társadalmi támogatottságot szerez immár a szavazatok szintjén, az üzenet lesz az európai közvélemény felé.
Az utolsó felmérések elkészültek, a mozgósítás és a végső csörték hete következik!
A széjjelszabdalt ellenzék, saját és külső szereplők érdekeitől minden bizonnyal nem függetlenül, nem a háború kérdését tartja a legfontosabbnak. Ők a protestet hangolják, Magyar Péter még a békepárti kampányba is beleszállt,
Dobrev Klára szerint szó sincs háborús eszkalációról, míg a szinte lenullázott Momentum csaknem robotüzemmódban mondja fel a nyugati szólamokat.
A Tisza Párt alelnöke a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz fordul a Fidesz háborúellenes kampányának betiltása érdekében. Emellett Orbán Viktort is bíróság elé citálná „rémhírterjesztés” miatt.
Energiaválság, infláció, ciklusközépi lendületvesztés, kegyelmi ügy és Magyar Péter – a teljesség igénye nélkül csak néhány körülmény, amik miatt a kormánypártok számára akár egy gyengébb eredmény is könnyen magyarázható lenne.
Csakhogy, bár a baloldalt felforgató új messiás és a Gyurcsány-párti politikusok egyaránt kormánybuktatásról lelkendeznek, nagyon úgy fest, a Fidesz-KDNP akár meg is őrizheti jelenlegi 13 mandátumát a brüsszeli grémiumban, az ellenzéki térfelet pedig „hősi halottak tetemei” borítják majd.
Jelenlegi tudásunk szerint a Momentum például nem ugorja meg az ötszázalékos küszöböt, a Párbeszéddel és az MSZP-vel „erősítő” DK-listáról pedig akár az is lehetséges, csupán egyetlen képviselőt tudnak kiküldeni. Aggódhatnak a kétfarkú kutyák, az LMP és nyilván Márki-Zay Péter csapata is.
Hogy mire jutnak végül a pártok, az persze legkorábban vasárnap derül ki.
Egy biztos: a hétvégi Békemenet elképesztő tömege is azt erősíti, hogy a kormánypártok visszaszerezték a tematizációs képességet, sorsdöntő kérdést jelöltek meg a választás tétjeként, amiben minden Putyin-bérencezés és támadás dacára nem pusztán a helyes, de a társadalom többségének véleményét is tükröző álláspontot képviselnek konzekvensen.
Még az Orbán-bukásért ténykedő Partizán stúdiójában is kénytelenek voltak elismerni: a narancssárga csapat jól felszívta magát, nyoma sincs bizonytalanságnak vagy erőtlenségnek.
Ezzel szemben az ellenzék továbbra is megosztott, sőt, talán minden eddiginél szétdaraboltabb, a cél mégis összeköti őket, nevezetesen a Nyugatnak való megfelelés és az Orbán Viktorral szembeni engesztelhetetlen gyűlölet. Hiába a fehér inges platószónok, mint kétségtelen újdonság, ez a lemez unalmas.
A lényeg mégis az, hogy a magyar választók ismét jelzést küldhetnek, döntést hozhatnak, szabad akaratuk szerint. Bár a kampány rendesen megsoroz valamennyiünket, az, hogy kire voksolunk, rajtunk múlik. Ugyanakkor az EP-választáson üzenetet küldhetünk egészen a brüsszeli központba, beleszólva némileg a nemzetközi erőviszonyokba.
Ahhoz képest, hogy csupán a szavazókörig kell elbandukolni egy hétvégi napon, egész jó lehetőség. Érdemes élni vele!
